Nemrégiben egy fotóval ellátott Facebook-poszt hívta fel az egri polgárok figyelmét arra, elkezdték bontani a helyiek által jobbára csak Ódry-házként emlegetett épületet. Mivel utóbbi ingatlan nem áll műemléki védettség alatt – jegyzi meg az írás szerzője, BERECZ MÁTYÁS, volt alpolgármester –, így csak remélni lehet, hogy az új tulajdonos nem valamiféle ormótlan, a város- és utcaképhez nem illeszkedő, üveg-beton „ámokfutással” lep majd meg bennünket, hanem egy olyan épülettel, amely igazán méltó lesz ismert és patinás elődjéhez. Nos, ez az aggodalom adta az ötletet ahhoz, hogy megnézzük, vajon a hosszú évtizedek alatt született dokumentumok, írások mit is árulnak el a házról, közelebbről az azt birtokló Ódry famíliáról, illetve utánajárjunk annak is, mit láthatunk majd a legendás ingatlan helyén.
Noha rengeteg egrinek az Ódry név hallatán elsőre szinte bizonyosan a csokoládé-, a vanília-, a puncs- vagy valamely gyümölcsfagyi jut az eszébe, az igazság az, hogy a Dobó utca 25. alatti, később híressé vált fagylaltozó megnyitását sokkal inkább a kényszer szülte, semmint az a szándék, hogy a városban nagy megbecsültségnek örvendő família e jéghideg finomságok helybéli piacát is meghódítsa. Igen, a kényszer, hiszen az 1960-as évek elejére jócskán csökkent a kereslet azon árucikkek iránt, amelyek az Ódry család hagyományos termékeit jelentették. Ezért aztán a gyertya-, illetve mézeskalács-készítés mellé muszáj volt valami olyasmit találni, ami segít megszilárdítani a vállalkozás anyagi alapjait. És, ha már e közel százéves egri „családregény” fejezeteit boncolgatjuk, azt sem árt tudni, hogy az Ódry-ház elbontása csak egy jelképes momentuma annak a történetnek, amely Gulyás Bélának, a gyertyaöntés egyik utolsó magyarországi mohikánjának a halálával már korábban lezárult.
Más kérdés, hogy az egyébként műszerész végzettségű fiatalember aligha gondolta, hogy valaha is a gyertyamártás mestereként emlegetik majd (és szó szerint, ugyanis két alkalommal is odaítélték neki „Az év mestere” címet), ám az, hogy benősült az Ódry dinasztiába – az ifjabb Ódry Dániel unokahúgát vette el –, meghatározta a további sorsát. Nemcsak kitanulta e több évszázados múltra visszatekintő szakmának a fortélyait, különféle fogásait, de olyan magas szinten művelte azt, hogy újságcikkek sora igyekezett bemutatni őt, illetve azokat a hagyományos módon, kézi munkával, úgynevezett mártásos technikával készített gyertyákat, amelyek nemcsak hazai kiállításokon és vásárokon arattak jelentős sikert, de külföldön is.
E szakmai hozzáértéssel sikerült az elődök nyomaiba lépni, ami nem volt kis teljesítmény, hiszen azok fölöttébb magasra tették a lécet. Így maga a családi üzlet elindítója, az idősebb Ódry Dániel is, aki bár a millennium évében, 1896-ban telepedett le Egerben, csak harminc évvel később, 1926-ban (egyes források szerint 1928-ban) vette át mesterétől a Dobó utca 25. alatti műhelyt és üzletet, ahol aztán a templomokban használatos gyertyákat éppen úgy előállítottak, mint a csillárokba valókat. Munkájának elismertségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy – egyebek mellett – az egri egyházmegye is rendszeresen tőle vásárolta a gyertyákat. Később, egészen pontosan a második világháború utolsó előtti évében, 1944-ben a fia, ifjabb Ódry Dániel lépett a helyébe, aki nemcsak méltónak bizonyult az apai örökségre, de tovább öregbítette a vállalkozás hírnevét, mind szűkebb hazájában, mind távolabbi helyeken.
Más kérdés, hogy az idő múlásával már nem volt akkora keletjük sem a viaszgyertyáknak, sem pedig az ilyen-olyan mézeskalács-figuráknak és tükrös szíveknek, így – ahogyan arról fentebb már volt szó – egy fagylaltozó megnyitására kértek engedélyt. És bár utóbbi tevékenység meglehetősen messze esik a gyertya-, illetve mézeskalács-készítéstől, az Ódryak tehetségét, sokoldalúságát bizonyítja, hogy ezen a területen is sikerült maradandót, emlékezetest alkotni. És ha már a fagylaltozóról beszélünk… Nem egy egritől hallottam, hogy nem kizárólag a finom fagyik miatt volt érdemes felkeresni az Ódry-házat, hanem azért is, mert ott – akárcsak egy kiállításon – különleges gyertyákat és mézeskalács-portékákat is meg lehetett csodálni.
Az ifjabb Ódry Dániel mindenesetre igencsak hosszú ideig, közel három és fél évtizeden át, egészen az 1978-ban bekövetkezett haláláig vitte a családi vállalkozást, amely ezt követően került a már említett Gulyás Béla kezébe, aki – mint tudjuk – a legutolsó fejezetét írta annak az érdekes családtörténetnek, amely immár elválaszthatatlanul hozzátartozik Eger régebbi és közeli múltjához.
Nem betonszörnyeteg épül majd az Ódry-ház helyén
Az Egri Magazinnak sikerült megtudnia, hogy ki az ingatlan új tulajdonosa, aki bár nem akarta, hogy a neve szerepeljen, elárulta, hogy két éve, amióta megvásárolta az épületet, nem pusztán követi, hogy milyen írások születnek arról, de azzal is tisztában van, hogy az Ódry-ház mit jelent sok egri számára. Épp ezért – tette hozzá – az eredeti elképzelés nem az ingatlan elbontása, hanem annak szakszerű, hozzáértő felújítása volt. Csakhogy erről a statikusok szerint szó sem lehetett, „köszönhetően” annak, hogy az épület alatt követ sem igen lehetett találni, nemhogy strapabíró alapot. Utóbbi hiányában még az is erősen kérdéses volt – vélekedtek a szakemberek –, hogy akár csak egy új tetőt is elbírna a ház.
A lényeg, hogy a tervezett felújítás helyett a bontás, majd az azt követő építkezés maradt az egyedüli lehetőség. Mint megtudtuk, nem valamiféle betonszörnyeteg kap majd helyet a Dobó utca 25. szám alatt, hanem egy családi ház, ráadásul egy olyan, amely nem csak a méreteit, de egyéb külső jegyeit tekintve is – festés, díszítés, stb. – illeszkedik majd a környezetéhez. Persze, hogy idáig eljussanak a kivitelezéssel, arra még várni kell: a tulajdonos véleménye szerint idén a tervezéssel és az alapozással készülhetnek el.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
