Az emberek igénylik a biztonságérzetet, amelyet a kiszámíthatóság, az állandóság, a rendszeresség nyújt. Az olyan mértékű hirtelen változásokra, mint a koronavírus-járvány, meginog az ember alapvető hite abban, hogy az élet tervezhető. Megnő a létbizonytalanság érzése, felerősödik a szorongás és a félelem, amit a saját és családtagjaink egészsége, megélhetése miatt érzünk. Ne felejtsük el azonban, hogy a pandémiának pozitív következményei is lettek és lehetőséget kaptunk arra, hogy másképp, talán jobban éljünk, mint eddig! TREGOVA ANITA pszichológust arról kérdeztük, jöhet-e feltámadás a koronavírus után.
Milyen világ vár ránk a koronavírus-járvány után?
Jelen helyzetben – hisz a harmadik hullám még javában tart – nem lehetséges megmondani, milyen világ vár ránk a járványhelyzet után, mert senki sem tudhatja pontosan, mikor is jön el az az “után”. Ez az egyik nagy kihívása pszichológiailag ennek az időszaknak: nehéz elfogadni, hogy valamiről, ami ennyire befolyásolja az életünket, mint ez a vírus, ilyen keveset tudunk és ennyire kiszámíthatatlan. Könnyebb lenne azt mondani, hogy pontosan látható, merre fog ez az egész haladni, megnyugtatóbb is lenne, csak éppen nem ez az igazság. Az emberi lélek pedig rosszul viseli annak a tudatát, hogy valamire nincs egyértelmű válasz, és az ebből eredő bizonytalanságot.
A megszokás nagyban befolyásolja az emberek életét, mert a kiszámíthatóság érzetét kelti, így valószínű, hogy ha véget ér a járvány, az emberek megpróbálnak minél hamarabb visszatérni a megszokott életmenetükhöz. Sok embert ért azonban valamilyen veszteségélmény a vírus következtében (akár személyi, akár gazdasági), az ebből való felépüléshez pedig időre van szükség.
Milyen társadalmi változásokat idéz elő a járvány?
A legnagyobb társadalmi változás, amit a járvány előidézett, hogy az emberek elveszítették a mindennapokba vetett – és magától értetődő – biztonságérzetüket. Sokak életében eddig is jelen volt a létbizonytalanság, a betegségtől és a szeretteik elvesztésétől való félelem, az, hogy nem tudnak előre tervezni, hanem egyik napról a másikra élnek, ám a vírus miatt ezt most szinte mindannyian megtapasztaljuk. Ez szorongást, frusztrációt okoz, amivel kihívás együtt élni, különösen ilyen hosszútávon. Nagyon sok ember élettere beszűkült a korlátozások miatt, és ez magas fokú mentális nyomást, ingerültséget, elkeseredettséget, kilátástalanságot okozhat.
Hogyan befolyásolja személyes életünket és kapcsolatainkat a bezártság, az egymástól való kényszerű távolságtartás?
Az emberek személyiségüktől és megküzdési stratégiáiktól függően különbözően reagálhatnak a bezártságra és az egymástól való távolságtartásra. A kifelé forduló, extrovertált típusú embereknek, akiknek lételemük a társasági élet, a másokkal való kapcsolattartás, mert ebből merítenek energiát, levertnek, reményvesztettnek, nyomottnak érezhetik magukat, hiszen nem tudnak kellőképpen feltöltődni a korlátozások miatt. Nekik javasolt szociális kapcsolataikat átemelni az online térbe, hogy ezáltal minél inkább részesülhessenek a számukra nélkülözhetetlen szociális életből. Az inkább befelé forduló, introvertált embereket kevésbé viseli meg a bezártság és távolságtartás, mert ők akkor tudnak feltöltődni, ha egyedül vannak, és erre a karantén alatt több lehetőség adódik. Nekik érdemes arra figyelni, hogy ne vigyék túlzásba az izolálódást, hiszen mindenkinek szüksége van társas kapcsolatokra, még ha különböző mértékben is. A vírushelyzettel együtt járó stressz azonban a legtöbb embert megviseli, függetlenül attól, hogy inkább kifelé forduló vagy befelé forduló emberről beszélünk.
Mit tehetünk, hogy csökkentsük egy hasonló világjárvány kialakulásának lehetőségét?
Nem gondolom, hogy az egyéntől függne egy hasonló világjárvány kialakulása, bármennyire is megnyugtató lenne azt éreznünk, hogy van erre befolyásunk. Amit kontrollálhatunk, az az, hogy ha ismét kialakul egy világjárvány, akkor azzal hogyan küzdünk meg. A kutatások szerint a jóllétünket és boldogságunkat elsősorban nem az életünknek az eseményei határozzák meg, hanem az, hogy hogyan állunk ezekhez az eseményekhez és mit hozunk ki belőlük. A kezünkben van tehát a döntés. Mennyire vagyunk képesek rugalmasan alkalmazkodni, megfelelő forrásokból tájékozódni, milyen mértékben viselkedünk következetesen és felelősségteljesen. Sodródni az árral, vagy tudatosan gondolkodni, cselekedni, alkalmazkodni, változtatni, tanulni és a belső értékeink szerint élni – ez az, amit még egy olyan kiszámíthatatlan és félelmetes dolog, mint egy világjárvány sem vehet el tőlünk.
Hogyan profitálhatunk ebből az időszakból? Milyen világot teremthetünk magunknak és az elkövetkező nemzedékeknek?
Kitört egy világjárvány és immár több, mint egy éve a mindennapi életünk része. Mindezzel együtt ment tovább az élet, alkalmazkodtunk, új dolgokat tanultunk, változtattunk és megpróbáljuk a lehetőségekhez képest a legtöbbet kihozni a helyzetből. A legfontosabb, amit érdemes tudatosítanunk, hogy képesek vagyunk erre. Ilyen nagymértékű változás és fenyegetettség esetén is tovább tudjuk élni az életünket. A korlátozások miatt felértékelődtek az eddig magától értetődő dolgok – a személyes oktatás, a szabad mozgás lehetősége, egy baráti kávézás, látni a másik arcát az utcán, megölelni a szeretteinket és együtt ünnepelni, utazni, kulturális eseményekre, fürdőkbe járni. Azzal, hogy időszakosan meg lettek vonva ezek a dolgok, jobban tudjuk őket értékelni. A koronavírus egy világot zökkentett ki a megszokott kerékvágásból és minden veszteségével és borzalmával együtt példátlan összefogást, társadalmi felelősségvállalást hozott magával. Az új kihívások és váratlan események azok, amiktől igazán fejlődik a személyiségünk, amikből tanulunk és amiktől többek leszünk, és ha úgy alakítjuk, akkor ez a járványhelyzet is ilyenné válhat, a veszteségek ellenére is.
Még ha most nagyon nehéz is, érdemes magunkat emlékeztetni, hogy nem tart örökké ez az állapot sem. A tudatos jelenlét, a napirend felállítása és tartása, a rendszeres testmozgás, a változatos és egészséges étkezés, a szociális kapcsolatok online ápolása sokat segíthet abban, hogy jobban viseljük ezt a rendkívüli időszakot.
SZERZŐ: SOMOGYI KINGA
