Egy még vonzóbb, még élhetőbb város megteremtése a cél

Bár az úgynevezett közösségi alapítványok sokáig helyi különlegességnek számítottak – 1914 és 1979 között kizárólag Észak-Amerikában működtek ilyenek –, később számos országban elterjedtek. Ami nem csoda, hiszen e szerveződések népszerűségét főként az adja, hogy azok cselekvési lehetőséget nyújtanak egy adott közösség bármely tagjának, aki élhetőbbé tenné saját közvetlen és/vagy tágabb környezetét akár az ötleteivel, önkéntes munkájával, vagy épp úgy, hogy anyagi áldozatot hoz a célok elérése érdekében. Nos, az ilyen ügyre fogékonyaknak immár a hevesi megyeszékhely is lehetőséget kínál, ugyanis a közelmúltban megalakult az Egri Közösségi Alapítvány. Hogy kik hozták létre, milyen céllal és milyen reményekkel? Erről beszélgettünk a szervezőcsoport vezetőjével, Rakusz Mártával, illetve a csapat egyik tagjával, DiFiore Ritával.

Hadd kezdjem azzal – mondja Rakusz Márta –, hogy mi mindnyájan úgy látjuk, Eger egy gyönyörű hely, egy emberléptékű város, amely a turizmus terén igyekszik az adottságait, a történelmi múltját a lehető legjobban kiaknázni. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, ami persze, nem csupán erre a településre érvényes, hogy nincs az a pezsgés, nincs az a fajta közösségi élet – és ez minden korosztályra jellemző –, amely még barátságosabbá, élhetőbbé tenné a lakóhelyünket. Sok szó esett erről a csapatunkban, s arra jutottunk, mindezen leginkább úgy tudnánk változtatni, ha az alulról jövő kezdeményezéseket, ötleteket felkarolnánk, segítenénk abban, hogy azok valósággá váljanak. Persze ehhez az is kell, hogy legyenek támogatandó elképzelések, utóbbihoz pedig az szükségeltetik, hogy az emberek elhiggyék: mindenkiben van olyan érték, ami a közösséget gazdagítja, mindnyájan képesek vagyunk hozzátenni valami olyasmit a közös történetünkhöz, ami által még jobb lesz itt élni. Lényegében e célok elérése érdekében találtuk ki az Egri Közösségi Alapítványt.

Többször említette a csapatot… Ez hány személyt jelent, s miért tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy itt együttes gondolkodásról van szó?

Jelenleg tízen vagyunk, viszont nagyon színes a gárdánk, hiszen nemcsak különféle korosztályokhoz tartozunk, de a foglalkozásainkat tekintve is széles a spektrum, ami kifejezetten jó, hiszen más és más ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezünk. És hogy miért emlegetem oly gyakran a csoportot? Nos, mert nem akarunk abba a hibába esni, amelybe a legtöbb hasonló szerveződés, hogy tudniillik egy idő múltán egy-két ember viszi a hátán a dolgot, azaz nincsen munkamegosztás. Ezért a csapatunknál is igyekszünk kialakítani egy olyan működési modellt, ami biztosítja, hogy mi magunk is közösségként dolgozzunk.

Mit tegyen, aki csatlakozni szeretne Önökhöz?

Amint híre ment az alapítványnak, többen jelezték, hogy jönnének, ám mivel jelenleg a szervezési tennivalókkal, a stratégia kialakításával vagyunk elfoglalva, még nem tudunk tömegesen feladatokat adni önkénteseknek. Annak viszont már most sincs semmiféle akadálya, hogy a tevékenységünk iránt érdeklődők részt vegyenek azokon a találkozókon, közös gondolkodásokon, amelyekre rendszeresen sort szeretnénk keríteni, a vírushelyzet miatt egyelőre online formában.

Önnek a szakmájába is vág ez a történet, ugyanis az Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Intézetének mesteroktatója, aki például a közösségfejlesztés alapjait és módszertanát tanítja…

Így van, de szerintem ez nem elsősorban azért lényeges, mert régóta foglalkozom ezzel a területtel, hanem, mert hiszek abban, hogy a mai világunkban kitüntetett szerepük lehet a helyi közösségeknek, hiszen az emberek ötleteire, lelkesedésére, tenni akarására támaszkodva sok-sok dolgot el lehet érni. Ahhoz persze, hogy ezeket ki lehessen aknázni, kell egy erő, ami segít beindítani a folyamatokat. Na, ezt a szerepet szeretné betölteni az alapítványunk.

A végére hagytam a legfontosabb kérdést… Ha jól értem a szándékaikat, itt nem arról van szó, hogy Önök kitalálják, mitől válhat élhetőbb várossá Eger, majd e projektek megvalósításánál számítanak a helyi polgárokra, hanem utóbbiaktól várják az elképzeléseket, amiket aztán segítenek megvalósítani.

Pontosan. Nem a saját céljaink elérését igyekszünk előmozdítani, hanem azokat, amiket a polgárok, a helyi közösség tagjai megfogalmaznak, hiszen náluk jobban senki sem tudhatja, mi kell ahhoz, hogy az életünk minősége egyre jobb és jobb legyen.



Itt tartani a fiatalokat

A szervezőcsoport tagja DiFiore Rita, az Eszterházy Károly Egyetem Anglisztika és Amerikanisztikai Intézetének munkatársa is, aki bár született egri, három évtizedet töltött az USA-ban, és csak 2017 óta él, illetve dolgozik újra a hevesi megyeszékhelyen. Mint elmesélte, a tengerentúlon sok-sok dologgal foglalkozott – vigyázott kisgyermekre, volt kutyasétáltató és éttermi felszolgáló –, majd megtalálta őt az ottani külügyi tárca, így attól kezdve alkalmanként diplomáciai tolmácsként is ténykedett. Később egy pennsylvaniai egyetemen oktatott, valamint hosszabb ideig egy kinti magyar iskola alkalmazottja volt, ahol integrációs feladatokat is ellátott.

Utóbbi azért bír jelentőséggel, mert az Egri Közösségi Alapítványnál többek között emiatt gondolták úgy, hogy hasznosíthatják a tapasztalatait. És hogy milyen cél elérését is tartaná a legfontosabbnak? Nos, azt, hogy Eger a mainál sokkal jobban legyen képes itt tartani a fiatalokat. Erről a következőket mondta:

Tévedés azt gondolni, hogy Eger attól válik vonzóbbá a fiatalok számára, ha szórakozási lehetőségek sokaságát teremtjük meg. Ennél sokkalta célravezetőbb, ha bevonjuk őket az ilyen-olyan programok szervezésébe, illetve azokba a tevékenységekbe, amelyeknek köszönhetően nemcsak nagyon értékes tapasztalatokat szereznek, de hasznosnak is érezhetik magukat, mivel látják, nem kis részben rajtuk is múlik, miként élünk, hogyan érezzük magunkat a városunkban.


SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT