„Eger épületeinek titka a hallgatás.”
„Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”
(Pilinszky János)
Gál Elemér író, újságíró, pedagógus Csíkszereda-Csíkzsögödön született 1929. február 28-án.
Elemi iskolai tanulmányait szülőhelyén végezte. Marosvásárhelyen a Csaba Királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolában tanult tovább, amelyet 1944 szeptemberében Vasvárra telepítettek. Társaival együtt 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, és kényszermunkára hurcolták, ahonnan októberben tért haza az akkor már ismét Romániához tartozó Erdélybe.
Középiskolába szülővárosa Római Katolikus Főgimnáziumába járt, ahol 1948-ban érettségizett. Egyetemi oklevelét 1952-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte magyar nyelv és irodalom szakon.
Szatmárnémetiben középiskolai tanárként helyezkedett el. Tehetséges tanítványai közül ki kell emelnünk Kocsis István drámaírót és Szilágyi Domokos költőt. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem megbízásából szakfelügyelői feladatot is ellátott.
Kimagasló szaktudása köszönhető annak is, hogy folyamatosan képezte magát. 1976-ban első fokozatot nyert dolgozatával, amelynek témája Benedek Elek, a magyar mese- és gyermekirodalom megteremtője.
Az újságírással már egyetemi évei alatt megismerkedett. Első karcolata 1952-ben a kolozsvári Igazság című napilapban jelent meg. Riportot, kritikát és szépirodalmi írásokat is publikált többek között a szatmárnémeti Friss Újságban, a Szatmári Hírlapban, az Utunkban. A Bukarestben megjelenő Tanügyi Újság számos pedagógiai és módszertani cikkét közölte. Szatmárnémetiben 1990-ben megbízták a Szamoshát című szépirodalmi lap főszerkesztői teendőivel, amelyet három évig látott el.
Alapító tagja volt a Hármashatár Irodalmi Társaságnak, amelynek Gyóntató (Fehérgyarmat, 1995) címmel megjelent antológiájában három elbeszélést közölt. Több színdarabot, valamint mesét dramatizált, irodalmi köröket, színjátszó csoportokat vezetett, irodalmi esteket rendezett, mesejátékokat írt. Szakmai továbbképzéseken előadóként vett részt. 1986-ban A költő életei című kötetben tette közzé Szilágyi Domokos, a diák című írását.
Az anyaországba soron kívüli visszahonosítással költözött 1994-ben, ahol Egerben talált otthonra. A Heves Megyei Hírlap és az Egri Riport munkatársa lett. A hírlapban jelent meg a Svejk a vasfüggöny mögött szatirikus hangvételű regényének első része folytatásokban.
Egerben írta legjelentősebb művét, a Héthavas (Eger, 2006) őstörténeti hitregényét, amely kivételes vállalkozás. Már a címválasztás is gyönyörű. A szerző így vallott egy interjúban: „A Hargita és a Csíki Havasok íratták velem ezt a könyvet… Ott lakik lelkem jobbik fele, és belőle élek. Megtartóm, életadóm, gondolataim forrása és vigyázója.” Cs. Varga István irodalomtörténész – aki számos alkalommal méltatta munkásságát – véleménye szerint: „Ezt a sorsregényt csak szeretettel, vagyis nyitott lélekkel érdemes olvasni. Igazi szellemi-lelki táplálékot nyújt, látásunkat, életkedvünket, egyéni és közösségi felelősségtudatunkat lebilincselő stílussal, emberi és erkölcsi hitellel frissíti föl.” A kötet rövid időn belül három kiadást ért meg. A regényből készült színdarabot az egri Gárdonyi Géza Színház előadásában Héthavas gyermekei címen – Beke Sándor és Pásztó András színpadra alkalmazásában – mutatták be sikerrel.
Gál Elemért 2006-ban vitézzé avatták. Egerben a Szent György Lovagrend tagjaként a rend kiadványait szerkesztette.
Egerben hunyt el 2007. május 31-én. A Fájdalmas Anya (Hatvani) temetőben helyezték örök nyugalomra.
Áldozatos munkájáért és őstörténeti hitregénye megírásáért posztumusz a Szent György Lovagrend Magisztrátusa (Visegrád) 2007-ben a lovagrend örökös tagjává fogadta, ezzel egy időben tiszti keresztet adományozott részére. Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata 2007. augusztus 20-án a város irodalmi, kulturális életében végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként post mortem Irodalmi Nívódíjjal tüntette ki.
Rövidebb prózai alkotásaiból A szeretet vár valahol (Eger, 2009) címmel posztumusz kötete jelent meg házastársa, Zolcsák Anna pedagógus és Murawski Magdolna író, költő szerkesztésében. A könyv elején Murawski elragadóan írja le az erdélyiség lényegét: „Erdélyinek lenni nem pusztán életrajzi adat vagy származási hely. Élethivatás, örök hűség, odatartozás, ahová a Jóisten rendelte határok és hagyományok őrzőjének, egy ősi kultúra letéteményesének. Erdélyinek lenni titok, különbözőség…”
Emlékére Lisztóczky László irodalomtörténész szerkesztésében Út a Héthavasra – Gál Elemér idézése (Eger, 2014) címmel tartalmas, szép kötet jelent meg.
Gál Elemér kivételesen sokoldalú, művelt ember volt, aki kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, amely magas fokú empátiával társult. A megnyerő modorú, kellemes társalgó, kedves urat hamar elfogadták, az egriek becsülték, szerették. Emberi tartása, tisztessége, írásai által szemléletformáló közéleti személyiséggé vált a városban.
Köszönöm, hogy helyettem is megfogalmazta a városról azt, ami engem is megfogott: „Eger épületeinek titka a hallgatás. Nagy dolgokat tudnak, de hallgatnak. Csak hozzáértő tud olvasni belőlük. A falakból, kövekből vagy a homlokzat díszeiből… A legkisebb barokk, rokokó cikornyában, egy finom csigavonal hajlatában ott rejtőznek suttogó szavak, boldog kacagások, vágyakozó sóhajok, megrázkódtató zokogások – bennük a teljes élet.”
Baráti beszélgetéseinkre, bölcsességére, a minden gondolatát, cselekedetét átható jóságra, szeretetre mindig emlékezni fogok. Öröm és megtiszteltetés, hogy ismerhettem!
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
