Bejegyzés

Isten éltesse Kautzky Armandot!

Ebben a hónapban, november 12-én ünnepli születésnapját Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, aki Egerben született, és a mai napig szívesen tér vissza szülővárosába. Igazi színészcsaládban nőtt fel: édesapja, Kautzky Ervin és édesanyja, Kopetty Lia is színművész volt. Kautzky Armand 1989-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, majd 20 esztendőn át a Madách Színház, öt évig az Új Színház tagja volt, 2017 óta pedig szabadúszó színművészként dolgozik.  Pierce Brosnan, Tom Cruise magyarhangjával a hazai szinkronszínészet változásairól és egri kötődéséről beszélgettünk.

Egerben a mai napig szeretettel emlékeznek szüleire. Édesapja legalább olyan aktívan vett részt az 1956-os szabadságharcban Szolnokon, mint Sinkovits Imre Budapesten.

Ő valóban Szolnokon élte meg 1956-ot, ugyanis ott volt színész. Miután a budapesti Magyar Rádió épületét szétlőtték, a szolnoki Damjanich Rádió közvetítette az országos adást. Édesapám sok verset mondott adásban és élőben is: nem csoda, hogy Szolnok Petőfijének hívták. Az események után üldözték, Győrben talált menedéket, és ott találkozott édesanyámmal.  Egy-két év után közösen döntöttek úgy, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházba szerződnek.

Ön már Egerben született.

Ez volt a bázisunk egészen kétéves koromig. Ekkor összevonták a Miskolci Nemzeti Színházat az egri Gárdonyi Géza Színházzal, és a színészek közül sokan, így a szüleim is átszerződtek a miskolci teátrumhoz. Eger ekkor úgynevezett tájhellyé vált, ami azt jelentette, hogy nem a székhelyén játszott a társulat.

Hiába költöztünk el, a nosztalgia és a város szeretete miatt mindig is kötődtünk Egerhez.

Gyerekkoromban máig emlékezetes történeteket hallgattam édesapám közös edzéseiről a vízilabdásokkal. Édesanyám szépsége és bája pedig legenda volt a városban.

Hétéves koromig éltünk Miskolcon, ahonnan Kecskemétre mentünk, majd következett Budapest.

Milyen alapvető különbségeket lát a vidéki és fővárosi teátrumok között?

Gyerekkoromtól kezdve színházi struktúrákban szocializálódtam. Amikor a Madách Színházhoz kerültem, annyira sokat dolgoztunk, hogy nem volt kapacitásom más városok felé nyitni. Akkor nyílt erre lehetőségem, amikor szabadúszó lettem. Ma már elég jól belelátok a különböző vidéki színházak életébe. A legmélyebb emberi és szakmai tisztelettel tekintek az ott játszó barátaimra és kollégáimra. Nem is tudják a budapesti teátrumok színészei, hogy milyen nehéz és összetett munkát végeznek más városok színészei. Amíg a fővárosban egy színház lényegében szakosodik például musicalekre (Madách Színház), vagy éppen modern előadásokra (Katona József Színház), addig egy vidéki város teátrumának társulata ki kell, hogy szolgálja a közönséget a klasszikustól kezdve a modernen darabokon át a különféle zenés vígjátékokig. Univerzális tudásúnak kell lenniük: egyik este musicalben lépnek fel, a másik napon pedig egy drámában. Régen kötelező volt a főiskola után minden frissen végzett színésznek egy-két évadot egy vidéki teátrumban tölteni, még akkor is, ha tudta, hogy a Nemzeti Színház tagja lesz.

Neve az elmúlt évtizedek alatt összeforrt a szinkronszínészettel. Milyen volt a szakma akkoriban?

Még megélhettem az 1980-as évek végén azt az időszakot, amikor színészlegendák szinkronizáltak. A magyar szinkron attól volt világszínvonalú és egyedülálló, hogy nem szakosodott szinkronszínészekre. Éppen ezért szoktuk kikérni magunknak, hogy nem szinkronszínészek vagyunk, hanem színészek, akik szinkronizálnak. A legjobb példa erre, hogy a nagyon kedves, de bárgyú Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki c. amerikai sorozat főszereplőit négy Kossuth-díjas színművész – Psota Irén, Váradi Hédi, Csákányi László, Márkus László – szinkronizálta. Én ebben a világban tanultam ki a szakmát. Akkoriban egyetlen csatorna volt a televízióban, ahol esténként adásba került egy film. Majd a rendszerváltozást követően bejöttek a kereskedelmi csatornák, ma pedig számtalan televíziós adó digitális felületen sugározza az újabbnál újabb filmeket és sorozatokat.

A szinkronizálás mára mégis átalakult.

A neves, nagy színészekhez köthető szinkronizálás véget ért, hiszen olyan gyorsan kell leadni a filmeket, hogy nem tudják megvárni, ha valaki egy próbaidőszakban van. Okszerűen nevelődött ki egy olyan réteg, amely már kifejezetten a szinkronszínészetre szakosodva vállal munkát, és látja el szinkronhanggal azt a film- és sorozatdömpinget, amely az elmúlt években betört hazánkba is. Ezzel együtt elismerem, hogy szépen megtanulták a szakmát, és kiválóak az alakításaik.

A televíziót bekapcsolva máig hallhatjuk Tom Cruise, vagy éppen Pierce Brosnan magyarhangjaként.

Több mint 30 éve szinkronizálok, de hetek óta nem voltam egy stúdióban sem. Úgy gondolom, hogy el is fáradtam benne, és nem feltétlenül kell annyit szinkronizálnom, mint 28-30 éves koromban, amikor egy nap akár három-négy helyen is felvették a hangom. Ezek a felvételek mennek most adásba a különböző televíziós csatornákon. Jelenleg éppen annyi ilyen jellegű munkám van, amennyit még szívesen vállalok. Örömmel tölt el, hogy még mindig szeretik a hangomat. Számos felkérést kapok reklámban hangalámondásra, és sokszor hívnak házigazdának különféle eseményekre.

Fontosnak tartja az utánpótlást és a tapasztalatok átadását.

2016-tól a Talent Studio szinkronképzésének oktatója vagyok, és három éve tanítok színpadi beszédet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen óraadóként. Ezt a munkát nemcsak a beszédre redukálom, hiszen ennek szerves része a színészi játék is. Abban a pillanatban, hogy egy színész elkezd beszélni, az már színészet.

Három éve ismét szabadúszó. Milyen nehézségekkel jár ez?

Boldogan élem a boldogtalan szabadúszó színészek életét, és igyekszem mindenből erényt kovácsolni. Alapvetően minden porcikám tiltakozik a szabadúszó lét ellen, ugyanis ez nem csak nekem, az egész szakmának nehézséget jelent mind anyagilag, mind pedig a csapatkohézió szempontjából.

Ahhoz, hogy kialakuljon egy stiláris emberi és szakmai közösség – amely produktív és sajátos jelleget kölcsönöz az adott színháznak –, kell egy biztos bázis, amelynek a társulati forma a legjobb kerete.

Amikor színésznek készültem, tudtam, ha a Vígszínházba megyek, akkor Ruttkai Évát, Darvas Ivánt, Bánsági Ildikót vagy éppen Halász Juditot látom. Ha pedig a Madách Színházat választom, Psota Irén, Almási Éva és Huszti Péter játékát nézhetem meg. A színészek többsége szabadúszó: ugyanazok játszanak itt is, meg ott is. Így azonban nem alakulnak ki olyan műhelyek, mint korábban. Nemcsak a produkció válik a társulati léttől jobbá, hanem a színész is könnyebben ki tud teljesedni annak köszönhetően, hogy együtt gondolkodhat, tervezhet és fejlődhet a maga közösségével.

Mindez hiányzik a szabadúszó létből. Ha hívnak minket, megyünk, de ha például az utolsó pillanatban elmarad egy fellépés, akkor ahhoz alkalmazkodni kell, és nem kapjuk meg az aznap esti fellépési díjat. Ez a létforma komoly szervezői készséget és menedzseri szemléletet igényel.

Milyen produkciókban vesz részt?

Amikor a Madách Színház nonprofittá vált, és megszűnt a korábbi társulati forma, sok lelkes taggal több mint 15 éve megalakult a Körúti Színház Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. A Mezítláb a parkban c. Niel Simon-darabbal indultunk, és számos művet játszottunk nagy sikerrel. Idővel a vidéki művelődési házak egyik legbiztosabb előadásellátó vállalkozásává vált a színház, amelynek a kezdetektől fogva mostanáig is tagja vagyok. Elsősorban szórakoztató, zenés darabokban játszom. Az elmúlt időszakban például a Bolond lány (Marcel Achard), valamint a Vörös Malom (Molnár Ferenc) c. színműben működtem közre. Jelenleg Molnár Ferenc Üvegcipő c. darabjával lépünk fel a társulattal.

Több mint tíz éve hív meg Balázs Péter évről évre a Szolnoki Szigligeti Színházba egy-két szerepre. Idén tavasszal a karantén miatt ez elmaradt, de például tavaly két alakításom volt itt egy vígjátékban és egy operettben. A My fair Lady c. klasszikustól kezdve a Kaktusz virága c. darabon keresztül a Fizikusokig nagyszerű produkciókban vehettem részt.

A budapesti RaM Colosseumban 2020. februárban volt a premierje a Nicola Tesla – A végtelen energia c. kétfelvonásos zenés darabnak.

Vidám, energikus. Ma hol lép fel?

A Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz ma este Ágh István költő legújabb kötetének bemutatója, és az a megtiszteltetés ért, hogy néhány versét – közöttük az egész életművét összefoglaló Testamentum c. alkotását – én olvashatom fel.

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

Emlékezzünk halottainkra!

A lajosvárosi Egri Szent Lajos Plébánia plébánosával, Koós Ede atyával beszélgettünk

Mi a mindenszentek és a halottak napja egyházi üzenete?

Kultúrkörünkben minden évben megünnepeljük november 1-én a mindenszenteket. Az ünnep után pedig hittel invitáljuk az embereket a temetőbe: élőket a holtak honába.

A mindenszenteket és a halottak napját a tartalmuk és a két nap közelsége miatt gyakran összekeverik. Közös mindkét napban, hogy Isten azokra az emberekre irányítja figyelmünket, akik már nem élnek köztünk a maguk fizikai valóságában. Különbözik ugyanakkor a két nap abban, hogy míg november 1-én, mindenszentek ünnepén a „sikeres” embereket ünnepeljük templomainkban, addig november elsejének napnyugtával beköszönt a halottak napja. Ekkor a temetőben és az otthonainkban gyertyát gyújtunk, s elmondjuk imáinkat, a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát.

Milyen népszokások kötődnek az ünnepkörhöz Egerben és környékén?

A népszokások hazai nagy ismerője és összegyűjtője, Bálint Sándor néprajzkutató és művészettörténész volt. A népszokások kérdése nem annyira teológiai témakör. Annyiban azonban mégis, hogy a Kárpát-medencei magyarság – és más, velünk együtt élő népek – életében ezer esztendő elegendő volt arra, hogy a mindennapokat átitassa a kereszténység, és ennek talaján kialakulhasson egy gazdag néprajzi hagyomány.

Ebből adódóan a népszokások zöme csak akkor érthető igazán, ha a keresztény vallásról megfelelő ismeretekkel rendelkezünk, és a körülöttünk lévő valóság megismerésének eszközéül elfogadjuk a hitet is. Bálint Sándor ilyen ember volt: esze mellett hitét is felhasználta kulturális, értékteremtő munkásságához.

Miként kezeljük az elmúlást és szeretteink elvesztését?

A ma embere nagy mértékben hasonlít a régmúlt korok embereihez a halál megközelítésének tekintetében: retteg tőle és küzd ellene. Halhatatlan akar lenni, s addig is, amíg ezt nem sikerül elérnie, igyekszik a biológiai élettartamát, ameddig csak lehet, kitolni. A ma embere iszonyú küzdelmet folytat az életminőségéért és az élethosszáért. Mivel a halál ténye a haldoklási folyamattal együtt azt mutatja, hogy ebben a küzdelmében alulmarad, igyekszik az azzal való találkozási felületeket redukálni. A Nyugat embere minél gyorsabban, fájdalommentesebben, rövidebb időn belül túl akar lenni a másik ember, legyen az akár családtag, halálával és annak velejáróival való találkozáson. Sokan halnak meg egyedül, szeretteiktől megfosztva. Különösen erős a tendencia, hogy a gyerekeket távol tartsuk az evilágból költöző, főleg idős emberektől, sokszor az elhunyt családtag temetésétől is. Ha akarom, értem ezt a magatartást. Ugyanakkor ez a viselkedésforma mégiscsak arról beszél, hogy a haldokló emberrel szemben a még életerős embert illeti meg a központi szerep. Az ő komfortérzete erősebben vetődik latba a halállal való küzdelem során, sokkal fontosabban, mint a haldokló vágya, kívánsága, hogy ha már meg kell halnia, azt kiknek a szerető jelenlétében és milyen „rituálé” szerint akarja megtenni.

Egyre több idős, vallásos vagy hajdan vallásos ember hal meg az egykor fontosnak tartott rituálé, az utolsó kenet és a Szent Útravaló nélkül. Úgy gondolom, hogy spirituális dimenzióval átitatott szerető közeg járna az evilágból költöző, haldokló embernek. Ha ez nincs meg, az az egyik legantihumánusabb tett az embertárssal szemben.

Mit jelent a mai ember számára a mindenszentek és a halottak napja?

A keresztények minden évben, november 1-én, még ha hétköznapra is esik, de megtalálják a módját, hogy elmenjenek templomaikba és megünnepeljék a nem evilági értelemben vett sikeres embereket, a „mindenszenteket”. Igaz, mára már sok helyen kis csoportok ezek, akár faluhelyen, akár városon. Halottak napján pedig azt látom, évről-évre szinte „lángba borulnak” a temetők.

Egy jó ideje szokássá vált, hogy rengeteg műanyag dolgot is kiviszünk ilyenkor a temetőkbe a sok-sok élő virág mellett. Mű gyertyákat, mű mécseseket. Lehet aggódni a halottak napja miatt, mert sok más dolgunkkal egyetemben ez is művé válik a szemünk láttára. A jó szándékot egyáltalán nem kétségbe vonva az a véleményem, hogy nyugati civilizációnk nemcsak a halottakkal való bánásmódjában, de más fontos társadalmi kérdésekben is azért távolodik el a természetestől, mert hiányoznak a spirituális alapok.

A természetfeletti hiányát megsínyli a természet, a természetes.

Milyenek itthon a temetési szokások?

A magyar temetési kultúrában igen komoly síremlékkultusz alakult ki. Ezek méretben, nagyságban, formában, olykor lenyűgöző minőségű kivitelben valósulnak meg. Az ember a számára fontos értékekre – így a halála körüli eseményekre is – ha van miből, hajlandó költeni. Az idei ünnep kapcsán jó világossá tenni ennek a kérdésnek a keresztény megközelítését. Az egyházi temetés imádság, amelyet a jelenlévő pap és a keresztény emberek mondanak a helyszínen az elhunytért, illetve a gyászoló családtagokért. Egyházunk feltételezi, hogy a hozzátartozók azért fordulnak a Katolikus Egyházhoz a temetési imádságot, szertartást kérni, mert vagy maga az elhunyt, vagy hozzátartozói is egyházunk felelősségteljes tagjai. Ezzel a felelősségtudattal járulnak hozzá a helyi katolikus egyházközség mindennapi fenntartásához, amelyben benne van a helyi templom, temető, plébánia, illetve az egyházi szolgálattevők javadalmazása. Sokan nem tudják, de egy településen vagy településrészen a katolikus egyházközséget legnagyobbrészt az ott élő, magát katolikus kereszténynek valló hívő emberek adományaiból tartjuk fenn, amelyet ezúton is szeretettel köszönünk!

(EM)
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

„Naponta felbukkannak szakmailag igen izgalmas feladatok”

,

 Hivatásról, munkáról, ügyfelekről dr. Bánhidy Péterrel, Eger új jegyzőjével

Ha az életkora alapján nem is, a városházán eltöltött éveket tekintve mindenképpen régi motorosnak minősíthető Eger október 1-jével kinevezett új jegyzője, dr. Bánhidy Péter, aki az elmúlt, majd’ másfél évtizedben több feladatot is ellátott a polgármesteri hivatalban: volt ügyintéző jogász, csoportvezető, később irányította a jogi irodát, majd aljegyzőként is tevékenykedett. Hogy annak idején miért éppen a közigazgatást választotta? És milyen kihívást lát az új tisztségében? A vele való beszélgetéskor többek között e kérdéseket is feltettük neki.

Indulásként kanyarodjunk vissza a múltba. Érdekel, vajon annak idején kinek vagy minek a hatására határozott a jogászi pálya mellett…

Mindez a részemről nem igazán volt meglepő döntés – mondja dr. Bánhidy Péter –, mivel jómagam csupán a családi hagyományokat folytattam. Túl azon, hogy már a dédnagyapám is ezt a hivatást űzte – törvényszéki bíró volt Egerben –, a nagypapám és az édesapám is hasonló végzettséggel bír. Azaz itt egy több nemzedékre visszavezethető útválasztásról beszélhetünk.

Az ügyvédjelöltként eltöltött két évet leszámítva, mindvégig – tehát kevés híján másfél évtizede – a polgármesteri hivatalban dolgozott, méghozzá a legkülönfélébb beosztásokban. Vajon miért éppen a közigazgatás mellett kötelezte el magát?

Némi családi vonatkozása ennek a történetnek is van, mert az édesanyám egészen a nyugdíjazásáig közgazdászként ezen a területen tevékenykedett: annak idején a városi tanács munkatársa volt, majd később az önkormányzaté. És hát, valamelyest a véletlennek is szerepe volt ebben a dologban, hiszen még ügyvédjelölt voltam, amikor az önkormányzat meghirdetett egy ügyintézői állást. Úgy éreztem, érdemes próbálkoznom. Döntésemet nem csupán a családi példa motiválta, hanem egyetemista koromban a háromhetes szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem. Egyszóval kialakult bennem egy kép, az itteni jogi munkáról.

Tizennégy év alatt egyszer sem fordult meg a fejében, hogy – teszem azt – a versenyszférában helyezkedjen el? Más tennivalók, más javadalmazás…

Amikor az ember ilyen-olyan élethelyzetbe kerül, nyilvánvalóan felmerül benne, hogy milyen lenne teljesen más területen – példának okáért a versenyszférában – szerepet vállalni. Ez természetes. Más kérdés, hogy számomra egy ilyen váltás mindaddig egyáltalán nem opció, amíg kihívást találok abban, amit jelenleg csinálok. Arról nem is beszélve, hogy az általam végzett munka igazán változatos, amely napról napra más és más ismeretek mozgósítását kívánja meg. Alkalmazkodnunk kell például a folyamatosan változó jogszabályi környezethez, biztosítva az önkormányzat törvényes működésének feltételeit, emellett jószerivel naponta felbukkannak szakmailag igen izgalmas feladatok. Gondolok itt például egy néhány évvel ezelőtti történésre, amikor egy cég, jelesül a ZF fejlesztését készítettük elő, ami pont olyan komoly kihívást jelentett, amelyről az imént beszéltem. De nyugodtan ide sorolhatjuk a választásokat is, amelyek mindig óriási, ám érdekes próbatételnek számítanak. Amíg ezek a tennivalók új impulzusokat jelentenek számomra – márpedig azt jelentenek –, szívesen látok neki egy-egy munkanapnak.

Az Ön olvasatában milyen egy jó jegyző?

Erről holnap reggelig lehetne beszélni, de szerintem az egyik legfontosabb a kellő szakmai alázat és az elhivatottság, mert itt egy, a város életében meghatározó jelentőségű posztról van szó, amely nem csekély felelősséggel jár. A szakmai tudást azért nem említem, mert azt magam alapnak tekintem, ami nélkül sehol sem lehet boldogulni. És amit még igen lényegesnek vélek, az a történet emberi oldala… Gondoljon csak bele, hány és hány állampolgár fordul meg itt, a hivatalban, akik mind-mind azt várják tőlünk – tegyük hozzá: teljes joggal –, hogy a lehető leggyorsabban és legszakszerűbben intézzük el az ügyes-bajos dolgaikat, éreztetve közben, hogy értük vagyunk.

Utóbbi megjegyzésével tökéletesen feladta nekem a labdát, miután zárásként amúgy is azt akartam kérdezni, hogy az egri polgármesteri hivatalt mennyire látja ügyfélbarátnak, illetve mit akarnak tenni azért, hogy még inkább az legyen?

Azt talán mondanom sem kell, hogy most, a koronavírus-járvány közepette rendkívül különleges időket élünk, amelyek állandó alkalmazkodást kívánnak tőlünk. Nem utolsó sorban azért, mivel látjuk-tapasztaljuk, hogy az emberek még ezekben a zaklatott, vészterhes hónapokban is igénylik azt, hogy a bajaikat személyesen, itt mondhassák el. Erre nekünk mindenképpen tekintettel kell lennünk, függetlenül attól, hogy az elektronikus ügyintézés egyre inkább tért hódít; hadd utaljak itt az adózási ügyekre, amelyeknél hatalmasat léptünk előre. Természetesen más területeken is szeretnénk effajta lehetőségeket biztosítani, amely törekvésünk fontos eleme, hogy elérhetők legyünk, azaz a hozzánk forduló polgárok a lehető leggyorsabban kapjanak visszajelzést a gondjaikkal kapcsolatban, továbbá szinte naprakészen lássák, hogyan áll az ügyük. Elvégre ez is jogos igény a részükről.

SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

A zene kapukat nyithat

,

Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész

Heves Megyéért kitüntető díjat kapott Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. A kitüntetést 2020. szeptember 25-én vehette át az egri születésű művész, aki különös gondot fordít arra, hogy koncertjeivel, valamint előadásaival a fiataloknak is megmutathassa a klasszikus zenében rejlő szépségeket és értékeket.

 

Mi a legfőbb küldetése?

Zenei munkásságomban mindig is az volt a legfontosabb célkitűzésem, hogy a klasszikus zenét minél közelebb hozzam a közönséghez, akár új utakat is kipróbálva. A zene egy olyan gyönyörűség, amely segíti a befelé figyelést és az elcsendesedést. Azért állok a színpadon és zongorázom, hogy ott legbelül gazdagabbá váljunk, és a lelki életünk is színesebb legyen. A zenei képességeim mellé talán azért kaptam egyfajta kommunikációs készséget és közvetlenséget is, hogy ezt az életfeladatot beteljesíthessem. Hiszem, hogy művészként közvetítő szerepem van; ez felelősséggel tölt el, és emellett rengeteg örömöt is ad.

A legelismertebb klasszikus zeneművészek közé tartozik. Hogyan telt az év első fele?

Hála Istennek eddig is tele volt a koncertnaptáram, de a 2020-as esztendő még sűrűbbnek ígérkezett, és éppen az év elején mondtam a gyermekeimnek, hogy május végéig egyetlen napom sem lesz szabad. Az akkori tervek szerint a hazai hangversenysorozat mellett Erdélybe és a Vajdaságba készültem a koncertjeimmel, valamint tehetséggondozó kurzusokat is tartottam volna Kárpátalján. Ahogy azonban jött a karantén, az egész életünk, így a munkám is a digitális térbe helyeződött át, és ez a szokatlan helyzet számomra is sok érdekes kihívással járt.

Meglehetősen új világ volt számomra, hogy egy telefonnal a kezemben tanítok, hiszen rendkívül impulzív ember vagyok, az egész életem a személyes jelenlétről szól.

Szerteágazó tevékenységének egyike, hogy az Erzsébet-táborok művészeti tanácsadója.

Ez a megbízatás egy szép kihívás és egyben megtiszteltetés is számomra, hiszen az Erzsébet-táborok európai szinten is egyedülálló nyári táborozási rendszert hoztak létre. Művészeti tanácsadóként minden évben olyan zenei programokat alakítunk ki, amelyeknek köszönhetően a nyári vakáció alatt – többek között – a klasszikus zenével is megismerkedhetnek a táborozó gyermekek. A tavaszi időszakban sokszínű és kreatív online tartalommal egészült ki tevékenységünk. A karantén alatt huszonöt olyan videófilmet készítettem a telefonommal, melyekben a zeneszerzőkkel és klasszikus zenei darabokkal ismertettem meg a gyermekeket szórakoztató és egyedi formában. A kisfilmek sikerét mutatja, hogy a videók csaknem 30.000 hazai és külföldön élő magyar gyermekhez jutottak el, sőt még a tengerentúlra is.

Mikor lépett újra színpadra?

Amint a korlátozások enyhítése lehetővé tette, azonnal, már júliusban koncerteztem. Az idei tanév kezdetén pedig tizenöt koncertet adtam a Filharmónia szervezésében, ám sajnos a vírushelyzet miatt a sorozat második fele tavaszra halasztódik. Ezeken a turnékon rendszerint több mint 10 000 fiatal hallhatja a ZeneVarázslat koncertet, amelynek zenei nevelő hatása kiemelten fontos.

A színpadi lét szenzációs élmény, mert a közönség visszajelzése adja meg azt az energiaáramlást és körforgást, amelyből a művész is meríthet. Látom az arcokon és a szemekben a visszajelzéseket, mindez tovább inspirál a művek eljátszásakor.

Oly sok a disszonancia a világban, éppen ezért mindenki a harmóniára vágyik, és az emberek a koncerteken élményeket, szépségeket szeretnének kapni. Amikor eljönnek a fellépéseimre, két órára kint hagyják a gondjaikat: elmosolyodnak, vagy könny szökik a szemükbe, és lelkileg mindenképpen feltöltődnek.

Ugyancsak küldetésének tekinti, hogy hátrányos helyzetű gyerekekhez is eljuttassa a klasszikus zenét.

Sok gyermek él úgy, hogy a legtöbbjüknek nincs alkalma a klasszikus zenével találkozni, ezért hiánypótló a mozgalmam, amelynek koncertjein keresztül ők is megismerhetik és átélhetik a klasszikus zene csodáit. Ezeken az alkalmakon számos megható pillanatot éltem már át, amelyek közül különösen megérintette a szívemet, amikor tavaly fogvatartottak gyermekeinek szerveztünk egy nyári tábort. A tábor mottója az volt, hogy “Nem az én bűnöm, mégis az én büntetésem”, hiszen ezek a gyerekek láthatatlan bélyeget viselnek magukon. Az első napokban, bár még nagyon zárkózottak voltak, jó volt velük átélni azt, hogy a zene segítségével miként nyílt meg a szívük, és hogyan épült bizalom közöttünk. Ugyancsak különleges ajándék számomra, hogy Böjte Csaba testvérrel közös útjainknak köszönhetően a Szent Ferenc Alapítvány házaiban élő gyermekeknek is muzsikálhatok. A nyári időszakban azonban ez is megváltozott, így Csaba testvér online miséit színesítettem zenei betétekkel, ezeket az igehirdetéseket több ezren látták. Emellett természetesen nagyon várom azt is, hogy Magyarországon is folytathassam koncertsorozatomat a hátrányos helyzetű régiókban.

Erős, sugárzó és optimista. Hogyan kezeli a bizonytalan helyzeteket?

Mint minden ember, én is, ha nehézséggel állok szemben, egy pillanatra megtorpanok, de aztán megpróbálok erőt gyűjteni és a megoldásra koncentrálni. Minden ilyen nehéz helyzetben tanulhatunk, fejlődhetünk, de a legfontosabb, hogy még a megpróbáltatások idején is bízzunk az égi gondviselésben és abban, hogy semmi sem történik velünk véletlenül. Hiszem, hogy mindig akad új lehetőség, csak mernünk kell tiszta szívvel belevágni.

Talán minden zenész számára egy álom, hogy egyszer megkapja a Liszt Ferenc-díjat. Idén tavasszal ítélték oda Önnek.

Egy ilyen díj csodálatos, mert nagyon komoly visszajelzés arról, hogy a munkám hasznos, és érdemes az elismerésre. Amikor értesültem, hogy az idei díjazottak között vagyok, háromszor olvastam el az e-mailt, hogy jól látok-e.

Örömömben azonnal felhívtam szüleimet, akik természetesen nagyon boldogok voltak, de megható volt a három gyermekem reakciója is az örömhírre. A nagylányom (Laura), aki a Kaposvári Színművészeti Egyetemre jár, igazi színésznősen sikított örömében. A kisebbik lányom (Lili), aki zongoraművésznek tanul a Liszt Ferenc Zeneakadémián, elérzékenyült. Kisfiam (Lóránt), akivel csak iskola után, este tudtam megosztani a fantasztikus hírt, táncra perdült, és nagyon büszke volt magára is, hogy ezt együtt elértük.

Egerben született. Mit jelent Önnek a város?

Valóban Egerben születtem, ahonnan a várostól nem messze fekvő Besenyőtelekre vittek haza a szüleim, majd ezt követően Füzesabonyban éltünk első osztályos koromig. Szüleim is kötődnek Egerhez, mert édesanyám az Eszterházy Károly Egyetemen tanult. Szívesen járok vissza erre a vidékre, nagyon közel áll a szívemhez, ugyanis nagyszüleimnél oly sok nyarat töltöttem el. Mindig is büszke voltam rá, hogy én egy igazi egri lány vagyok, és azt hiszem, hogy ez a rám jellemző kitartásban és erőben sokszor ki is rajzolódik.

Egerből indult el, és a város adott otthont négy éven át az Ön által megálmodott ZeneVarázslat elnevezésű sorozatnak.

Amikor 2015-ben a ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes Zongora-versenyt megálmodtam, fontos szempontom volt, hogy ott induljon el ez a kezdeményezés, ahol az én bölcsőm is volt. A ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes Zongoraverseny hazánk egyik legjelentősebb zenei eseménysorozata lett, ugyanakkor mind a verseny, mind az esti programok iránti érdeklődés miatt annyira nagylétszámú vált, hogy ötödik alkalommal idén már Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban rendeztük meg. A versenyt azonban mindenki elsősorban Egerhez köti, és ha a jövőben igény lesz rá, továbbra is szeretnék ZeneVarázslat koncerteket és kurzusokat szervezni szülővárosomban.

Szeptember 25-én vehette át a Heves Megyéért kitüntető díjat.

Hatalmas meglepetés és megtiszteltetés volt számomra, amikor szeptember elején éppen két koncert szünetében megnéztem a leveleimet, és láttam, hogy jelöltek e rangos díjra kimagasló kulturális tevékenységem elismeréseként. Ahogy a Liszt Ferenc-díj, valamint az MMA művészeti ösztöndíj, úgy a Heves Megyéért kitüntető díj is megerősít abban, hogy jó úton járok. Korábban mindig azt hittem, hogy egy ilyen elismerés után elönt majd a megérkezés érzése, és egy kicsit hátradőlhetek. Ám nem ez történik, hanem új lendületet kapok, és arra inspirál, hogy zenei hivatásommal még szebbé tegyem mások életét.

Mindig szívmelengető visszatérni a gyökerekhez, és érzem, ahogy az évek múlásával egyre jobban kötődöm gyermekkorom helyszíneihez. Őszintén bízom abban, hogy Egerben is hazavárnak, és jövőbeli együttműködésünk még színesebbé teheti a város kulturális életét.

Szakmai pályája

  • Várnagy Andrea 1993-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán szerzett zeneiskolai zongoratanár és kamaraművész diplomát.
  • 1993 és 1995 között a müncheni Richard Strauss Konzervatóriumban, 1995 és 1999 között a detmoldi Hochschule für Musikban folytatta tanulmányait. Münchenben előadóművészi diplomát, Detmoldban zongoraművészi diplomát kapott.
  • 2017-ben kezdődött művészeti munkája az Erzsébet-táborokban, ahol a nyár folyamán hetente ZeneVarázslat előadásokat tart gyerekeknek.
  • Rendszeres résztvevője a Filharmónia Magyarország Ifjúsági Koncertsorozatnak, 2019-ben Tolna és Pest megyében csaknem 10 000 gyermek láthatta és hallhatta a ZeneVarázslat koncerteket.
  • Ugyancsak 2019-ben indult el egy újabb nagyívű projektje, a börtönmisszió, amellyel párhuzamosan tavaly augusztusban megszervezték a fogvatartottak gyermekeinek nyári táborát is.
  • 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia a 2019-2021-es időszakra művészeti ösztöndíjra érdemesnek ítélte meg Várnagy Andrea pályázatát.
  • Várnagy Andrea zenei tevékenységét Budapest Márka-díj és Pro Familiis díja után 2020-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.

 

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

Számomra az éneklés több mint hivatás: mindig szívből csináltam!

Junior Prima Díjat vehetett át a TV Eger műsorvezetője, Fekete Bori népművészet és közművelődés kategóriában. Borit a Fölszállott a pávából, a népzene által ismertük meg. Szülei kiskorától aktívan bevonták a hagyományőrző zenei életbe, így nem volt kérdéses, hogy milyen úton induljon el. Noha alapvetően népdalénekesként kezdte pályáját, egyre több olyan zenei műfajban és stílusban is fellép, amelyek túlmutatnak az autentikus népzene határain. Borival jelenlegi zenekarairól, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Fekete Bori

Népdalénekesként váltál ismertté, ám egy ideje más zenei műfajokban is megmutattad a tehetségedet.

Természetesen a népzene volt számomra a kiindulási pont, de elsősorban énekesnek tekintem magam, mert nagyon sok más műfajban is fellépek. 2011-ben csatlakoztam a Dobroda zenekarhoz, amellyel a népzenét képviseljük, valamint gyakori, hogy szólóének-felkérést kapok. Néhány évvel ezelőtt rátaláltam egy kiváló hangképző tanárra, Tóthné Bures Évára, akinek a segítségével sokat fejlődtem, és nem győzök neki eléggé hálás lenni. Bár elsősorban rajtam múlik az eredmény, elengedhetetlen a külső kontroll a folyamatos fejlődéshez. Azóta kinyílt a világ, és még jobban szeretek játszani, illetve kísérletezni a hangommal. Természetesen mindehhez kellett egy olyan népzenei műveltség (szülői hatás, népdalgyűjtés, tanulmányok), amely alapul szolgált arra, hogy kellő tudás birtokában nyúljak más műfajokhoz.

Milyen zenekarokban láthatunk, hallhatunk a Dobrodán kívül?

A nemrég megújult Tárkány Műveknek lettem a közelmúltban az énekese, melynek bátyám, Fekete Márton (2012-ben nyerte el a Junior Prima Díjat), brácsaművész is tagja. Jelenleg új anyagok felvételén dolgozunk. A Chalga világzenei formációban is éneklek, akikkel a karantén idején is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ötleteltünk, s megszületett egy Chalga karantén-szám is, ami a ‘Jön egy úr’ címet viseli. Ugyancsak az elmúlt hónapokban hoztuk létre a Borinka triót, ahol két fantasztikus muzsikustársammal a bolgár zene iránti vonzalmunkat kamatoztatjuk, saját ízlésünkre formálva. Az Attacca nevű világzenei együttes is felkért énekesnek, aminek azért örültem, mert ez a csapat is egy teljesen más oldaláról közelíti meg a zenét, azon belül is a világzenét, esetleg népdalfeldolgozást, ami számomra egy újabb kihívást jelent. Ezeket a kihívásokat pedig imádom!

Mindeközben a TV Egernél vezeted A mi történetünk című műsort. Félig Egerben, félig pedig Budapesten – hogyan tudsz mindig mindenhol ,,jelen lenni”?

Mindig is több lábon álltam, soha nem egy dolgot csináltam egyszerre. Sok minden érdekel és idővel mindet szeretném kamatoztatni. Most is igyekszem egyensúlyt teremteni az életemben, mert a televíziós munka is fontos számomra az éneklés mellett. Augusztus óta a hét elején három napot dolgozom Egerben, a hét másik felében pedig Budapesten élek a próbák, fellépések és a családom másik ága miatt.

Azt, hogy 26 évesen olyan lehetőséget kaptam, hogy visszatérhettem szeretett városomba, Egerbe, hatalmas ajándékként fogom fel. Hiszen itt nőttem fel, édesanyám, nagymamám és az anyai ágról származó rokonaim mind itt élnek. Tehát nemcsak azért örültem és éltem a nagyszerű lehetőséggel, mert úgy éreztem tartozom ennyivel a városomnak, hanem az érzelmeim is ide vonzottak.

Boldog vagyok, hogy többet láthatom itt élő szeretteimet. Arról nem beszélve, hogy amikor az ember telítődik a főváros zajával, a tömeggel, jól jön egy ilyen ,,mentsvár”, ahova hazatérhet. Az itthon töltött három napban egy másik minőség dominál, itt gyűjtök erőt a budapesti pörgésre, ottani tevékenységeimhez.

Meglepetésként ért a Junior Prima Díj?

Korábban három alkalommal már jelöltek, ám tudtam, hogy ki kell várni a soromat. A díjat 30 éves korig lehet elnyerni és tudtam, hogy vannak nálam idősebbek is, vagy akik ezt már akkor jobban kiérdemelték munkájukkal. Ezzel az elismeréssel azokat díjazzák, akik már valamit elértek, és akikben látják azt a potenciális művészt, aki tud tenni a közösségért. A Fölszállott a pávában, és számos tévészereplésemnek, valamint a Népdalaim címet viselő első szólólemezemnek köszönhetően láthatták, hogy hol tartok. Azt is tudják, hogy milyen zenekarokkal működöm együtt. Nagyon örülök, hogy idén rám is gondoltak, mert ez megerősített abban, hogy jó úton járok és ennek köszönhetően sok dologban előre tudok lépni.

Sohasem kételkedsz abban, hogy amit és ahogyan csinálsz, megállja-e a helyét?

Abból adódóan is, hogy mérleg vagyok, mindig súlyozok, hogy mi mennyi teret kapjon. Az éneklés mindig jelen volt az életemben, de sosem volt bennem az az ambíció, hogy megélhetési szinten műveljem. Azért szeretnék mellette mást is csinálni, hogy csak szívből zenélhessek, és ne társuljon hozzá megélhetési görcs. A média ezt jól kiegészíti, mert ebben az esetben is emberekkel foglalkozhatok, kommunikációs készségemet kamatoztathatom, és mindezt egy nagyszerű környezetben tehetem. Persze eleinte hatalmas újdonság volt a kamera ,,másik oldalán” állni, hiszen eddig én is interjúalany voltam. Ez a szerep megmaradt, de jó látni a másik oldalt is, annak nehézségeivel. Volt bennem izgalom, rengeteg felé kell figyelni, egy új koncentrációs tréningnek is felfoghatnám. Ahogy telik az idő, adásról adásra egyre jobban és otthonosabban érzem magam műsorvezetőként is. Pozitív visszajelzéseket kapok, egyre többen nézik az egri televíziót, s persze a városban elhelyezett óriásplakátok miatt is sokan megismernek, gratulálnak.

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: BERGICS BALÁZS

/by

Meglelni a halál fénytörésében az élethez vezető utat

Dr. Lisztóczky Lászlóval Dsida Jenő pályaképéről beszélgettünk

Ég és föld közt lebegő örök gyermek címmel jelent meg dr. Lisztóczky László irodalom- és művelődéstörténész, pedagógus legújabb kötete. A Dsida Jenő pályájáról készült monográfia jó fél évszázad kutatásainak eredménye. A 23 éve létrehozott Dsida Jenő Baráti Kör alapító elnökével, több mint 50 könyv szerzőjével beszélgettünk tanári pályájáról, valamint arról, hogy mit is jelent számára Dsida Jenő költészete. Dr. Lisztóczky László 2013-ban vehette át a Szervátiusz Jenő-díjat, 2018-ban “Pro Agria” Életműdíjjal jutalmazták, 2019 márciusában pedig József Attila-díjban részesült.

Dr. Lisztóczky László a Heves megyei Markazon született 1941. február 26-án. Középiskolai tanulmányait az egri Dobó Gimnáziumban végezte, ahol 1959-ben érettségizett. Két évig az egri Tanárképző Főiskola magyar–történelem–testnevelés, majd különbözeti vizsgával négy esztendőn át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. Középiskolai tanári diplomáját 1965-ben szerezte. A kalocsai I. (korábban és később: Szent) István Gimnáziumban, majd az egri Dobó István Gimnáziumban tanított. Az egri Tanárképző Főiskola Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusi állására 1978 nyarán kapott meghívást, ahonnan huszonhét év után docensként ment nyugdíjba 2005-ben. Termékeny kapcsolatokat épített ki határon túli – elsősorban erdélyi – magyar szellemi műhelyekkel. 1997. július 24-én Egerben megalapította a Dsida Jenő Baráti Kör nevű közhasznú irodalmi egyesületet, amely ma is aktívan működik.

Noha édesanyja parasztcsalád sarja, édesapja kovácsmester volt, megteremtették a lehetőségét annak, hogy tanulhasson.

Összesen hatan születtünk testvérek, hárman maradtunk életben. A szüleim valóban mindent megtettek azért, hogy tanult emberek legyünk. A Heves megyei Markazon, falusi környezetben nőttem fel, a paraszti világ egyszerűsége, bölcsessége maradandóan hatott rám. A gyermekkoromban megismert falusi ember az elemi, természetközeli lét egyértelműségében és biztonságában élt, alig-alig kísértette még az értelmiségi észjárás spekulatív jellege és meddősége. Gondolkodása középpontjában a konkrét, közvetlen értékteremtés állt. Én is ezzel a szemlélettel és ezzel az igénnyel szerettem volna kötődni a munkához, a hivatáshoz, embertársaimhoz.

Részese lehetett édesanyja, családja annak a sikernek, amely pályáját övezte?

Hadd idézzem pályakezdésem egyik megható emlékét!  Amikor 1965-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen átvettem magyar–történelem szakos tanári oklevelemet, én mondtam búcsúbeszédet a végzős hallgatók nevében. Édesanyám és nővérem is eljött az ünnepségre, s amikor befejeztem a beszédet, percekig tartó tapsvihar tört ki. Az utána keletkező, várakozó csönd pillanataiban édesanyám az egész termet betöltő hangon megszólalt: “Ez az én fiam!” 1965-től 1969-ig Kalocsán voltam kezdő tanár, majd szüleim hívására visszajöttem Egerbe. 1969-ben egykori alma materem, a Dobó István Gimnázium tanára lettem, kilenc év után pedig a nemrég egyetemi rangra emelt Tanárképző Főiskola Irodalomtudományi Tanszékére kerültem, ahol 27 évet töltöttem.

Hogyan találkozott Dsida Jenő költészetével?

Kisiskolás voltam, amikor kezembe került Az Erdélyi Helikon íróinak anthológiája című kötet, mely 1934-ben jelent meg Kolozsvárt. Ebben találkoztam először Dsida Jenő arcképével, rövid életrajzával és egyik legszebb alkotásával, a Kóborló délután kedves kutyámmal című lírai riporttal. Életre szólóan magával ragadott a sorokból áradó, mámoros életszeretet és a mű formai tökéletessége. Rabul ejtett, hogy Dsida a dekadens 20. században is le tudta és merte írni ezt a banálisnak tűnő, mégis kézenfekvő s hibátlan hexameterbe foglalt igazságot: “Szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne!”

Mi Dsida Jenő versművészetének titka?

Kevés olyan örömtudó költő létezik a világirodalomban, amilyen ő. Talán azért vált olyan szenvedélyes életszeretővé és életigenlővé, a hétköznapi, miniatűr szépségek mágikus megörökítőjévé, mert súlyos, akkor még gyógyíthatatlan szívbetegségben szenvedett, tudta, hogy fiatalon fog meghalni. A halál fénytörésében lelte meg az élethez vezető zseniális utat. Az apró dolgokban is észrevette és fölragyogtatta a létezés egyszeri, megismételhetetlen csodáját. Épp ez a mohó és fékezhetetlen vágy az élet totális megismerésére és birtokba vételére, ez az egész univerzum felé kinyújtott és szélesre tárt kar, amelyben egyesült az első és az utolsó ölelés gesztusa, érzés- és gondolatvilágának ez a felfokozottsága, a kivételes izzású átélőképesség az egyik legjellemzőbb tulajdonsága Dsidának, ebből fakadnak költészetének a legvonzóbb értékei is. A formaművészetben is kevesen tudtak versenyre kelni vele.

Már egyetemi szakdolgozatát is Dsida Jenő költészetéből írta, több mint félszázad óta kutatja a „poeta angelicus” életművét. Ezeket a kutatásokat összegzi az említett monográfia. A kötet előszavában a tanári hivatással járó hatalmas felelősségről is ír.

Amikor a tanári pályára léptem, átgondoltam, hogy milyen elvek és célok vezérlik majd a munkámat. Rádöbbentem – a magam emlékeit is fölidézve –, hogy sok fölösleges dologra megtanítjuk tanítványainkat, de nem tanítjuk meg őket örömben és szeretetben élni. Dsida Jenőben fedeztem fel azt a költőt, aki segíthet nekem, hogy örömtudó és szeretetközpontú életre neveljem a tanítványaimat. Többször állítottunk össze s adtunk elő diákjaimmal irodalmi műsort Dsida Jenő verseiből Kalocsán és Egerben. Ezért alapítottam meg 1997-ben a Dsida Jenő Baráti Kör nevű közhasznú irodalmi egyesületet is.

Tanári pályájáról őriz-e olyan emléket, amelyet szívesen megosztana velünk?

Hirtelenjében egy látszólag jelentéktelen, de számomra igen kedves esemény jut eszembe. Amikor az egri Dobó Gimnázium tanára voltam, egyszer irodalom órán azt vettem észre, hogy az egyik kiváló tanítványom nem figyel. Kiderült, hogy a pad alatt Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regényét olvassa. Bennem föl se merült, hogy a fegyelmi vétség miatt felelősségre vonjam őt: az óra hátralévő részében erről a Móra-műről folytattunk eszmecserét. Elmondtam, hogy ez a legszebb magyar parasztregény, kamaszkorom egyik nagy olvasmányélménye. Az óra után még meghittebbé vált a viszonyom az osztályhoz, mint amilyen előtte volt.

Dsida Jenő 1924. január 3-án így kezdte első pártfogójának és példaképének, a szülőfalujában, Kisbaconban élő Benedek Eleknek címzett, Szatmáron keltezett levelét: “Kedves jó Nagyapó! Most, mikor e sorokat írom, sűrű pelyhekben szállingózik kinn a hó, és én arra gondolok, hogy több akadályt fogok találni utamon, amíg célhoz érek, mint ahány hópehely leesik egy hosszú nap alatt. Az én célom nem a dicsőség. Én nagyobbat, többet akarok, én a népek szeretetét akarom. Ha ehhez az én szeretetem elég lenne, már célnál is lennék, mert senki nem szereti talán faját, anyanyelvét olyan lángolóan, mint én. De ehhez akarat, kitartás, munka és egészség is kell…”  

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

A hősök adnak erőt az újrakezdéshez!

,

Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus

Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus

Hazánk legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Egerbe látogat! A szépasszony­völgyi Márai Szabadtéri Színpadon két fergeteges mesedarabot, a Csipkerózsikát és a Sárkánymesét mutatják be 2020. augusztus 9-én. A látványos produkciókról a társulat igazgatójával, művészeti vezetőjével, Zsuráfszky­ Zoltánnal beszélgettünk. Kossuth-díjas koreográfusunk vallja, hogy hiába vesztettünk csatákat történelmünk során, a művészetben, így a táncban is mindig hőseinkből, valamint azokból a mártírokból indulunk ki, akik olyan emléket hagytak ránk, hogy legyen erőnk az újrakezdéshez.

Milyen produkcióra számíthatnak azok, akik Egerben megnézik a Csipkerózsika és Sárkánymese c. darabot a Márai Szabadtéri Színpadon?

Nagyon örülök, hogy Egerbe is elvihetjük a Csipkerózsika c. alkotásunkat, amelyet már számtalan alkalommal nagy sikerrel játszottuk országszerte. Rendkívül mozgalmas és lendületes – nagyjából 50 perces – darab, ahol a táncosok varázslatos jelmezekben egy egyszerű díszleten lépnek fel, amely enek köszönhetően adódóan bárhol könnyen felállítható.

A Grimm fivérek által írt történet adja a produkció vázát, amelyet mi úgy dolgoztunk fel, hogy minden tánc, ráolvasás, mondóka, zenei anyagok és motívum magyar nyelvű. A táncosok olyan életet visznek a 19. századi történetbe, hogy szinte valósággá válik a csodaszép királylány és királyfi története. A díszlet részeként színre visszük például a csipkével benőtt palotát is.

A Sárkánymese c. darabban is szintén magyar mesei elemeket táncolnak el a társulat táncosai. Mindkét mesét Zs. Vincze Zsuzsa, feleségem írta át táncra. Utóbbi esetébe kértem, hogy legyen sárkány. A darab alaptörténete, hogy szerencsét próbál a három testvér, akiknek mindeközben különböző kihívásokkal kell szembenézniük.  Egy asztaloshoz szegődnek, akitől különböző ajándékot kapnak. Ám az intelmek ellenére csak bemennek a kocsmába, ahol a kocsmáros ellopja kis asztalkájukat, valamint a magából aranypénzt kipergető szamarukat. A legfiatalabb testvér kiszabadítja a királykisasszonyt, de színre visszük azt is, hogy éjszakánként miként lopja a fáról a titokzatos boszorkány a szalonnát. Ugyancsak izgalmasan jelenik meg az is, ahogy a testvérek legyőzik a boszorkányt és a sárkányokat. Végül a királyfi egybekel a királykisasszonnyal, és apjától meg­kapja az egész királyságot.

Mikor és milyen darabbal jönnek az Egri Gárdonyi Géza Színházba az őszi évadban?

Topolánszky Tamás, tánckoreográfus – az Egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozat vezetője – meghívására visszük a teátrumba Tenkes kapitánya c. előadásunkat két alkalommal. Az elsőt szeptember 25-én (péntek) tartjuk.

Mit jelentenek Önnek az alkotásokban megformált hős karakterek?

A magyar történelemben és irodalomban is fontosnak tartjuk a forradalmi hősiességet.

Hiába vesztettünk csatákat történelmünk alatt, a művészetben, így a táncban is mindig a hőseinkből és azokból a mártírokból indulunk ki, akik olyan emléket hagytak ránk, hogy legyen erőnk az újrakezdéshez.

Benyovszky Móric alakjáról például egész estés programot készítettünk. Ugyancsak készült darab Dózsa Györgyről, a Kiegyezésről, a Rákóczi-szabadságharcról, az 1848-as honvédekről, vagy a világháborús hősi halottakról is.

Koreográfiáinkat úgy készítjük el, hogy hőseink, akikkel azonosulni tudunk és szeretjük őket, hitelesen jelenjenek meg az alkotásokban. Mindezt a néptánc formanyelvével próbáljuk kifejezni. A munkák megalkotásakor olyan zeneszerzőket és zenei párhuzamokat keresünk, hogy a hősies elemeket ki tudjuk emelni.

Milyen emlékek fűzik Egerhez?

A Borsod-Abaúj Zemplén megyei Szikszón születtem. Gyermekkoromban sokszor jártam Egerben, az iskolai kirándulások alkalmával pedig gyakran látogattuk meg az Egri Várat, vagy a Minaretet. Dobó István alakja és az Egri Csillagok kultusza végigkísérte az egész életemet. A Várkonyi-féle film hőseit gyerekkoromban nagyon szerettem. Csaknem 20 éve koreográfus voltam a Béres Attila és Várkonyi Mátyás-féle Egri Csillagok produkcióban, Vidnyánszky Attilával az elmúlt években újra színpadra vittük az alkotást.

Vidnyánszky Attilával már számos nagy volumenű, egész estés darabot készített, amelyek a Nemzeti Színház repertoárjában a mai napig nagy sikerrel szerepelnek.

Így van. Ilyen volt a Csíksomlyói passió, a Körhinta és az említett Egri Csillagok. Mind a három darabban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködik.

Ezekhez az előadásokhoz nemcsak én adom táncosokat, hanem társrendezőként is tevékenykedem. Nagyon örülök annak, hogy Vidnyánszky Attila a tánc dramaturgiában hisz.  Attilával azonos világnézettel rendelkezünk, és nagyon jól kiegészítjük egymást a munkában.

Amikor feleségem, a Körhinta c. – 1956-ban készült – emblematikus film szövegét, annak 60. évfordulója alkalmából átírta, odaadtuk Attilának, hogy olvassa el. Azonnal megragadta a fantáziáját, és ifj. Vidnyánszky Attilával színpadra állítottuk. Később Vidnyánszky Attila tervei alapján megcsináltuk, ugyancsak közösen a Csíksomlyói passiót, amelyet elvittünk Csíksomlyóra, Esztergomba és nagyon remélem, hogy szabadtéri műsorként 2020. augusztus 23-án Debrecenben a nagytemplom előtt fogjuk játszani.

Az Egri Csillagok esetében igen monumentális, amikor 40 táncos megjelenik a színpadon, és ők alakítják a törököket, a magyar hősöket, várvédő katonákat és a tömeget is.

Ezek a darabok nagyon népszerűek, és sokan szeretnék megnézni őket. Az Egri Csillagokra például több ezres előjegyzés van a fővárosi teátrumban.

A Nemzeti Színház mellett természetesen játszunk a Nemzeti Tánc­színház­ban, a Müpában,  és számos alkalommal fellépünk vidéken is.

Milyen darabok szerepelnek még a társulat repertoárjában?

A Magyar hősök, csaták és szerelmek c. produkciónk mellett vannak folklór-összeállításunk is, a Kárpátok visszhangja és a Táncrapszódia. „Élő Tánc-Archívum” c. sorozatunk részeként akadémiai anyagokat, valamint eredeti archív filmekről, bizonyos dialektus területeket tanultunk vissza. Élő Tánc-Archívum címmel, eredeti folklórt táncolva, egy-egy mélyfúrást mutatunk be Kalotaszegről, Szatmárról, Mezőségről, Gyimesről. Szeptembertől a Kalotaszeg c. részt játsszuk majd a Nemzeti Táncszínházban, illetve a tervek szerint Keszthelyre visszük a Bonchida és a Kalotaszeg c. műsort.

Magyar Nemzeti Táncegyüttes – Sárkánymese

Hogyan befolyásolta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes munkáját az elmúlt időszak?

Ahogy valamennyi társulatnak, a mi programjaink és bemutatóink is csúsztak. Részt vettünk volna a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó előadásának megszervezésében, amelyben a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mellett hagyomány­őrzők és amatőr táncosok is részt vettek volna. Erre azonban várhatóan csak 2021 szeptemberében kerül sor.  Áprilisra volt tervezve Hűtlen feleség címmel egy nagy összművészeti előadásunk ősbemutatója a Müpában – Káel Csaba felkérésére –, amelyet szintén a járványhelyzet miatt nem lehetett megtartani.  Ennek is egy évet csúszik a bemutatója. A Művészetek Völgyébe vittünk volna folklór műsorokat. Reméljük, a Nemzeti Színházban az őszi évadban Vidnyánszky Attilával színpadra tudunk állítani egy Trianon-műsort.

Hogyan oldották meg a karantén alatt időszakban a próbákat?

Nem állt le a csapat. Két és fél hónapig mindenki otthonról dolgozott, és folyamatosan végezte azokat a feladatokat, amelyeket rendszeresen kiadtam nekik. Online bejelentkezve kellett hétről hétre bemutatniuk a megtanult gyakorlatokat. Június elején tartottunk két hét szünetet, és június 15-e óta újra együtt, a rendes kerékvágásban dolgozhatunk. Hamarosan például megyünk a Szarvasi Vízi Színházba.

Már alig várja csapatunk, hogy a színpadon a nézők előtt játszhasson.

SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: HROTKÓ BÁLINT, VÁRADI LEVENTE

/by

Országosan elismert gazdasági szakember az EVAT élén

Koltai Zsolt: „A válságmenedzsment határozott
és elkötelezett embereket kíván”

KOLTAI ZSOLT

Okleveles közgazdász, közel 30 év banki, Treasury és vállalatfinanszírozási területen szerzett vállalati, valamint önkormányzati tanácsadási területen szerzett tapasztalattal– Az 1991-ben alapított, 2006 óta pedig Zrt.-ként működő EVAT az évek során sokat változott mind struktúrájában, mind tevékenységi köreit illetően.

Mit tapasztalt, amikor először átvizsgálta a céget?

Helytelen lenne EVAT Zrt.-t önmagában értékelnünk ebből a szempontból. Az EVAT cégcsoport egészében történő vizsgálata a releváns. A cégcsoport egészét tekintve az lepett meg leginkább, hogy sem az EVAT Zrt., sem a cégcsoport nem egy előre átgondolt szakmai koncepció mentén került felépítésre, hanem szinte ötletszerűen alakult: ha valamire szükség volt egy tevékenységhez vagy pályázathoz, akkor azt szinte az első arra alkalmasnak látszó cégbe betették. Számos párhuzamos tevékenység zajlik cégcsoporton belül is (például a cégcsoport több vállalkozása foglalkozik vagyonhasznosítással, ingatlan bérbeadással), és a cégcsoport illetve az önkormányzat között a városgazdálkodás, valamint a vagyonhasznosítás és kezelés területén. Ez nyilván megnehezíti a tevékenységek hatékony elvégzését és megnöveli a működési költségeket. Másik oldalról azt tapasztaltam, hogy bár számos fiaskót kaptak, a cégcsoport munkatársai tele vannak lelkesedéssel, ötletekkel és elkötelezettek a város és munkahelyük iránt.

Gazdasági szakemberként milyen lokális lefolyást jósol a világjárvány okozta következményeknek? Milyen forgatókönyvre készülnek, mi kerül a középpontba?

A jelenleg rendelkezésre álló információk és előrejelzések szerint hatalmas bevételkieséssel kell számolnunk a térség vállalkozásainál, így cégcsoportnál és a tulajdonos önkormányzatnál is. Nem csupán a márciustól júniusig tartó vészhelyzeti időszakban elmaradt bevételek fognak hiányozni. Bár a belföldi turizmus valószínűleg élénkülni fog, szinte biztosan nem fogja tudni pótolni az elmaradó külföldi turisták által generált bevételt. A válság miatti kereslet-visszaesés a térség legnagyobb, nemzetközi hátterű munkaadóit sem fogja kímélni. Például a ZF csoportról már olvashattuk is az újságokban, hogy csoportszinten jelentős leépítésekre készül. Mindezek alapján mi egy recessziós forgatókönyvre készülünk, ami számos vállalkozásunkat már érintette és várhatóan érinteni is fogja. A kevesebb látogató miatt az általunk bérbe adott üzlethelyiségek bevételei visszaestek és visszaesnek majd, kevesebben látogatják majd az egri mozikat és uszodákat, és szinte biztos, hogy a családok egy részénél kevesebb pénz marad majd, ami megnehezíti a távfűtés díjának kigazdálkodását. Ezekre a helyzetekre kell készülnünk és megfelelő válaszokat kidolgoznunk, miközben ott az óriási bizonytalanság, hogy lesz-e második hulláma a világjárványnak, és képes lesz-e hazánk azt is ilyen szerencsésen elkerülni.

Ezek szerint számolnak a járvány visszatérésével?

Mivel úgy tűnik reális fenyegetés a járvány második hullámának kialakulása az év vége felé, nekünk is készülnünk kell rá. Éppen ennek jegyében döntöttük el, hogy dolgozóink és az egri polgárok érdekében saját költségünkre elvégeztetjük – elsősorban az ügyfélszolgálatokon és a közterületeken dolgozó – munkatársaink koronavírus tesztjét, hogy képet kapjunk arról, mennyire érintett minket a járvány első hulláma. Nem szeretnénk gócponttá válni a városban.

EVAT CÉGCSOPORT

  • Az Agria-Humán Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője Bacsa Jánosné lett
  • Az Agria Film Kft. igazgatója Berényi Tamás maradt
  • Az Arnaut Pasa Fürdője Gyógyászati Kft. és az Eger Termál Kft. élére Beresnyák Gyula került
  • Az Egri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. élére Nagy Mihályt nevezték ki
  • Az Egri TISZK Nonprofit Kft.-t továbbra is Takács Zoltán vezeti
  • A Média Eger Nonprofit Közhasznú Kft. ideiglenes vezetőjét Scrob Andrea ügyvezető igazgató váltotta
  • A Városgondozás Eger Kft. vezetője Juhász Géza lett
  • Az EVAT Egri Vagyonkezelő és Távfűtő Zrt. vezér-igazgatójának dr. Fodor Andrást nevezték ki

Több vezetőcsere is történt, többek között az EVAT Zrt. élére is új vezérigazgató érkezett. A korábban sohasem látott, tapasztalt helyzet milyen vezetői kompetenciákat igényel?

A válságmenedzsment határozott és elkötelezett embereket kíván, akik nem rettennek meg a feladatoktól – és tekintve azt, hogy nem kiegyensúlyozott gazdasági körülmények között dolgoznak – adott esetben a kudarcoktól sem. Igyekeztünk a jelentkezők közül olyan munkatárasakat választani, akiknek van tapasztalatuk az adott területen, de „éreztek már puskaporszagot” is. Vagyis láttak és lehetőség szerint irányítottak már folyamatokat hasonló körülmények között, amikor nem a napi üzletmenetet kellett fenntartani, hanem újra kellett gondolni a működést, fel kellett tárni a tartalékokat, adott esetben meg kellett válni a tevékenységek egy részétől, vagy kiváltani őket újakkal, melyek jobban hozzájárultak egy vállalkozás fennmaradásához.

Az EVAT előző évben nyereséget produkált, azonban az új vezetés már több ügyben vizsgálódik. Miért?

Semmiképp nem az az irigység vezet minket, hogy elődeink nyugodtabb vizeken evezhettek és kedvezőbb körülmények között gazdálkodhattak, mint mi most! Úgy gondoljuk, felelősséggel tartozunk a ránk bízott közpénzért, és ennek az elvárásnak kívánunk megfelelni. Ha úgy látjuk, hogy az EVAT cégcsoportban volt olyan tevékenység, amit több százmillió forintos értékben egy olyan vállalakozás végzett el, amiben egyetlen munkavállaló volt, és mindent alvállalkozókkal végeztetett, miközben nála csapódott le az árbevétel 20%-a nyereségként, meg kell néznünk, hogy helyesen gazdálkodtak-e elődeink a város rájuk bízott pénzével.

A válság elmúltával milyennek képzeli el az EVAT cégcsoportot?

Azt szeretném, és azt szeretnénk elérni, hogy az EVAT cégcsoport egy tartósan nyereségesen működő vállalkozáscsoporttá alakuljon, amely a jelenlegi és új tevékenységek olyan kombinációját végzi, amellyel hozzájárul az egri polgárok jó közérzetéhez a szolgáltatásai révén is, és a város kasszájának gyarapítása révén is. Szeretném, ha ezeket úgy tudnánk elérni, hogy mellette megtartjuk, sőt erősítjük magunkról a megbízható, jó munkahely képét, mely számos egri család megélhetésének biztos forrása. Mindehhez szükséges, hogy ne csak a cégcsoporton belüli feladatokat gondoljuk át ott ahol ez szükséges, hanem adott esetben az önkormányzat és a cégcsoport közötti munkamegosztáshoz is bátor kezekkel nyúljunk, ha ez Eger érdekét szolgálja.

Mi lesz az Ön szerepe ebben a vízióban?

A cégcsoport működési sajátosságaiból adódóan az igazgatóság elnöke nem az operatív napi munkát irányítja, hanem – az igazgatóság tagjaival és a tulajdonos önkormányzattal karöltve – a stratégiáért felel. A magam részéről ennek a felelősségnek a tudatában tanulmányaim és korábbi munkáim során szerzett tudásommal és tapasztalatommal kívánom segíteni és irányítani azt a szakmai munkát, mely szándékom szerint az előbb említett célok irányába viszi a cégcsoportot. Ami ezen túl mutat, az nyilván tulajdonos kezében van.

Hogy érzi magát Eger városában, milyennek látja az egri embereket?

Bár soha nem éltem Egerben, mégis számos érzelmi és baráti szál köt ide és a környékre. Ezzel a háttérrel csak jól érezhetem magam Egerben. Az egri embereket városuk iránt olyan elkötelezettnek ismertem meg, mint Dobó István, és olyan kreatívnak, mint Bornemissza Gergely volt.

 

TISZTA VIZET A POHÁRBA!

Koltai Zsoltról, az EVAT Zrt. igazgatóságának elnökéről tudatosan elferdített információk jelentek meg egy – az „Eger” nevet jogtalanul és ellenszolgáltatás nélkül használó – hírportálon, s bár a helyreigazítás megtörtént, szükségesnek látjuk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

Koltai Zsolt, az EVAT igazgatóságának elnöke a ma Mészáros Lőrinc felcsúti vállalkozó és felesége közvetett tulajdonában álló MKB Bank delegáltjaként vett részt a Hajdú-Bét Rt. igazgatóságának munkájában. Tevékenységének eredményeképp az 1998-as orosz válság után megrendült baromfiipari óriáscég rendezte sorait. Koltai Zsolt mandátumának lejártakor, 2000 februárjában az MLSZ jelenlegi elnökének, Csányi Sándornak többségi tulajdonában és irányítása alatt álló OTP Bank vált a meghatározó (48,35%-os, a társaság irányítását befolyásoló mértékű) tulajdonosává. Ami ezután történt a Hajdú-Bét-tel 2005–2006-ban, azt Koltai Zsolt tevékenységével összemosni ugyanolyan rosszhiszemű és szándékos ferdítés, mint Dobó István nevét összefüggésbe hozni Eger 1596-os feladásával. Eger várát ugyanis Nyáry Pál adta fel a töröknek, míg a Hajdú Bét-et az OTP Bank adta el a Bajnai Gordon vezette Wallis csoportnak.

(EM)
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by

Mélyvíz csak úszóknak

Beresnyák Gyula, az Eger Termál Kft. ügyvezető igazgatója

Az elmúlt hónapok nehézségeivel nem csak az önkormányzat, hanem a városi cégek is megküzdöttek. Beresnyák Gyulával, az Eger Termál Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk a veszélyhelyzetről, az újranyitásról és hosszútávú céljairól.

Milyen volt az elmúlt időszak?

Nehéz. Nagyon mély a mélyvíz, de hála Istennek fennmaradtunk a felszínén. A vírus okozta helyzet, illetve a cég életében bekövetkezett változás együttes kezelése komoly feladat elé állított és állít is minket. Bízunk benne, hogy a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk, ennek ellenére tudjuk, hogy nem lesz könnyű a folytatás. A cég a nehéz körülmények ellenére stabil maradt, a strand és az uszoda újra kinyithatott. Ez lehetne természetes is, azonban ebben a helyzetben én ezt egy pozitív fordulatnak vélem.

Az elmúlt hónapokban mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy a különböző cégek sorra kezdik meg a leépítéseket.

Őszinte leszek, nagy előnyünkre vált, hogy a cég rendelkezett olyan tartalékokkal, melyek lehetővé tették, hogy ne kelljen senkit se elbocsájtani. Éltünk a járulékkedvezménnyel és a bértámogatási rendszer lehetőségeit is kihasználtuk, és ha az időtartamuk alatt sikerül a strandot, az uszodákat és a törökfürdőt minimum 60-70%-os működésre feltornászni, akkor azt gondolom, hogy onnantól lesz egy lélegzetvételnyi időnk, és a kollégáknak is tudunk egy hosszabb távú perspektívát nyújtani. Nekünk pedig nyilván ez a legfontosabb.

A veszélyhelyzet alatt mivel foglalkoztak a kollégák?

A munkaidő beosztás és a napi feladatok teljesen átalakításra kerültek, annak érdekében, hogy a kollégák is hasznosan és produktívan töltsék el a munkaidőt. Egyrészről a Termál Kft. létesítményeiben láttak el a kollégák például kisebb karbantartási feladatokat, készülve az esetleges újranyitásra. Ez idő alatt számos problémát megoldottak a strand területén, amelyekre az elmúlt években nem volt idő, kapacitás. Emellett az önkormányzat által az országban elsőként létrehozott Fertőtlenítő és tájékoztató pontokon is jelen voltak munkatársaink, számtalan civil önkéntes, sportoló és önkormányzati dolgozóval karöltve. Sőt, azt kell mondjam, hogy a kollégáim biztosították talán a leghoszszabb időn keresztül a legtöbb pont működését, amire nagyon büszkék vagyunk.

Hogyan tekintettek a kollégák ezekre a pontokra? Szívesen teljesítettek ott ügyeletet?

Én azt gondolom, hogy a visszacsatolás mindenképpen pozitív volt. Az ügyeletet teljesítő kollégák nem bánták, hogy ott kell lenniük. Nagyon sokan közülük pontosan tudták, mennyire fontosak ezek a pontok a védekezésben, és igyekeztek ehhez mérten a maximumot nyújtani.

Milyen most a csapat morálja?

Úgy gondolom, hogy mindenkin nyomot hagyott az elmúlt időszak, ami ebben a helyzetben természetes. A soksok bizonytalanságra okot adó tényező alapvetően nem könnyíti meg az emberek életét.

Konkrétan?

Egy vezetőváltás mindig aggodalmat szül a dolgozókban. Lesznek-e elbocsájtások, mi lesz az egzisztenciával, és ehhez hasonlók. De szerencsére ezzel maximálisan tisztában voltam, így már a legelejétől arra törekedtem és törekedtünk, hogy a lehető leghamarabb alakuljon ki egy állandó és stabil kommunikáció a csapat és a vezetőség között, hogy senki se érezze bizonytalannak akár a cég jövőjét, akár a sajátját…

Megszűnt a veszélyhelyzet. A strand már pünkösd óta nyitva van, és az uszoda is megnyitotta kapuit a sportolók előtt. Milyen volt a fogadtatás?

Az egyértelműen elmondható, hogy a vendégek részéről az igény már hatalmas volt. Hiányzik az embereknek az úszás, a fürdőzés – amit vízszerető emberként én is teljesen megértek! Éppen ezért, amint azt a jogszabályok és az egészségügyi helyzet felelősen lehetővé tette, mi azonnal nyitottunk a strandon, majd az uszodában is. A korlátozások feloldása ellenére az Eger Termál Kft. továbbra is óriási hangsúlyt fektet a fertőtlenítésre és a megfelelő higiéniás viszonyok fenntartására. A világunk megváltozott, nekünk pedig alkalmazkodni kell hozzá.

Mit gondolsz, hol tart majd a cég pár év múlva?

Az elmúlt időszakban alapvető cél volt a válság hatásainak kezelése, a cég stabilitásának a fenntartása. Ez rengeteg energiát emésztett fel és nem is engedett teret a fejlesztési elképzeléseink megvalósítására. A strand újranyitásának köszönhetően most van egy lélegzetvételnyi időnk, amit a jövőbeli elképzelések kidolgozására is szeretnénk felhasználni. A jövővel kapcsolatban pozitív vagyok, bízom abban, hogy lesz lehetőségünk azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyeket a pályázatomban is megjelöltem. Azt gondolom nagyon jó a csapat a cégnél és ezt kihasználva akár nagyobb álmokat is megengedhetek magunknak. Talán a legnagyobb vízióm az évek óta borzalmas állapotban lévő strand étterem helyreállítása és megnyitása a vendégek előtt. A tervek készen állnak. Hiszek benne, hogy ami most csupán látomás, az pár éven belül méltán híres elemévé válik a strandnak.

Tervezel további korszerűsítéseket is?

Online jegyvásárlás és az e-jegyrendszer bevezetése, a strand VII-es medencéje fűtési rendszerének korszerűsítése, a Petőfi téri beléptető épület rendbetétele, illetve a strand déli végében egy korszerű öltöző-mosdó-zuhanyzó épületegyüttes kialakítása…
És bár ezek nagy, komoly és „költséges” céloknak tűnnek, én abban bízom, hogy sikerülni fog a megvalósításuk, hiszen ahogyan az elmúlt hetek is mutatják, egy tapasztalt, szakmailag kimagasló és nagyon ügyes csapat fog dolgozni rajtuk. A mi legfőbb feladatunk pedig az, hogy ebben a nehéz helyzetben is megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyek a tervezett beruházásokat lehetővé teszik. Fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek magunkkal szemben sem és lépésről lépésre haladjunk! És ahogyan a veszélyhelyzet adta akadályokat is sikeresen vettük, így biztos vagyok benne, hogy bármilyen nehézség is jön majd az elkövetkezendő években, azt is ugyan ilyen sikeresen fogjuk teljesíteni!

 

ÁRAK, KEDVEZMÉNYEK
(Szezonális)
Egri Termál- és Strandfürdő

  • Belépő főszezonban egri lakosok részére: 1400 Ft (1000 Ft kedvezmény a teljesárú felnőttjegyhez képest)
  • Nyugdíjasjegy egri lakosok részére: 800 Ft, hétköznapokon 10 óráig további kedvezményekkel
  • A gyermektáborok részére – létszámtól függően – csoportos kedvezmény

Bitskey Aladár Uszoda

  • A teljes árú felnőtt belépő: 1050 Forint (Városkártyával a felnőtt belépő 900 Ft)
  • Nyugdíjas és diák belépő: 700 Ft
  • 60 év feletti egri nyugdíjasok részére: 400 Ft

Bárány István Sportuszoda (06.01. és 08.31. között)

  • Kedvezményes reggeli úszáslehetőség 6:00–9:00 óra között: 800 Ft (Városkártyával 650 Ft)

Török Fürdő

  • Hétfőtől csütörtökig egri lakosok számára 2200 Ft helyett 1500 Ft a belépő

 

KITEKINTÉS

STRESSZOLDÁS A TÖRÖK FÜRDŐBEN – Interjú Együd Gabriella masszőrrel 

Nehéz időszak áll mögöttünk, de úgy fest, lassan túljutunk rajta. Mik a tapasztalataid, az emberek nehezen viselték például, hogy nem járhattak masszőrhöz?

Az a tapasztalatom, hogy igen. A törzsvendégeimmel folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Folyton kérdezték: mikor nyitunk már, mikortól lehet időpontot kérni, mikortól lehet jönni masszázsra? Tehát, mind a masszázs, mind a Török Fürdő nyújtotta kikapcsolódási lehetőség hiányzott az embereknek.

Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a mi generációk nem élt még át ehhez hasonló társadalmi bénultságot, közösségi stresszt…

A bizonytalanság, a bezártság, a nem várt korlátozások feszültséget okoztak az embereknek. Az egri Török Fürdőben a tradicionális török masszázsfajta mellett méregtelenítő, frissítő és nyugtató masszázsokat is igénybe lehet venni, amelyek izomlazító hatása oldja a szorongást. A Török Fürdőben a kizárólag növényi alapú, adalékmentes kozmetikummal foglalkozunk, így a masszázsolajokban található illóanyagok nyugatót hatással vannak a szervezetre. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van most a munkánkra, remélem, hogy hamar vissza fog állni minden a régi kerékvágásba.

SZERZŐ: HAJNÁDY K. ENDRE
FOTÓ: MIHÁLYI PÉTER

/by

A járvány okozta krízis a pozitív változásokra is esélyt adhat

Beszélgetés Vári Orsolyával, a lelki elsősegély-szolgálat egri szakmai vezetőjével

Szakemberek egész sora figyelmeztetett és figyelmeztet arra, hogy a szerte a nagyvilágban pusztító koronavírus-járvány milyen óriási pszichés terhet jelent mindnyájunk számára. Ami teljesen érthető is, mert a jórészt ismeretlen kórtól való félelem, a különféle korlátozó intézkedések kiváltotta stressz, vagy éppen a korábban biztosnak gondolt munkahely elvesztése miatti létbizonytalanság mind-mind olyasmi, amivel a még oly egészséges lelkületű emberek sem egykönnyen birkóznak meg.  Nem csoda hát, ha a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége a vészhelyzet időszakában egy újabb vonalat állított szolgálatba, miután drámaian megnövekedett az önkéntes segítőkhöz befutó hívások száma. Hogy hasonló tapasztalatokat szereztek-e a hevesi megyeszékhelyen is? Egyebek mellett erről kérdeztük a telefonszolgálat egri szakmai vezetőjét, Vári Orsolya tanácsadó szakpszichológust.

„Bemelegítésként” kezdjük egy személyes kérdéssel… Olyan van, hogy valaki már gyermekkorában azt mondja, ha felnő, sofőr, tanár, óvó néni, vagy éppen focista lesz, ám olyat még nem hal- lottam, aki pszichológusnak készült. Feltételezem, Önben is csak később fogalmazódott meg, hogy ezt a hivatást választja…

Ha egészen a kályhához visszamegyünk – mondja Vári Orsolya –, azt kell látni, hogy jómagam egy szerető, elfogadó, támogató családban nőttem fel, ami igencsak megkönnyítette, hogy én is hasonló módon viszonyuljak másokhoz. Mindemellett elég kíváncsi természetű voltam, akit nagyon érdekelt az ember, és akit már akkor is elbűvölt a sokszínű világ, az, hogy hány félék vagyunk. Vagyis az, hogy nekem olyan pályára lenne érdemes mennem, amelyben kitüntetett szerepe van az emberek közötti kapcsolatoknak, elég korán eldőlt. Az viszont, hogy ez a terület épp a pszichológia lett, két, számomra meghatározó találkozásnak köszönhető. Nevezetesen annak, hogy 19 éves koromban egy önismereti képzés során megismerkedtem két egri szakemberrel, dr. Cserhalmi Magdolna pszichológussal, illetve dr. Szerdahelyi Ferenc pszichiáterrel. Ez nem csupán fontos élményem volt, de egyúttal olyan is, ami elindított e hivatás felé. Ezt mindmáig szerencsés választásnak gondolom, hiszen azt csinálhatom, ami érdekel, amit szeretek.

Bár a következő kérdésem az lett volna, hogy miként lett a telefonos lelkielsősegély-szolgálat helyi szakmai vezetője, most, hogy szóba hozta dr. Cserhalmi Magdolna nevét, erős a gyanúm, hogy általa, ugyanis ő hosszú-hosszú ideig töltötte be azt a posztot, amit most Ön…

Így igaz. Harmadik éve végzem ezt a munkát, amellyel dr. Cserhalmi Magda bízott meg, aki mintegy három évtizeden keresztül látta el e feladatot. Ehhez tudni kell, hogy vele mindmáig kiváló szakmai és emberi kapcsolatban vagyok, így aztán nem is sokat töprengtem azon, eleget tegyek-e a felkérésnek. Különösen, mert érdekelt is a dolog, és mert örömmel folytatok egy olyan tevékenységet, amelybe ő nem pusztán a szakmaiságát tette bele oly hosszú időn át, de a szívét-lelkét is.

Érdekelne, hogy a hétköznapok során hány, segítségre váró személy hívja Önöket, és hogy mi volt a helyzet a koronavírus-járvány idején. Már csak azért is kíváncsi vagyok erre, merthogy a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége kénytelen volt egy újabb telefonvonalat hadrendbe állítani, oly sokan tárcsázták az önkénteseiket…

Ezt a forgalomnövekedést mi is megtapasztaltuk, mégpedig a járvány kezdetéről fogva. Míg egy-egy „békeévben” úgy kétezer körüli hívással kell számolnunk, most nagyságrendekkel többször kerestek minket, noha a pontos statisztikák még nem készültek el.

És általában milyen gondokkal keresik Önöket?

A legkülönfélébbekkel, de ezek közös jellemzője az, hogy mind valamilyen krízishelyzethez köthető, vagyis egy olyan állapothoz, amikor a lélektani egyensúly megbomlik, az adott nehézség megoldása átmenetileg akadályba ütközik, ami egy meglehetősen fájdalmas időszak az érintett személy számára. Ilyenkor számítanak a segítségünkre, miután egy krízishelyzet olyan negatív érzéseket, gondolatokat mozgósít – félelmet, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, avagy éppen szégyent –, amiktől egyedül nem könnyű, esetleg nem is lehet megszabadulni.

Minthogy a hívásokat fogadók teljes inkognitóban dolgoznak, így általánosságban érdekelne, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni egy telefonos segítőnek. Nekem nagy hirtelen a nyitottság, az empátia, a tolerancia és a jó kommunikációs készség jut az eszembe…

Ez mind-mind jó, ha megvan, de emellett az is nagyon lényeges, hogy legyen tisztában önmagával, legyen a valóságnak megfelelő önképe. És, hogy ez miért fontos? Nos, ha tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok, miféle nehézségeken mentem keresztül, azokat hogyan tudtam legyőzni, már eleve másként tekintek azokra az emberekre, akik hasonló bajokkal kénytelenek megbirkózni. Önkénteseket amúgy jelenleg is keresünk, s azoknak a – legalább középfokú iskolai végzettséggel bíró – személyeknek, akik hozzánk szeretnének jönni, azt is vállalniuk kell, hogy részt vesznek egy alkalmassági szűrésen, illetve egy 100 órás képzésen.

Nyilván felkészítik őket a feladataikra, ettől függetlenül lelkileg nekik sem lehet egyszerű feldolgozni a hallottakat, hiszen a sok-sok emberi dráma végighallgatása rájuk is nyomasztólag hathat…

Mint utaltam rá, a 100 óra során komoly segítséget kapnak ahhoz, hogy kezelni legyenek képesek a feszültséget. Emellett havonta stábülést és szupervíziót is tartunk, ahol megint csak lehetőség van az önismereti munka folytatására, valamint a befutó hívások megbeszélésére, értékelésére. Egyszóval a segítők sem maradnak segítség nélkül, azt viszont jól látja, hogy itt hatalmas lelki teheríró képességre van szükség. És itt ismételten képbe jön az általam már említett önismeret, mivel az önkénteseinknek tudniuk kell, mennyit bírnak.

Visszatérve a koronavírus-járványhoz… Mi aggasztotta leginkább a telefonálókat? Esetleg más-más foglalkoztatta-e a fiatalokat, illetve az idősebbeket?

Azt nem állíthatom, hogy az egzisztenciális problémák csakis a fiatalokat izgatták, a fertőzéstől való félelem pedig csupán a korosabbakra volt jellemző, de annyi tény, hogy az egészségért való aggódás főként az idősebbek részéről mutatkozott meg, míg a munkahely elvesztésétől, a csökkenő bérektől való félelem inkább a fiatalok mondataiból csendült ki. Viszont minden korosztálynál érezni lehetett a bizonytalanságot, a kilátástalanságot, a „hogyan tovább?” kérdésre való válaszkeresést. Én egyébként az utóbbi időszakban azokat, akikkel találkoztam, megkértem, hogy egyetlen szóba sűrítsék be, mit is jelentett számukra a járvány időszaka. A válaszok egy csoportja az elszigetelődést, a megszokott élet felborulását mutatta, ugyanis olyan szavak hangzottak el, mint a bezártság, a beszorulás, magány és elszigeteltség. Másoknál a biztonságérzet megrendülésére utaltak a kifejezések: ilyen volt a kétely, a bizonytalanság, a félelem, veszteség és a hiány. De szerencsére olyanok is szép számmal akadtak, akik a változásra-változtatásra való lehetőséget látták meg a történtekben: ők olyan szavakat említettek, hogy lassítás, szembenézés, alkalmazkodás, kreativitás, rugalmasság, erőpróba, újratervezés. Mindez arra utal, hogy voltak, akik ebből a nehéz időszakból is igyekeztek kihozni a maximumot.

Nem kevesen vélekednek úgy, hogy a koronavírus-fertőzés pszichés hatásai hosszú időn keresztül megmutatkoznak majd. Egyetért ezzel a megállapítással?

Nem egyszerű jóslatokba bocsátkozni, de annyi bizonyos, hogy minden, ami velünk történik, hat a pszichénkre, főként, amikor olyan horderejű eseménysorozatról van szó, mint egy világjárvány. Azzal kapcsolatban, hogy miként jöhetünk ki jól is mindebből, egy ismert bölcsességet szeretnék idézni: minden krízis veszély, de egyben esély is. Veszély, hiszen könnyen benne ragadhatunk a fájdalomban, félelemben, szorongásban. Ugyanakkor esély is, hogy tanulunk belőle, fejlődünk általa, másként próbálunk meg élni, mint tettük odáig, vagyis egy, a korábbinál magasabb szinten folytatjuk tovább. Magyarán a járvány okozta krízis a pozitív változásokra is esélyt adhat, ami mindenképpen az előnyünkre válik.

És az önkéntesek vajon hogyan képesek segíteni a hozzájuk fordulókon? Vagy magában már annyi is elég, hogy megfelelően hallgatják meg őket?

Úgy vélem, a legfontosabb dolog a meghallgatásuk, mivel egy jó, egy értő módon hallgató, akinek bátran elmondhatjuk a bajainkat, mindazt, ami foglalkoztat, nyomaszt minket, már óriási segítséget jelent. De fontos az adott gond körüljárása, egy-egy jól és jókor elhelyezett kérdés megfogal- mazása, főként pedig – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – a hozzájárulás ahhoz, hogy az illető önmaga legyen képes megtalálni a megoldást a nehéz- ségeire. Mint ebből is látszik, nekünk nem az a dolgunk, hogy tanácsokat adjunk, hiszen mi sem rendelkezünk a bölcsek kövével –, hanem hogy a hozzánk fordulók a mi segítségünkkel ráleljenek a krízishelyzetből kivezető útra.

Az embernek, végezzen bármilyen munkát is, nagy szüksége van sikerélményekre, mivel azok viszik tovább, azok adnak erőt ahhoz, hogy újra és újra nekifogjon napi feladatai elvégzésének. A telefonos lelkisegély-szolgálatnál lévő önkéntesek esetében pedig pláne igaz lehet ez, ugyanis ők nem pénzért teszik a dolgukat…

Ez egy rendkívül izgalmas kérdés, mert sokfelől meg lehet fogni, s persze, mert mindenkinek más és más jelent sikerélményt. De általánosságban elmondható, hogy önmagában már az is elégedettséggel tölthet el egy segítőt, ha jól meg tudta hallgatni a vonal másik felén lévő illetőt, ha úgy érzi, akár csak egy kicsi támpontot, kapaszkodót is nyújtott a számára, olyat, amely megkönnyítheti a továbblépést. Hogy mást ne mondjak, már az visszaigazolja a jól végzett munkát, amikor a bajban lévő személy úgy fejezi be a beszélgetést: „köszönöm, hogy végighallgatott”.

SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by