Avagy néhány gazdag ficsúr a kampányidőszak előtt, közben és után.
„Színlelj, amíg bele nem jössz!”, lehetne A politikus című amerikai sorozat mottója, ahol a középiskolai diákelnöki poszt és az ahhoz járó manipulatív közeg egyfajta ugródeszkaként használható a neves egyetemekre, majd egy gyors léptekkel felfelé ívelő kirakati közéleti pályához. Az eddig két évadot megélt történet főhőse Payton Hobart, akinek szerénynek kicsit sem nevezhető ambíciói között gyerekkora óta szerepel, hogy egyszer betölti az amerikai elnöki posztot, amire tudatosan készül.
A politikus/The Politician
A középiskolai diákelnöki választások gyerekcipőben mutatják be a hatalomért folytatott mesterkedést, a gerinctelen játszmákat, ahol csak azért nem csalnak az indulók, mert tartanak attól, hogy később előáshatják a szennyest a politikai ellenfeleik. A lelepleződéstől való félelem becsület elé helyezése pedig csupán a kezdet.
A legelképesztőbb ígéretekkel és ötletekkel előrukkoló kampányokhoz csak egy helyes arc kell, aki könnyebben lenyomja a kihirdetett téveszméket a szavazók torkán. A törtető jólfésült jelölt pedig hiába indult eredetileg átgondolt, segítő szándékkal, hogy jobbá tegye az emberek életét, ebben a lélektelen útvesztőben csak kevesek képesek hűek maradni önmagukhoz, és szinte elkerülhetetlen a torzulás, amely későbbi végeredményét az illető fiatal énje legszívesebben csak szembeköpné a tükörben.
A sorozatban mind a demokraták, mind a republikánusok kapnak kisebb-nagyobb pofonokat, de a méretesebbeket azért az utóbbiak zsebelik be. Azonban a liberális eszméket is pellengérre állítják, és leginkább az alelnökök kiválasztásánál kerülnek görbe tükör elé a leendő diákelnökök, akik azért versengenek, hogy ki tud minél hátrányosabb alelnökkel előrukkolni. Így kerülhet szembe egymással a gendersemleges, meleg, afroamerikai és egy szegényebb családból származó, árva, rákos lány, akik nyerő párosa éppen csak „kiütötte a nyeregből” a fekete mozgássérült fiút. Ami kívülről már túl szolidáris, és próbál nagyon egyenlő lenni, a felszín alatt, valójában csak manipuláció és a kisebbségek kihasználása.
De kapnak az arcukra a betegségükből, vagy a hozzátartozójuk gyengeségéből profitálók, a környezetszennyezők, és persze azok is, akik túlságosan figyelnek az ökológiai lábnyomukra. A történet nagyjából igazságosan tapossa a földbe az összes nézői réteget. A politika iránt túlontúl érdeklődőkön kívül pedig azokat is bemutatja, akiket teljes mértékben hidegen hagy egy-egy szavazás, mivel „úgysem számít a véleményük”, hiszen a középiskolást, vagyis a nagybetűs szavazót egészen más foglalkoztat, és maximálisan kitölti minden gondolatát a pornó-videójáték-haverok sérthetetlen szentháromsága. Így az ő részvételüket nehezebb növelni a közéleti ügyekben, mint a kőgazdag liberálisokat és gyerekeiket, akik „addig lelkesek, amíg a tárcájukba nem kell nyúlniuk”.
A valódi, őszinte, mélyebb párbeszédekre már rég képtelen, az életüket az interneten élő fiatalok mellett az idősebbek sem kerülhetik el a sorozat fájóan pontos ökölcsapásait, akik bár elképesztően hitelesen akarják megélni a létezésük minden pillanatát, rá kell, hogy döbbenjenek, hogy lassan, de biztosan „kihalnak az idősebb szavazók”, a fiatalok pedig a fiatalokra szavaznak.
A nyitottság és modern eszmék paródiáját akkor járatja csúcsra a történet, amikor elérkezik annak az ideje, hogy a kampány szoros időszakában a heteroszexuális, monogám párkapcsolat helyett inkább az egyébként már felbomlott édeshármasát vallja be a jelölt a szimpátiaszavazatok reményében.
Összességében kicsit lebutítva, színes mázzal bevonva mutatkozik be az amerikai POLITIKA, néha-néha fel-felböffentve az átlag szavazókat, akiket tényleg igazán őszintén nem érdekel az egész. A politikus sokszor feszegeti a nézők határait, megtanítva, hogy a túlzott hiúság és a keserű utóíz nem elválasztható egymástól, így ez az arcpirítóan szemtelen, brutálisan őszinte, zseniálisan prosztó és elképesztően szórakoztató sorozat is csak azoknak élvezhető, akik nem feszülnek be a verbális gyepálástól, helyette inkább kicsit lazábban veszi a levegőt.
A politikus/The Politician
amerikai sorozat, fekete komédia, dramedy
részenként ~42 perc
2019, 2 évad
SZERZŐ: VERES PETRA
A háborús bejátszásokkal gazdagított történelmi leporelló egy könnyedebb hangnemű vígjátékként veszi kezdetét, ahol az afrikai-amerikai veteránok sok év után visszatérnek katonai szolgálatuk egykori hely- színére, napjaink Vietnámjába. Megkezdődnek a bajtársi viccelődések, a végtelenségig tartó pacsizások, kezelések, a szeretetteljes tesózások, majd olyan hirtelen zárják el a nevetéscsapot, hogy a komédia rögtön háborús akciófilmre vált, ahol visszaemlékezésként tárul elénk a múlt, vagyis a csapat egykori keserves küzdelme a dzsungel mélyén.
