Emlékszem, gyermekként szüntelen mozgásban voltunk, vagy a természetben, vagy a ház körül. Kidobóztunk, fociztunk, cigánykerekeztünk, fára másztunk, nekifutásból ugráltunk a púposra rakott fűkupacba. Gyalog mentünk a boltba, az iskolába, ahová lehetett. Nem volt autónk és telefonunk, a tévénk is csupán fekete-fehér. Mégsem éreztem, hogy bármi hiányozna.
Ma a padon ülő szerelmespárok, az iskola előtt autóra váró diákok, a tömegközlekedési eszközökkel utazó gyerekek kezében szinte kivétel nélkül mobiltelefont látok. Kézbe veszik, és elfelejtenek személyesen kommunikálni, mozogni, élni. Többségük fáradékony, motiválatlan, beszűkült érdeklődésű. Talán bele sem gondolnak abba, milyen súlyos következményekkel, mennyi betegség kockázatával jár együtt a mozgásszegény életmód.
Az iskolaérettségi vizsgálatok alapján a korábbi évtizedekhez, évekhez képest egyre több probléma jelentkezik a motoros készségek terén. Ez vezethet a manapság oly gyakori figyelem- és magatartászavarhoz, diszlexiához vagy diszkalkuliához. Zsdánszki Csilla gyógypedagógus 2003 óta foglalkozik Egerben alapozó terápiával. Vele jártuk körbe a mozgásszegény életmód okait, következményeit és a fejlesztés lehetőségeit.
A tájékozottabb szülők már egész pici korban észlelik a problémát. Viszont sokan csak az iskolakezdés előtt szembesülnek a hiányosságokkal. Fontos lenne, hogy 4-5 éves kortól megfelelő fejlesztést kapjanak az érintettek, mert az alapmozgásokra épülnek a magasabb szintű mozgásminták: a beszéd, az olvasás, az írás. Ha nem javul a beszéd a logopédián, valószínűleg akkor is motoros probléma van a háttérben. Ha nem hozzuk rendbe a mozgását, nehezebben tanul meg írni, olvasni, tanulási problémákkal vagy figyelemzavarral küzdhet, amire a magatartászavar másodlagos tünetként rárakódhat.
Milyen jelek árulkodnak arról, hogy mozgásfejlesztésre lenne szükség?
Ha nem hintázik, nem mászókázik, nem tud egyensúlyozni a lépőköveken, nem szökdel a trambulinban, nem tud biciklizni, nem rajzol, folyton elesik, rosszul alszik, nehezen érthető a beszéde, ha nem alakult ki a kezessége. A lábujjhegyen járás sem természetes egyéves kor után. Otthon is ki lehet próbálni, képes-e keresztmozgásokra. Sok olyan intő jel van, amit a szülő vagy az óvónők észrevehetnek. Jó, hogy az iskolaérettségi vizsgálaton kiszűrik őket, és próbálják megfelelő helyre irányítani. Fontos a szülő részéről a pozitív hozzáállás, és hogy még óvodáskorban elkezdjék a fejlesztést.
Akinél kisebb a gond, ott is lehetnek később problémák az iskolában, azt sem szabadna elbagatellizálni. Jobb megmutatni a fejlesztőnek, hogy megnyugodjunk. Ha gond van, akkor muszáj rászánni pár évet ahhoz, hogy később ne nehézségekkel élje az életét. A gyerek egy ideig kompenzál, de később egyre több erőfeszítésébe kerül. Hiába okos, mégis rosszabbul teljesíthet az iskolában.
Milyen fejlesztések érhetők el az érintettek számára?
Magyarország élen jár a mozgásterápiák terén: a DSZIT, HRG, TSMT, alapozó terápia mind magyar módszerek. Fontos a terápiás jelleg, a rendszeresség, és nem elég a sport. Jó dolog úszni, táncolni, sportolni, ha rendben van a mozgás. De nem mindegy a sorrend. A mozgásterápia, bár látszólag torna, nem a testtel dolgozik, hanem az idegrendszerrel. A kis csetlő-botló gyerekek a terápián megszokják a feladatokat, megtanulják a határokat, és az idegrendszerük is érik. Utána javasoljuk, hogy sportoljanak, és a többség sokkal eredményesebb a sport és a tanulás terén is.
Mit lehet tenni, ha valaki később, iskoláskorban észleli a problémát?
Nehezebb, mert akkor már nem annyira együttműködők. Amíg a kicsi gyerek, teljesít, mert meg akar felelni, míg a kamasz gyerek már lehet, hogy ellenkezik, és nem megfelelően tornázik, nehezebben motiválható. Kifejezetten nekik való egy nagyon jó új módszer, az alapozón belül: a homloklebeny-terápia. Általában szeretik, mert kihívást jelent, de először muszáj az alapokat lerakni. A siker kulcsa, hogy mennyire tudja ő és a szülő elfogadni a feltételeket.
Elképzelhető, hogy nemcsak az idegrendszer éretlensége, hanem önmagában a mozgásszegény életmód is okozhat problémákat?
Mindenképpen. A mozgás az első szint, az alap, amire ráépül az összes magasabb rendű funkció. Az alapozó terápia pont arról szól, hogy ha pici korban kimaradt a fejforgatás, a kúszás, mászás, azt számtalanszor megismételjük, és azokat az idegpályákat, amelyek korábban nem jól alakultak ki, újraépítjük. Ezáltal fejlődik az idegrendszer. Sok olyan feladatot végzünk, ami egyszerre mozgás, beszéd és gondolkodás. Amikor több dolgot párhuzamosan teszünk, akkor nagy ingert adunk a homloklebenynek, amely az idegrendszer legmagasabb rendű része, ez alakul ki utoljára, és szabályozza a figyelmet, a gondolkodást, a problémamegoldást, a beszédet, az érzelmeket, a tervezést és a személyiséget. Felnőtteknél ugyanúgy hatásos a homloklebeny-terápia, alkalmas a demencia megelőzésére is. Az újabb kutatások szerint még egész idős korban is alakulnak új idegsejtek. Jót tesz az agynak, ha az idegrendszert stimuláljuk, mozgás által. Ha nem mozgunk, különböző agyterületek maradnak ki a fejlődésből. Akkor leszünk fittek és frissek, ha folyamatosan dolgoztatjuk az agyunkat. Korlátozni kell a gyerekek életében a telefont, a számítógépet, a tévét, mert gyakran bébicsőszként használjuk, és gátolják a fejlődést. Ha a gyerek mozog, akkor életrevaló és minden téren sokkal fejlettebb lesz, mintha egész nap gépezne, telefonozna vagy tévét nézne.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTINA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
