Pályázati támogatást nyert Traub Viktóriának, az EKE oktatójának filmterve

A Nemzeti Filmintézet idei pályázatán, az animációs filmek között, Traub Viktória, az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete Mozgóképművészeti és Kommunikációs Tanszékének egyetemi tanársegédje, animációs filmrendező Love or Left című új filmtervét is támogatásra érdemesnek ítélte az erről döntő bizottság. A háromfordulós pályázatra – ahol egyedi animációk, ismeretterjesztő, dokumentum- és kisjátékfilmek versengtek – rendezői koncepcióval, szinopszissal, látványtervvel és képes forgatókönyvrészlettel lehetett nevezni. Hogy miként fogadta a sikert az alkotó, s hogy mikorra valósulhat meg az általa megálmodott film? Többek között erről kérdeztük.

Mivel mindig nagyszámú pályázó van – az Önök esetében még a második fordulóban is 494 filmterv szerepelt –, számított-e a sikerre, illetve mik voltak az első gondolatai, amikor kiderült, hogy a Love or Left is nyert?

Nem számítottam rá – mondja Traub Viktória –, de nagyon bíztam benne. A produceremmel, Dus Polett-tel sokat dolgoztunk az előkészítésen, s úgy gondoltuk, ha most nem megy, újra megpróbáljuk majd, miközben finomítgatjuk a történetet. Örülök, hogy nyertünk, és annak is, hogy léteznek ezek a pályázatok, amelyek filmkészítési lehetőséget adnak az alkotóknak. Hogy mi jutott eszembe először? Talán olyasmi, hogy az igazi munka csak most kezdődik. És persze az, milyen jó, hogy újra csinálhatok filmet, mivel az előző, a Sellők és rinocéroszok című is komoly fesztiválutat járt be, nekem pedig még van mondanivalóm e témában.

Ahogy abban is, úgy most is félig ember, félig állat lények köré épül a sztori, ami – írja a filmintézet weboldala – „Paula, a kentaur-nő és Arnold, a krokodil-férfi szerelmének különös története”. Valahol azt nyilatkozta, mindig vonzották a mitológiai, a zoomorf és az antropomorf alakok. Vajon ez honnan ered?

Nem köthető egy bizonyos ponthoz, élményhez, de tény, hogy a zoomorf és antropomorf világkép mindig is meghatározó volt a fantáziámban. E megállapítás persze, nemcsak az állat-ember, hanem például az állat-növény hibridekre nézvést is igaz, s még folytathatnám a sort.

Felteszem, e furcsa lények ezernyi lehetőséget adnak egy filmrendezőnek…

Ez igaz, de úgy vélem, maga az animáció olyan, ami tág teret biztosít mind a játékosságnak, mind a képi-rajzi szabad asszociációknak. Tehát a hibridek nem feltétlenül kellenek egy szürreális vagy éppen groteszk világ megalkotásához, utóbbiak ugyanis magából a műfajból fakadnak.

Most milyen munkafolyamatok zajlanak, és véleménye szerint mikorra születhet meg a film?

Jelenleg a forgatókönyvet fejlesztjük Bak Zsuzsannával, aki forgatókönyvíróként és dramaturgként vesz részt a munkában, s aki szintén az egri egyetem oktatója. Ezen túl rám a dizájn kidolgozása is vár. Ami a befejezést illeti, azt vállaltuk – és így is tervezzük –, hogy a jövő év tavaszára elkészülünk.


SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT