A kenyér az emberiség alapvető tápláléka. Az ókori Egyiptomban jelentek meg az első pékek. Rómában i.e. 500 körül már egyre-másra nyitottak a pékműhelyek, ahol a kemény munkára erős rabszolgákat alkalmaztak. Az otthonokban az asszonyok dolga volt a kenyérsütés. Az egyértelműen férfias pék szakma, a nagyüzemek megjelenésével egy időben terjedt el. Eger lakói nagyon el voltak „kényeztetve”, mert a 20. században kiváló pékek működtek a városban: Alexovics Gyula, Gerő Ede, Korepta József stb.
Svéda Kálmán pékmester Egerben született 1918. május 8-án. A szakma szeretetét édesapjától, Svéda Józseftől örökölte, akinek pékműhelye és háza a Jankovits Dezső utcában volt. Édesanyja, Szalkai Veronika Egerbaktán született. Öt gyermeküket nevelte: Kálmánt, Irént, Margitot, Ilonát és Gyulát.
A mesterséget apjánál sajátította el. Segédlevelét csak jóval később kapta meg a katonaság miatt. Egerben 1941 augusztusában kötött házasságot Prokai Klárával. Két gyermekük született: László (1942) és Klára (1949).
A második világháborúban a II. Magyar Hadsereg katonájaként a Don-kanyarnál harcolt, és 1943 januárjában orosz fogságba esett. Hazatérése után a mestervizsgát 1945-ben tette le.
A Svéda család tagjainak többsége iparosember volt, akik szerették a szakmájukat, kényesek voltak munkájukra, igényesek a munkavégzésben. Valamennyien ügyes kezűek, gyakorlatiasak lettek. Ica (Kiss Béláné) tehetséges és igen foglalkoztatott varrónőként dolgozott, akinek műhelye a Knezich utcában volt. Margit (Majoros Sándorné) férfiszabó férjének munkájába segített be. Svéda Irén férje, Kapor Elemér újságíró, költő volt, akit Eger város díszpolgárává választott. A legkisebb testvér Gyula bár kitanulta a pékmesterséget, de nem dolgozott a szakmában. Kiemelkedő tehetségű úszó, vízilabdázó volt, aki 1950-ig Egerben, később az Újpesti Dózsában sportolt. A szálfa termetű, izmos Gyula híresen jó játékos volt, akit a magyar Piedone névvel is illettek. Legendák keringtek arról, hogy ahol megjelent, rend volt, senki nem mert vele kikezdeni. Sportpályafutása után Rendőrtiszti Főiskolát végzett, alezredes lett.
A Svéda fiúk: Gyula és Kálmán
Svéda Kálmán 1945-ben, a Maklári út 28. szám alatt saját pékséget nyitott, neves pékmesterré vált. A kenyérboltot a felesége, Klárika vezette, aki udvariasan és gyorsan szolgálta ki a vevőket. Gyakran már nyitás előtt hosszú sor állt az üzlet előtt, mert Eger legtávolabbi részéből is érkeztek vásárlók. Az emberek nem voltak restek már hajnalban sorba állni, mert a Svéda-kenyér hosszú ideig friss maradt, és a péksütemények is finomak voltak. A hagyományos technológiának, a minőségi alapanyagoknak köszönhetően a pékség termékeinek van „belseje” és tartása annak ellenére, hogy a lisztjavító aszkorbinsavon kívül mást nem használnak.
Régen a pék munkája a mainál is nehezebb volt. Nemcsak azért, mert éjjel-nappal dolgozni kellett, hanem azért is, mert sok munkát kézzel végeztek. A kemencék is úgynevezett „magyar kemencék” voltak, amelyeket fával fűtöttek, és a péknek a kemencék javításához is értenie kellett. A kemény munka erős fizikumot kívánt.
Svéda Kálmánnak nem volt könnyű élete. 1950-ben izgatásért elítélték, s az egyéves büntetését a szegedi Csillag börtönben töltötte le. Majd következett a műhely 1952-es államosítása, így a saját kis üzemében a Sütőipari Vállalat alkalmazottjaként dolgozott. Az 1956-os forradalom idején ingyen kenyeret vitt az éhező fővárosiaknak. Ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, és az egri sortűzben több golyó a talpába fúródott. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján megkapta a Szabadság Hőse emlékérmet.
A Svéda Pékség boltja (1940-es évek)
Az 1970-es évek közepéig, nyugdíjazásáig a Sütőipari Vállalatnál üzemvezető volt, ahol másoktól is megkövetelte azt, amit magától is elvárt. Szigorúsága ellenére munkatársai szerették, tisztelték. 1993-ban László fia vette át édesapja pékségét, hogy gyermekeivel Márkkal és Richárddal – immár a negyedik generációval együtt – továbbvigye azt. Svéda Kálmán szakmai tanácsaival élete végéig komoly segítséget nyújtott a vállalkozásnak.
Milyen volt Svéda Kálmán, az ember? Szúrós tekintetű, hirtelen haragú, gyors felfogású, ezermester, akit idősebb korában is sokféle dolog érdekelt. Mindig tevékenykedett, szeretett olvasni, barkácsolni, de a legfontosabbat két dolog jelentette számára: a család és a pékség.
Egerben hunyt el 2007. november 18-án 89 éves korában. A Rozália-temetőben nyugszik szeretett felesége mellett.
A Svéda Pékség 2024-ben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, amelynek megalapozásában Svéda Kálmánnak jelentős szerepe volt.
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
