Bejegyzés

Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története


Látóképek, csókküldemények, ünnepi üdvözletek

A könyv közlése szerint, a képeslap: „a kapcsolattartás leggyorsabb eszköze volt, a belföldi forgalomban sokszor még aznap megkapta a címzett.” Ez egészen elképesztő az Y, Z, és alfageneráció tagjainak, a twitteren szocializákódott, figyelmüket nyolc-tíz percig koordináló, messengeren edződött fiataloknak. Az interneten innen már kicsit nehéz átérezni az egy nap alatt megérkező képeslapok gyorsaságát, bár emlékszem, gyerekkoromban mi is küldtünk a nagyszülőknek, unokatesóknak egy-egy lapot a Balatonról, amit sokáig az adott kedvenc mágnessel a hűtőre biggyesztve őrizgetett a család.

Kultúrtörténeti érték

A magyar képeslap történetéről dr. Petercsák Tivadar muzeológus-történész, nyugalmazott egyetemi tanár, a Dobó István Vármúzeum egykori igazgatója írt átfogó kötetet, egy gyönyörűen és gazdagon illusztrált, igényes kiadvány formájában, amely a levelezőlapok fejlődését egészen a megjelenésüktől dokumentálja – sokszínűségüket hangsúlyozva, a különlegesebb példányokra is felhívva az olvasók figyelmét.

A szerző az 1970-es évek második felében Szerencsen kezdte a múzeumi pályáját, itt ismerkedett meg Magyarország legnagyobb képeslapgyűjteményével, amely akkor kb. fél-, napjainkban pedig közel egymillió darabot számlál. A múzeum igazgatójaként kiemelt gondot fordított a saját korukban mindennapinak számító képes levelezőlapokra, amelyekben hatalmas kultúrtörténeti értéket fedezett fel. Miután elkezdett a témával foglalkozni, kiállításokat rendezett, tanulmányokat írt, sőt már korábban is publikált egy könyvet ennek kapcsán. A magyar képeslap története című átfogó munkája pedig tavaly jelent meg.

Mint a kötetből kiderül, a képes levelezőlap a XIX. század végétől töltött be kommunikációs szerepet, ám előzményét már a XVII. századtól használták. A mű forrásainak legnagyobb részét a szerencsi Zempléni Múzeum anyaga adta és a történeti, illetve tematikai sokszínűség mellett számos érdekességre bukkanhatunk, például a magyar képeslapkiadás sajátosságaira.

A szerző hűen beszámol a képes levelezőlap korszakairól, a könyvből kiderül például, hogy a képeslap aranykorában (1898-1913) „Angliában egy szomszédos településre akár 2-3 óra alatt is eljutott az üzenet.” Illetve azt is megtudhatjuk, hogy a képeslapok leggyakoribb témáit a városok, üdülőhelyek, ünnepek adták, majd ahogy szélesedett a tematika, úgy „A politikusok, hadvezérek, színészek és sportolók szinte családtaggá váltak a képeslapok révén.”

Az egyes korszakok hű lenyomata

A könyvből kiderül, hogy a tájképek, állatok, növények, közlekedési eszközök, jeles események és szentek mellett versrészleteket, sőt csatajeleneteket megörökítő festményeket is bemutatott egy-egy lap, vagy akár jeles történelmi személyek, például Kossuth Lajos életének mozzanatait elevenítette meg.

Amellett pedig, hogy kortörténeti dokumentumokról beszélhetünk, a helytörténeti jelentőségük is meghatározó. Láthatunk például egri nevezetességeket bemutató felvételeket, legyen az akár egy kép a minaretről 1900-ból, de arra is érdemes visszatekinteni, hogyan nézett ki régen a Dobó tér, a városháza és a Dobó-szobor. A település akkori látványképe mellett a könyvben több helyi vonatkozású adat is szerepel: „Egerben, amely a századfordulón 25 ezer lakosú város volt, az első világháború előtti évtizedben legalább 16 helyi képeslapkiadó működött.”

Megtudhatjuk, hogy a tömegtájékoztatás eszköze mellett a képeslapokat háborús propagandaként is használták, ahogy azt is, hogy a katonák néhány szavas üzeneteit, a nyitott forma miatt, könnyű volt cenzúrázni. És míg az első világháborúban kiemelt szerepet kapott a propaganda részeként, addig a másodikban már kevesebb hangsúlyt fektettek rá – derül ki a könyvből.

Titkos üzenetek

A szerző külön fejezetet szentelt a szerelmi képes levelezőlapoknak, annak, hogy miként üzenhettek a párok a bélyegek felragasztásával, azaz a „bélyegnyelvvel”, illetve, hogy hová írt a szerelmes feladó, ha nem akarta, hogy a címzett kíváncsiskodó családja, vagy a postás elolvassa az üzenetét… Emellett előköszön a „virágnyelv” is, amellyel a fiatalok sajátos, titkos módon is kifejezhették az érzelmeiket. Mint a könyvből megtudhatjuk, a csókküldeményt a férfiak kezdeményezték kiszemeltjüknek, amelyet később illett személyesen viszonozni a szívük választottjának.

Gyűjtőszenvedély

A képeslapok népszerűsége, rohamos terjedése után a XXI. szádazra visszaszorult az eredeti funkciója, mára pedig már inkább csak a gyűjtők és a múzeumok, kiállítások polcain köszönnek vissza – így inkább a kortörténeti dokumentumjellegük dominál. Ennek ellenére a szülőknél, nagyszülőknél még mindig felfedezhetünk nagyobb mennyiségű képeslapkupacokat, amelyek kellemes emlékeket idézhetnek bennünk, és amelyekhez a mai napig ragaszkodnak a címzettek.

A témában a szerzővel, dr. Petercsák Tivadarral készült stúdióbeszélgetésünket a TV Eger A mi történetünk című magazinműsorának 2021. január 14-i adásában nézhetik vissza.


SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

Minden alkotás létrehozása egyben terápia is

Fridél70 címmel jelent meg nemrégiben a Bródy Sándor Könyvtár kiadásában Fridél Lajos grafikus és festő, valamint Murawski Magdolna író, költő és publicista legújabb közös kötete, amely a Heves Megyei Elektronikus Könyvtár állományában online elérhető. A grafikus illusztrációit és a publicista elemzéseit tartalmazó munkáról, valamint a rajzok keletkezéséről beszélgettünk Fridél Lajossal.

Fridél Lajos garázsműhelyében mesélt grafikáiról

Visszatérő elemei mágikus realista grafikáinak a régi ódon utcák, a gémeskutak, a lépcsők, a lankák…

Mezőkövesden születtem és ott is nőttem fel, ezért valamennyi rajzom innen indul, és ide tér vissza. Munkáimban megjelenik, ahogy nyaranta jártam az utcácskákat, és önfeledt vidámságban játszottam a többi gyermekkel. Nagy méretű rajzaimat mostanság is apró, nádtetős matyóházakkal kezdem, majd szépen felsorakoznak a nagyvárosok magas tornyai, és közben helyet kapnak az égbe felröppenő barokk angyalkák is. Élnek a gondolatok a fejemben, és zömmel tudat alatt zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek eredményeként egy öreg ember mellett egyszer csak kirajzolódik például egy eperfa, amely Mezőkövesden is megvolt.

Figurái többségének arca a legkevésbé sem kedves, vagy éppen megnyerő.

Amikor az 1980-as években az Ifjúsági Ház igazgatója voltam, Jakab Laci kollégámmal gyakran álltunk ki az épület ajtajába, és figyeltük a Széchenyi utca forgalmát.  Ritkán láttunk mosolygós, boldognak tűnő arcokat. A Kárpát-medencében megtelepedett sok évszázados keserűség tükröződik arcvonásainkban, és én ezt ábrázolom. Nem látom bíztatónak azt, amit látok. Gyakorta járom az erdőt, és a természetben azt érzékelem, hogy az egyetlen nem odavaló lény az ember: azt leszámítva minden a helyén van. Nem vesszük tudomásul azt, hogy mi ugyanolyan szerves részei vagyunk a természetnek, mint a szarvasbogár, a vaddisznó, vagy éppen a szúnyog.

Fridél Lajos életművét áthatja a szecesszió, a kivonulás, a magányos alkotói órákat becsülő művészi attitűd. (Murawski Magdolna, Fridél70)

Blaskó János festőművész volt a mestere, tanulmányait követően Egerben lett rajztanár, és máig oktat óraadóként az Eventus Üzleti, Művészeti Szakgimnáziumban. Pedagógusként mire törekszik?

Immáron 47 éve buzdítom arra tanítványaimat, hogy minél többet olvassanak, tapasztaljanak, és ha már képesek mindezt egy magasabb szintre emelni, akkor próbálják megjeleníteni vizuálisan. Szorgalom és a kellő út megjárása nélkül nem lehet jó munkát végezni. Kondor Béla mindössze 41 évet élt, de olyan ritka tehetség volt, hogy ezalatt egy világot rajzolt meg, ám zseniből kevés van. Általános iskolás hetedikes korom óta rendszeresen jártam rajzszakkörre, illetve rajziskolába, majd Budapesten, a Dési Huber István Képzőművészeti Kör és Rajziskolában tanultam aktot rajzolni. Ezt követően az egri tanárképző főiskolán Blaskó János védőszárnyai alatt sajátítottam el a szakmát.

Írás és rajz. Melyik és hogyan talált rá a másik?

Murawsky Magdolna még az Új Hevesi Napló főszerkesztője volt, amikor először kezébe kerültek a rajzaim, és engedélyt kért tőlem arra, hogy azokat illusztrációként használhassa a lapban. Idővel elkezdtek megjelenni az elektronikus formában is elérhető könyvei: 21-ből 18-at én illusztráltam. A kezdetektől fogva a mai napig létezik közöttünk egy olyan szoros lelki kapcsolat, amelynek köszönhetően kiválóan kiegészítik egymást a munkáink. Ahogy Magdolna csendes magányában írja gondolatait, én is a műtermemben rajzolok. Grafikáim anélkül kötődnek írásaihoz, hogy minderről egyeztetnénk. A Fridél70 c. kötet is úgy jelent meg, hogy előzetesen nem néztem meg, milyen elemzést írt rajzaimról.

Egyfajta összegzése eddigi munkáinak a csaknem 250 oldalas Fridél70?

Nagyon jól esett, amikor Murawsky Magdolna megkeresett azzal, hogy megírja ezt a könyvet. Egyrészt az elmúlt években készült grafikáim, másrészt azok a munkáim kerültek a kötetbe, amelyeket idén készítettem. Amikor tavasszal jöttek a korlátozások, reggeltől estig rajzoltam. Egyébként is jellemző rám, hogy szívesen vagyok a műtermemben, és egyszerűen szalad a tollam: gondolattöredékek, szikrák kerülnek a papírra. A karantén alatt 310 rajzot készítettem, és Magdolna a viszonylag újabbakat nézte át és rendezte a kötetbe. A könyv utolsó részében találhatók a nagy méretű egyedi tusrajzaim, amelyek 2-3 hónap alatt nyerik el végső formájukat.  Minden, amit láttam, a lelkemben van, és vizuális jelként ragadt meg bennem, így megrajzolom. Az egyik ötlet hozza a másikat, és szinte írom azokat a figurális alakokat, amelyek kikristályosodnak bennem.

Mennyire fontos Önnek az elismerés?

Évek óta nem volt kiállításom, és nem is tervezem, hogy legyen. Munkáimat nem is igazán mutatom meg másnak, mert elsősorban a saját kedvemre rajzolom ki magamból mindazt, ami belül van. Minden műalkotás létrehozása egyben terápia is. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, hogy munkáikról süssön, hogy szívvel-lélekkel rajzolták azokat.


SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

2020. szeptember 18-án megjelent a gazdagon illusztrált Eger ezer éve c. kötet, amely Eger város történeti kutatócsoportjának legfrissebb eredményei alapján készült, Kristóf Ilona és Berecz Anita szerkesztésében. A szerkesztő-szerzőkön kívül Borbély Zoltán és Kozári József, az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) Történelemtudományi Intézetének oktatói, valamint A. Halász Ágoston és Buzás Gergely régészek jegyzik a kötetet. A tudományos igénnyel megalkotott, és a Líceum Kiadó gondozásában megjelent munkáról Kristóf Ilonával beszélgettünk.

„Régi adósságunk volt, hogy csaknem 40 év után összegezzük Eger városának történetét.

Az utolsó, Eger múltját összefoglaló monográfia, Eger története címmel 1978-ban jelent meg, amely Nagy József, az akkor még tanárképző főiskola Történelem Tanszéke vezetőjének kutatásait összegezte” – mondta el lapunknak Kristóf Ilona, az Eszterházy Károly Egyetem Ókori, Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszékének főiskolai docense.

„Azóta számtalan új forrás, új kutatási szempont került elő(térbe) a saját korszakommal, azaz a középkorral kapcsolatban is. Ugyanis 2012 óta folyik egy szisztematikus kutatás, amely során olaszországi levéltárakban, Modenában, Milánóban és Mantovában őrzött magyar vonatkozású anyagokat tárunk fel, és digitalizálva rendezzük adatbázisba. Természetesen külön öröm számunkra, hogy ennek a levéltári anyagnak egy jelentős része foglalkozik Egerrel, az egri püspökséggel” – hangsúlyozta.

Hozzátette, ennek a hatalmas iratanyagnak egy részét ugyan ismerték korábban különböző átiratokból, nagy hányadáról tudták, hogy létezik, de még nem dolgozták fel. A kötet további erénye, hogy korábban nem kutatott és publikált levéltári források alapján tárja fel és mutatja be városunk 19. századi társadalmát.

Kifejtette, hogy amikor 2016-ban egy pályázat segítségével létrejött az Eszterházy Károly Egyetemen az Eger város történeti kutatócsoport, időszerűnek tartották, és az intézmény akkori vezetésétől többek között feladatul kapták egy várostörténeti összefoglalás elkészítését is. A kutatócsoport tagjai közül került ki az Eger ezer éve c. kötet szerzőinek többsége. A korszakokra bontott fejezeteket abból az alapkoncepcióból kiindulva készítették el, hogy Eger történetéről a legújabb kutatási eredmények bemutatásával egy egyszerre tudományos, mégis ismeretterjesztő munkát készítsenek.

„Igyekeztünk egy szerkezetileg olyan egységes kötetet alkotni, ahol Eger történetét évszázadról évszázadra úgy mutatjuk be, hogy a legfontosabb összefüggések rajzolják meg a város fejlődésének pályáját. Nemcsak az volt a célunk, hogy ismertessük azokat az eseményeket, amelyek a városban történtek, hanem megpróbáltuk Eger városát a hazai városhierarchiában elhelyezni a középkortól 1990-ig. A városiasodás jellemzőit, illetve változásait kerestük” – tette hozzá.

„Célkitűzésünk volt, hogy ne kizárólag a kiemelkedő fontosságú eseményekről, személyekről, hanem a lakosság egészéről írjunk: egy város történelme ugyanis a mikrotörténetek sokaságától válik kerekké. Az Eger ezer éve c. könyvet olyan munkának szántuk, amely nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség számára is érdekes. Ennek érdekében egy nagyon gazdag képanyagot állítottunk össze, és sok, tudomásunk szerint korábban még nem publikált illusztráció is szerepel a kötetben” – hangsúlyozta.

Hozzátette, hogy az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézete több intézménnyel – a Dobó István Vármúzeummal, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárral, a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárával – alakított ki együttműködést, amelynek köszönhető a könyv igényes kivitele.

„Ennek eredményeként rendkívül sok, régi fényképről, képeslapról, oklevélről vagy akár térképekről, múzeumi műtárgyakról készült fotóhoz jutottunk hozzá. Emellett kiváló rekonstrukciós rajzokat is kaptunk az egri vár koraújkori és középkori állapotáról Buzás Gergelytől, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatójától, aki régészként egyben a várbeli ásatások vezetője is. Többek között a korábban publikálatlan, értékes MTI fotókon kívül számos képet kaptunk a városról, a műemléki épületekről baráti szívességként Barna Bélától. Összességében igen széleskörű együttműködés és közös gondolkodás előzte meg a képanyag kiválogatását. A kötetben megjelenített illusztrációk és a szöveg nagyon szorosan összefüggnek. Mindez reményeink szerint vonzóvá és izgalmassá teszi a kötetet, amellyel széles olvasóközönséget szeretnénk megcélozni” – részletezte.

„Egy város emlékezet nélkül mit sem ér, legyen bár káprázatos épített vagy természeti környezetben. Az elmesélt történetek, a múlt eseményeinek visszaidézése teszi a várost velünk élővé. (…)”

Részlet dr. Pajtókné dr. Tari Ilona előszavából


SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN

A régmúlt képei Eger történetéből címmel megjelent Tóth László gyűjtő és régiségkereskedő harmadik kötete. A szerkesztő első, 2005-ben kiadott könyve dr. Lisztóczky László irodalomtörténésszel közösen 1945-ig mutatja be a várost a korabeli képeslapokon keresztül, míg 2013-ban napvilágot látott műve már a 20. századi Egert tárja elénk képeslapok, fotók segítségével. A múltidéző sétát Molnár István Géza fotóművész felvételei teszik teljessé.

Tóth László – A régmúlt képei Eger történetéből

Legújabb válogatása az 1800-as évektől 1947-ig idézi fel a város jeles eseményeit. Szerepel benne például az 1820-as, illetve 1827-es tűzvész története, az 1878-as nagy árvíz mozzanata, valamint a Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye 1938-as egri látogatása.

Urbán Mária történész, érseki levéltáros is méltatta a gyűjtőmunka eredményét: „A múlt megismerése nagyon fontos, ahogy Babits Mihály is mondja: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Ez a könyv városunk gazdag múltjáról tanúskodik.”

A szerző tősgyökeres egri, hobbija a helytörténet, amivel immár húsz éve foglalkozik. Ha érdekes információra bukkan, szenvedélyesen kutatja fel a részleteket, hogy ismereteit közkinccsé tegye. Egy-egy fénykép kapcsán kiderül személyes, családi kötődése is. Megtudhatjuk, hogy dédnagyapja, Tóth Ágoston kisiparos is részt vett az 1912-es Uránia Mozi megalapításában, illetve a Dobó-szobor Bizottság munkájában.

Bár neves írónk, Márai Sándor is megjegyezte Naplójában, kevesen tudják, hogy 1947 szeptemberében Mindszenty József bíboros, hercegprímás ünnepi szentmisét tartott Egerben. A főszékesegyház bejárata előtti téren több ezer ember hite erősödött meg, mélyült el a közösségi élmény által, amire nagy szükség volt a II. világháború sújtotta kilátástalannak tűnő állapotok közepette. A Boldogasszony Éve egri ünnepe mellett a könyv számtalan emelkedett, történelmi pillanatot idéz történetei és képei által.

A könyv az ismeretterjesztést ötvözi a fényképalbummal. Tóth László szerkesztő szerint egy-egy kisebb üzlet múltjának, történetének felgöngyölítése kihívást jelentett, ám a Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteménye, illetve az internet óriási támaszt nyújtott a könyv megírásában.

A kiadványt minden egri és Eger iránt érdeklődő olvasó könyvespolcára ajánljuk, mert nemcsak szép, hanem hiánypótló is. Könnyed hangvételben, de tényszerűen mesél Eger mindennapjairól. A képeken elénk tárul déd- és nagyszüleink élete, a hétköznapok örömteli és időnként tragikus eseményei, az egykori egri polgárság gyarapodó, fejlődő városának története.

Az Eger Város Önkormányzata által támogatott kötet a Dobó utca 24. szám alatt található régiségüzletben vásárolható meg 4500 Ft-ért.


SZERZŐ: DR. SOMOGYI KINGA

1920. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásával hazánk elveszítette területeinek és la- kosságának mintegy kétharmadát. A kötet „a mi lett volna ha…” elv mentén keresi a lehetőségeket a magyar történelem egyik legnagyobb nemzeti traumájának megmásítására, meg nem történtté tételére.

A szerződés 100. évfordulója előtt arra kértek
11 szerzőt, hogy egy-egy novellában rugaszkodja- nak el a valóságtól, a legabszurdabb ötleteiktől se zárkózzanak el, és írják újra a történelmet.

Mások mellett Egressy Zoltán, Mán-Várhegyi Réka, Papp-Zakor Ilka, Selyem Zsuzsa és Szalay Zoltán változatos stílusban tesznek kísérletet arra, hogy bemutassák hogyan alakult volna a 20. és
21. századi alternatív Magyarország sorsa. Az ezt taglaló kötetet június 4-én mutatták be online a Margó Irodalmi Fesztiválon.

Nézzünk bizakodva a múltba! – Alternatív Trianon

könyv, 204 oldal, Cser Kiadó, 2020


(EM)