„A sport megtanít becsületesen győzni
vagy emelt fővel veszíteni.
A sport tehát mindenre megtanít. ”
(Ernest Hemingway)
Julow Katalin középiskolai tanár, főiskolai docens Debrecenben született 1915. január 8-án. Édesapja dr. Julow Viktor jogász, német gyökerekkel rendelkező nagypolgári család leszármazottja, megyei kamarai alkalmazott volt. Édesanyja, Oláh Mária erdélyi családból származó hivatalnok leánya. Mindkét gyermekük pedagógus lett. Katalin a sporttal, Viktor (1919–1982) az irodalommal jegyezte el magát. Neves irodalomtörténész, egyetemi tanár lett.
Julow Katalin a középiskolát a Debreceni Református Dóczi Leánynevelő Intézetben végezte, ahol 1933-ban kitüntetéssel érettségizett. A Testnevelési Főiskolán 1937-ben szerzett diplomát, amikor még az intézménynek alig volt női hallgatója. Első munkahelye a Dóczi Tanítóképző Intézet, ahol 1937-től 1941-ig tanított. Kiváló munkája elismeréseként Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék szakfelügyelőjévé nevezték ki, majd két évig függetlenített tanulmányi felügyelő lett.
Dr. Kalmár Lajos (1910–1952) református lelkésszel 1938-ban kötött házasságot. Férje 1936-tól két évig a Soli Deo Gloria országos szervezet főtitkára volt. Később tábori lelkész, majd 1948–1950 között Debrecenben a Széchenyi kerti Református Egyházközség alapító lelkésze lett. Egy koncepciós perrel összefüggésben letartóztatták, lelkileg tönkrement, fiatalon elhunyt. Felesége özvegyen három gyermeket nevelt fel: Katalin (1940) díszlet- és jelmeztervező, Péter (1941–2016) mérnök, Gábor (1943) üzemmérnök lett.
Főiskolai kitüntetés (1968)
Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948 szeptemberében Némedi Lajost bízta meg azzal, hogy Debrecenben szervezzen szovjet mintára egy állami pedagógiai főiskolát, amelyet egy év múlva, 1949 őszén Egerbe költöztettek a Líceum épületébe. Némedi érdeme, hogy sikerült egy olyan tanári gárdát kialakítania az ország különböző iskoláiból, amely példaképül szolgálhatott a többi pedagógiai főiskola számára is. Az első tanári testület tagja volt dr. Kalmár Lajosné is, aki docensi beosztásban munkáját teljes odaadással végezte. A kezdetektől testnevelés-elméletet, módszertant, sporttörténetet, tornát, elsősorban művészi tornát és röplabdát oktatott. Az 1960-as években néptáncot is tanított, koreográfiákat készített.
Az intézményben a testnevelés szakképzés 1957-ben megszűnt. Kalmárné megbízott tanszékvezető lett, s egy beosztott kartársával az általános testnevelésórákat tartották. A főiskolán 1959-ben bevezették a négyéves, háromszakos képzést. A Testnevelés Tanszék vezetésével Bély Miklóst bízták meg. Kalmárné ismét beosztott pedagógus lett 1970-ig, nyugdíjazásáig, ami egyáltalán nem bántotta. Szerette a hivatását, a diákokat. Visszaemlékezésében némi szomorúsággal mégis ezt írja: „de már az én azelőtti lendületemnek, a főiskola iránti lelkes érdeklődésemnek vége.”
Kollégái szerették, és a hallgatók körében rendkívüli népszerűségnek örvendett. Egyikük így emlékszik rá: „Kati néni testnevelést tanított nekünk, negyedéves korunkban pedig testnevelés-elméletet és szakmódszertant. Elméleti órái magas szintű tudást, nagyfokú pedagógiai felkészültséget és bámulatos nyelvi kulturáltságot tanúsítottak. Személyes varázsát fokozta különleges szépsége és megjelenésének finom eleganciája. A tornatermi órákon is elegáns volt hosszú fekete nadrágjában és hófehér blúzában. A tornaórák kötetlen formájában is fegyelmezett munkát várt el. Szakmailag kifogástalanul felépített órákat tartott.”
Vizsgáztatás közben (1962)
Egerben Kalmárnét tekinthetjük a művészi torna megalapozójának. (A művészi torna oktatásának módszere az általános iskolai testnevelésben címmel 1968-ban cikket is publikált a Módszertani Közleményekben.) Felismerte, hogy ez a sportág a nők számára ideális, és javasolta, hogy alapítsanak a városban egy szakosztályt a sportág népszerűsítésére. A város első modern gimnasztikai egyesülete 1968-ban alakult meg Kelemen Márta, a színház szólótáncosa vezetésével, aki rendelkezett a sportág edzői minősítésével, és tanítványaival az ország egyik legsikeresebb egyesületét hozta létre.
Dr. Kalmár Lajosné pedagógiai munkásságáért számos elismerésben részesült. A Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója címmel 1964-ben tüntették ki. Később megkapta a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozatát, de legjobban mégis az Eger városától kapott kitüntetésnek örült. Aranydiplomáját 1987-ben vette át a Testnevelési Főiskolán. Nyugdíjazása után szabadidejét családjára fordította. Nagyon szeretett Egerben élni, s a város lakói is befogadták.
Egerben hunyt el 1996. február 17-én. Végakaratának megfelelően hamvait a Rákospalotai temető szóróparcellájában búcsúztatták el. Gyermekei, nyolc unokája és négy dédunokája szeretettel ápolják emlékét. Szelleme, példamutató embersége bennük és tanítványaiban tovább él.
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
