Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története

Látóképek, csókküldemények, ünnepi üdvözletek

A könyv közlése szerint, a képeslap: „a kapcsolattartás leggyorsabb eszköze volt, a belföldi forgalomban sokszor még aznap megkapta a címzett.” Ez egészen elképesztő az Y, Z, és alfageneráció tagjainak, a twitteren szocializákódott, figyelmüket nyolc-tíz percig koordináló, messengeren edződött fiataloknak. Az interneten innen már kicsit nehéz átérezni az egy nap alatt megérkező képeslapok gyorsaságát, bár emlékszem, gyerekkoromban mi is küldtünk a nagyszülőknek, unokatesóknak egy-egy lapot a Balatonról, amit sokáig az adott kedvenc mágnessel a hűtőre biggyesztve őrizgetett a család.

Kultúrtörténeti érték

A magyar képeslap történetéről dr. Petercsák Tivadar muzeológus-történész, nyugalmazott egyetemi tanár, a Dobó István Vármúzeum egykori igazgatója írt átfogó kötetet, egy gyönyörűen és gazdagon illusztrált, igényes kiadvány formájában, amely a levelezőlapok fejlődését egészen a megjelenésüktől dokumentálja – sokszínűségüket hangsúlyozva, a különlegesebb példányokra is felhívva az olvasók figyelmét.

A szerző az 1970-es évek második felében Szerencsen kezdte a múzeumi pályáját, itt ismerkedett meg Magyarország legnagyobb képeslapgyűjteményével, amely akkor kb. fél-, napjainkban pedig közel egymillió darabot számlál. A múzeum igazgatójaként kiemelt gondot fordított a saját korukban mindennapinak számító képes levelezőlapokra, amelyekben hatalmas kultúrtörténeti értéket fedezett fel. Miután elkezdett a témával foglalkozni, kiállításokat rendezett, tanulmányokat írt, sőt már korábban is publikált egy könyvet ennek kapcsán. A magyar képeslap története című átfogó munkája pedig tavaly jelent meg.

Mint a kötetből kiderül, a képes levelezőlap a XIX. század végétől töltött be kommunikációs szerepet, ám előzményét már a XVII. századtól használták. A mű forrásainak legnagyobb részét a szerencsi Zempléni Múzeum anyaga adta és a történeti, illetve tematikai sokszínűség mellett számos érdekességre bukkanhatunk, például a magyar képeslapkiadás sajátosságaira.

A szerző hűen beszámol a képes levelezőlap korszakairól, a könyvből kiderül például, hogy a képeslap aranykorában (1898-1913) „Angliában egy szomszédos településre akár 2-3 óra alatt is eljutott az üzenet.” Illetve azt is megtudhatjuk, hogy a képeslapok leggyakoribb témáit a városok, üdülőhelyek, ünnepek adták, majd ahogy szélesedett a tematika, úgy „A politikusok, hadvezérek, színészek és sportolók szinte családtaggá váltak a képeslapok révén.”

Az egyes korszakok hű lenyomata

A könyvből kiderül, hogy a tájképek, állatok, növények, közlekedési eszközök, jeles események és szentek mellett versrészleteket, sőt csatajeleneteket megörökítő festményeket is bemutatott egy-egy lap, vagy akár jeles történelmi személyek, például Kossuth Lajos életének mozzanatait elevenítette meg.

Amellett pedig, hogy kortörténeti dokumentumokról beszélhetünk, a helytörténeti jelentőségük is meghatározó. Láthatunk például egri nevezetességeket bemutató felvételeket, legyen az akár egy kép a minaretről 1900-ból, de arra is érdemes visszatekinteni, hogyan nézett ki régen a Dobó tér, a városháza és a Dobó-szobor. A település akkori látványképe mellett a könyvben több helyi vonatkozású adat is szerepel: „Egerben, amely a századfordulón 25 ezer lakosú város volt, az első világháború előtti évtizedben legalább 16 helyi képeslapkiadó működött.”

Megtudhatjuk, hogy a tömegtájékoztatás eszköze mellett a képeslapokat háborús propagandaként is használták, ahogy azt is, hogy a katonák néhány szavas üzeneteit, a nyitott forma miatt, könnyű volt cenzúrázni. És míg az első világháborúban kiemelt szerepet kapott a propaganda részeként, addig a másodikban már kevesebb hangsúlyt fektettek rá – derül ki a könyvből.

Titkos üzenetek

A szerző külön fejezetet szentelt a szerelmi képes levelezőlapoknak, annak, hogy miként üzenhettek a párok a bélyegek felragasztásával, azaz a „bélyegnyelvvel”, illetve, hogy hová írt a szerelmes feladó, ha nem akarta, hogy a címzett kíváncsiskodó családja, vagy a postás elolvassa az üzenetét… Emellett előköszön a „virágnyelv” is, amellyel a fiatalok sajátos, titkos módon is kifejezhették az érzelmeiket. Mint a könyvből megtudhatjuk, a csókküldeményt a férfiak kezdeményezték kiszemeltjüknek, amelyet később illett személyesen viszonozni a szívük választottjának.

Gyűjtőszenvedély

A képeslapok népszerűsége, rohamos terjedése után a XXI. szádazra visszaszorult az eredeti funkciója, mára pedig már inkább csak a gyűjtők és a múzeumok, kiállítások polcain köszönnek vissza – így inkább a kortörténeti dokumentumjellegük dominál. Ennek ellenére a szülőknél, nagyszülőknél még mindig felfedezhetünk nagyobb mennyiségű képeslapkupacokat, amelyek kellemes emlékeket idézhetnek bennünk, és amelyekhez a mai napig ragaszkodnak a címzettek.

A témában a szerzővel, dr. Petercsák Tivadarral készült stúdióbeszélgetésünket a TV Eger A mi történetünk című magazinműsorának 2021. január 14-i adásában nézhetik vissza.

SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

2020. szeptember 18-án megjelent a gazdagon illusztrált Eger ezer éve c. kötet, amely Eger város történeti kutatócsoportjának legfrissebb eredményei alapján készült, Kristóf Ilona és Berecz Anita szerkesztésében. A szerkesztő-szerzőkön kívül Borbély Zoltán és Kozári József, az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) Történelemtudományi Intézetének oktatói, valamint A. Halász Ágoston és Buzás Gergely régészek jegyzik a kötetet. A tudományos igénnyel megalkotott, és a Líceum Kiadó gondozásában megjelent munkáról Kristóf Ilonával beszélgettünk.

„Régi adósságunk volt, hogy csaknem 40 év után összegezzük Eger városának történetét.

Az utolsó, Eger múltját összefoglaló monográfia, Eger története címmel 1978-ban jelent meg, amely Nagy József, az akkor még tanárképző főiskola Történelem Tanszéke vezetőjének kutatásait összegezte” – mondta el lapunknak Kristóf Ilona, az Eszterházy Károly Egyetem Ókori, Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszékének főiskolai docense.

„Azóta számtalan új forrás, új kutatási szempont került elő(térbe) a saját korszakommal, azaz a középkorral kapcsolatban is. Ugyanis 2012 óta folyik egy szisztematikus kutatás, amely során olaszországi levéltárakban, Modenában, Milánóban és Mantovában őrzött magyar vonatkozású anyagokat tárunk fel, és digitalizálva rendezzük adatbázisba. Természetesen külön öröm számunkra, hogy ennek a levéltári anyagnak egy jelentős része foglalkozik Egerrel, az egri püspökséggel” – hangsúlyozta.

Hozzátette, ennek a hatalmas iratanyagnak egy részét ugyan ismerték korábban különböző átiratokból, nagy hányadáról tudták, hogy létezik, de még nem dolgozták fel. A kötet további erénye, hogy korábban nem kutatott és publikált levéltári források alapján tárja fel és mutatja be városunk 19. századi társadalmát.

Kifejtette, hogy amikor 2016-ban egy pályázat segítségével létrejött az Eszterházy Károly Egyetemen az Eger város történeti kutatócsoport, időszerűnek tartották, és az intézmény akkori vezetésétől többek között feladatul kapták egy várostörténeti összefoglalás elkészítését is. A kutatócsoport tagjai közül került ki az Eger ezer éve c. kötet szerzőinek többsége. A korszakokra bontott fejezeteket abból az alapkoncepcióból kiindulva készítették el, hogy Eger történetéről a legújabb kutatási eredmények bemutatásával egy egyszerre tudományos, mégis ismeretterjesztő munkát készítsenek.

„Igyekeztünk egy szerkezetileg olyan egységes kötetet alkotni, ahol Eger történetét évszázadról évszázadra úgy mutatjuk be, hogy a legfontosabb összefüggések rajzolják meg a város fejlődésének pályáját. Nemcsak az volt a célunk, hogy ismertessük azokat az eseményeket, amelyek a városban történtek, hanem megpróbáltuk Eger városát a hazai városhierarchiában elhelyezni a középkortól 1990-ig. A városiasodás jellemzőit, illetve változásait kerestük” – tette hozzá.

„Célkitűzésünk volt, hogy ne kizárólag a kiemelkedő fontosságú eseményekről, személyekről, hanem a lakosság egészéről írjunk: egy város történelme ugyanis a mikrotörténetek sokaságától válik kerekké. Az Eger ezer éve c. könyvet olyan munkának szántuk, amely nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség számára is érdekes. Ennek érdekében egy nagyon gazdag képanyagot állítottunk össze, és sok, tudomásunk szerint korábban még nem publikált illusztráció is szerepel a kötetben” – hangsúlyozta.

Hozzátette, hogy az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézete több intézménnyel – a Dobó István Vármúzeummal, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárral, a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárával – alakított ki együttműködést, amelynek köszönhető a könyv igényes kivitele.

„Ennek eredményeként rendkívül sok, régi fényképről, képeslapról, oklevélről vagy akár térképekről, múzeumi műtárgyakról készült fotóhoz jutottunk hozzá. Emellett kiváló rekonstrukciós rajzokat is kaptunk az egri vár koraújkori és középkori állapotáról Buzás Gergelytől, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatójától, aki régészként egyben a várbeli ásatások vezetője is. Többek között a korábban publikálatlan, értékes MTI fotókon kívül számos képet kaptunk a városról, a műemléki épületekről baráti szívességként Barna Bélától. Összességében igen széleskörű együttműködés és közös gondolkodás előzte meg a képanyag kiválogatását. A kötetben megjelenített illusztrációk és a szöveg nagyon szorosan összefüggnek. Mindez reményeink szerint vonzóvá és izgalmassá teszi a kötetet, amellyel széles olvasóközönséget szeretnénk megcélozni” – részletezte.

„Egy város emlékezet nélkül mit sem ér, legyen bár káprázatos épített vagy természeti környezetben. Az elmesélt történetek, a múlt eseményeinek visszaidézése teszi a várost velünk élővé. (…)”

Részlet dr. Pajtókné dr. Tari Ilona előszavából

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN