„Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: Elég volt.”

(Márai Sándor)

Renn Oszkár 1933. április 6-án született Ekecsen (ma Szlovákia). A középiskolát Vácott kezdte, majd a család Egerbe költözésével 1947-ben a Ciszterci Rend Szent Bernát Gimnáziumában folytatta. Annak átszervezése után 1952-ben a Dobó István Gimnáziumban érettségizett, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre iratkozott be. 

1956-ban V. éves gépészmérnök-hallgatóként a forradalmi Diákparlament egyik vezetőjévé választották. Egri lévén ő vette fel a kapcsolatot az egri Tanárképző Főiskola MEFESZ szervezetével. Segítették a Szabad Eger Rádió működését, híranyagot és szakembereket küldtek. November 4-e után a miskolci munkástanács elhatározta, hogy megszervezik az ellenállást, ezért feltérképezték Észak-Magyarország fegyver- és lőszergyártó üzemeit. Renn Oszkár így jutott el a Bervába, ahol a munkástanács vezetőivel arra a következtetésre jutottak, hogy a katonai ellenállásnak semmi esélye nincs. A megtorlás során a pufajkás legények „kezelésbe” vették őt is. Tizenegy hónap miskolci vizsgálati fogság után, 1957 végén két év börtönre és vagyonelkobzásra ítélték. 1958 elejétől büntetését a váci börtönben és Állampusztán, munkatáborban töltötte. 1958 szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság a korábbi ítéletet egy évre mérsékelte, így szabadlábra helyezték.

Szabadulása után első munkahelye az Egri Finommechanikai Vállalat volt, ahol segédmunkásként dolgozott. Mérnöki diplomáját 1964-ben kaphatta meg, s ennek birtokában előbb technológusnak, majd műszaki osztályvezetőnek nevezték ki. Az egri Villamos Automatikai Intézet (VILATI) Irányítástechnikai Berendezések Gyárában dolgozott, ahonnan 1993. június 1-jén gyárigazgatóként vonult nyugállományba, de műszaki-gazdasági szakértőként megbízásokat vállalt üzem- és munkaszervezés, az elektronikai technológia, a lemezmegmunkálások technológiája és a minőségbiztosítás terén.

Doktori disszertációját 1978-ban védte meg.

Aktív közéleti tevékenységet folytatott. Alakulásától tagja volt a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) Gépészeti Szakbizottságának. Tíz évig a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Közművelődési és Oktatási Bizottság tagja, nyolc évig elnöke, majd társelnöke volt a Heves megyei szervezetnek. 2003-ban a MAB „Tudomány Támogatásáért Észak-Magyarországon” Alapítvány kuratóriumának tagjává választották.

Szakmai pályafutása során rendszeresen tartott előadásokat tudományos egyesületekben, egyetemeken, konferenciákon. Publikált szakfolyóiratokban, lektorált tankönyveket. Társszerzője volt a Felületi szerelés-technológia (1990) című műszaki szakkönyvnek, és számos tanulmánykötetnek. Két jelentős találmány részese volt: Síkelektródás ózonfejlesztés, Villamos fogyasztásmérés korszerűsítése. 1988 óta tagja volt a Miskolci Egyetem Állami Vizsgabizottságának. 1990-94-ig a Miskolci Egyetem Tanácsának tagja, 1994-98 között Eger város önkormányzati képviselője volt.

A civil szervezetek együttműködésében kezdetektől részt vett, s alapító tagja volt a városi Civil Kerekasztalnak. Megfogalmazója és szerkesztője a Civil Kódexnek, amely keretet adott az együttműködésnek, a különböző szekciók létrejöttének. Renn Oszkár 1997-től a Szent György Lovagrend lovagja, 1999-től az Egri Priorátus priorja, majd 2009-től a Borsod-Heves-Nógrád megyei Nagypriorátus nagypriorja lett. A népszerű „Egri séták egrieknek”, városismereti rendezvénysorozat elindítója, szervezője. (A séták előadásaiból kiadott öt kötet szerkesztője)

Rendszeresen jelentek meg közéleti, szakmai és irodalmi publikációi, öt önálló kötete látott napvilágot: Ellenőrzötten (2002), Túracipőben (2003), Az utolsó cserkésztábor (2006), Összekulcsolt kézzel (2007), Itt a földön is…(2012).

Számos szakmai, társadalmi kitüntetést kapott, amelyek közül csak a legjelentősebbeket emeljük ki: 1956-os Emlékérem (1991), Signum Aureum Universitatis (Miskolci Egyetem, 1993), Ezüstkoszorús Jelvény (56-os Szövetség, 1996), Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (1997), Szent György Lovagrend tiszti keresztje (2003), Szent György Lovagrend Szent Koronával ékesített csillaga (2005), Pro Agria díj (2006), Szabadság Hőse emlékérem (2006), Eger Csillaga díj (2010), Pro Agria szakmai díj (2015), A hazáért, a szabadságért, 1956-2016, (Eger, 2016), Miskolcért, a szabadságért ’56 (2016).

Magánélete boldog, kiegyensúlyozott volt. 1966-ban kötött házasságot dr. Frank Mária (1943-1992) válogatott úszóval, olimpikonnal, aki Eger köztiszteletben álló gyermekorvosa volt. Két gyermekük született: Gábor (1968) és Dóra (1973). Korán elvesztett szeretett felesége emlékére 1996-ban létrehozta „A Gyermekek Gyógyításáért Alapítványt”, amelynek kuratóriuma minden év őszén Dr. Frank Mária Emlékplakettet és Díjat adományoz annak a gyermekorvosnak, akinek pályamunkáját az egri kórház tudományos bizottsága a legkiválóbbnak értékeli.

Dr. Renn Oszkár 2018. november 16-án hunyt el. Az egri bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Az egyetemi évektől és a börtönben eltöltött időtől eltekintve 1947-től folyamatosan Egerben élt, de a családi gyökerek már kétszázötven éve ide kötötték. Sokoldalú, kivételes személyiség volt. Életútja, örök optimizmusa, Eger és hazája iránti szeretete példamutató mindannyiunk számára.

 


dr. Szecskó Károly

 Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.

 


SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY