Évad eleji beszélgetés Éry-Kovács Andrással, a Harlekin Bábszínház igazgatójával
Bár az ember első megközelítésre azt gondolná, hogy az egész világ életét hosszú-hosszú hónapokra fenekestül felforgató koronavírus-járvány a teátrumok világában csakis rossz dolgokat hozott – hiszen a legfontosabbtól, a közönséggel való közvetlen találkozástól fosztotta meg a színészeket –, a valóság az, hogy ennek a vészterhes időszaknak azért voltak pozitív hozadékai is. Legalábbis ez derült ki abból a beszélgetésből, amelyet Éry-Kovács Andrással, az egri Harlekin Bábszínház igazgatójával folytattunk, s amelyben nemcsak arról kérdeztük őt, hogy az immár elindult új évadban mivel is várják a nézőket, de arról is, hogy miként élték meg a pandémia időszakát, ami a magunk mögött hagyott szezon döntő részére rányomta a bélyegét.
Mielőtt az új idényről szót váltanánk, érdekelne, hogy szakmai-művészi szempontból hogy értékeli az elmúlt évadot…
Azt a sok-sok rosszat, ami a világgal történt a járványnak „köszönhetően”, valóban jobb minél előbb elfeledni – kezdi Éry-Kovács András –, ugyanakkor a bezártság-bezárkózás hónapjai itt, a Harlekinben olyasmiket is lehetővé tettek, amikre normál körülmények között a rengeteg fellépés és utazás miatt egyszerűen nincs mód. Elmondom, mire gondolok… Túl azon, hogy a megszokottnál is mélyebben és hosszabb ideig tudtuk próbálni az új darabokat, arra is terünk nyílt, hogy teljes mértékben kiaknázzuk a társulatban meglévő kreativitást. Például kiválasztottunk a repertoárunkból előadásokat, amelyeket aztán három kamerával rögzítettünk, majd az így megszülető videókat megnézhetővé tettük az online térben, jelesül a bábszínház weboldalán, a harlekin.eger.hu-n. E felvételeket péntektől vasárnap estig bárki megtekinthette egy nagyon szerény összegű támogató jegy megváltása fejében. Ott van aztán a Mesekönyvszínház elnevezésű, gyorsan népszerűvé vált vállalkozásunk: ez lényegében egy élőszavas mesemondás, amit különféle képekkel színesítünk. A mesélés és a mozgóképes látványvilág remekül kiegészítik, erősítik, sőt, gazdagítják egymást. Mindezt a színészeinkben meglévő tehetség és alkotási vágy tette lehetővé, csakúgy, mint a Versszínházat, amelynek során nem „csak” elszavaltak egy-egy költeményt, de illusztrálták is azt. Az általam színpadra állított Othello esetében eljutottunk egészen a nyilvános főpróbáig, s elkezdtük a Casanova próbáit is, amely darabot én írtam és rendeztem. És akkor még nem szóltunk az olyan, nálunk született mesékről, mint a Moll tündér álma, amit társulati tagunk, Szűcs Réka jegyez, s ami a „fekete színház” eszközeivel tár különleges látványvilágot a nézők elé. Összességében tehát – a járvány dacára – értékes időszak volt, amikor is a szükségből sikerült erényt kovácsolnunk.
A cél nyilvánvalóan az volt, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot a közönséggel…
Igen, s ez sikerült is az online tér kihasználása révén. Mi pedig – mint említettem – sokkal jobban el tudtunk mélyedni a feladatainkban, illetve kiderült, hogy a társulat tagjai nagy örömmel fedeznek fel új területeket, szívesen engedik szabadon a fantáziájukat. Mindezek borzasztóan jó és hasznos dolgok.
Ha új évad, adódik a kérdés, hogy a már jó ideje együtt dolgozó gárdában lesz-e személyi változás…
Akárcsak az elmúlt esztendőkben, most is azt kell mondanom, hogy együtt maradt a társaság, tehát ugyanaz a csapat várja majd a színházszerető közönséget, amit már jól ismernek. Egyetlen színészünk távozik csupán, de ő is pusztán azért, mert a párjával külföldön kaptak munkát, s ki szeretné próbálni magát egyéb területeken is.
A korábbi években öt-hat bemutatóval várták a nézőket. Ám a járvány miatt most vannak olyan előadásaik, amiket alig látott valaki…
Igen, kétségkívül van egy sereg elkészült darabunk, amiket a színházak bezárása miatt nem tudtunk úgymond „kijátszani”. Ilyen többek között a Moll tündér álma, de hasonló a helyzet a Motyó király birodalmával vagy épp az Othellóval kapcsolatban is. De egész biztosan láthatja majd a közönségünk a Varró Dániel-Presser Gábor-féle mesemusicalt, a Túl a Maszat-hegyent is, ami, ha úgy tetszik, az egyik csúcsbemutatónk lesz. Szeretnénk színpadra állítani a Boribon és Annipanni című darabot is, ám miután még nincs költségvetésünk, ennek a sorsa kérdéses. Jelen pillanatban csupán december 31-ig látunk előre, addig viszont pontosan tudjuk, hogy mikor és mit játszunk majd. És a felsoroltakon kívül a Lázár Ervin-programban öt olyan előadással is részt veszünk, amelyeket, ha van rájuk igény, úgyszintén játszanunk kell. Szóval annyi produkciónk van, hogy inkább a bőség zavarával küzdünk. Itt kell megjegyeznem, hogy az évad folyamán rengeteget utazunk majd, elsősorban a fővárosba, ahol ugyancsak igény mutatkozik a fellépéseinkre. Egyebek mellett a fővárosban kerül sor a felnőtteknek szóló, Casanova című előadás premierjére is.
Ha már az előbb december 31-ét emlegette: úgy hallottam, lesz egy karácsonyi-előszilveszteri zenés meglepetésük is…
Így igaz. Az Operettest, avagy keressük a tettest című zenés összeállítás színre vitelét az EMMI egyik pályázata tette lehetővé. Hogy miről is van szó? Nos, ami a különféle zenés műfajokat illeti, bábmusicalt és báboperát korábban már csináltunk, ám báboperettet eleddig még nem. Most erre is sort kerítünk. Amit persze, nem úgy kell elképzelni, hogy eljátsszuk bábokkal például a Csárdáskirálynőt. Arról van szó, hogy lesz egy három részből álló, más-más zenei műfajokat felvonultató színházi előadás, amelynek összekötő sztoriját Szabó Attila dramaturggal közösen írtuk, s amelynek során a nézők előbb az operettek, majd a táncdalok, végül pedig musicalek és a rockoperák világában kalandozhatnak. Ennek azért is örülünk, mert a társulatunk tele van olyan színészekkel, akik nagyszerűen énekelnek.
És mit remél az új évadtól?
Elsősorban akkor lennék boldog, ha nem kellene a járvány újabb hullámával szembenéznünk, így visszajöhetne hozzánk a közönségünk, főleg a legkisebbek, az óvodások és az általános iskolák alsósai, akik bizonyára legalább annyira várják már a bábszínházzal való újbóli találkozást, ahogyan mi őket.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
