HIRDETÉS

A Jóbarátok kanapéján, a „Büdös macska” társaságában kortyolhatjuk kedvenc italainkat a belváros új kutyabarát vendéglátóhelyén

Nemrég megnyílt a Central Perk Eger, azaz a környék új kávézója, amely neve nem véletlenül cseng össze a tíz évadot megélt, méltán híres amerikai szitkom kultsorozat, a Jóbarátok kedvelt helyszínével. A két tulajdonos: Visnyai Klaudia és párja, Dányi Róbert maguk is rajongók, akik közösen alakították ki a mintegy ötven négyzetméteres vendégteret, és rendezték be a történetből jól ismert bútorokkal, dísztárgyakkal.

Miként a néhány hangulatos ülőalkalmatosság, bögre és képkeret, a cikk címadó idézete is a sorozatból származik, amely nem titok, hogy Klaudia egyik kedvence, aki többek között azt is elárulta, hogy akkor merült fel bennük a kávézónyitás gondolata, mikor egyhuzamban újranézték a kedvenc hőseik mindennapjait feldolgozó történetet.

Milyen helyszínt kerestetek? Hogyan alakítottátok ki a környezetet?

Tavaly májusban kezdtünk utánanézni, hogyan nyithatnánk kávézót, és augusztusban jártunk az első lehetséges helyen, majd szeptemberben rátaláltunk a megfelelőre. A berendezésnél természetesen arra törekedtünk, hogy minél inkább hasonlítsanak a bútorok, így például a híres kanapét külön elkészíttettük. Utóbb kiderült, hogy érdemes volt különös figyelmet fordítani rá, hiszen ezt keresik a vendégek a leginkább. Emellett a sorozat neonfényekben is bővelkedik, éppen ezért a világítás terén ezt próbáltuk megjeleníteni.

Alapvetően milyen hangulat hatja át a kávézót? Egyáltalán létezik olyan, hogy „Jóbarátok-életérzés”?

Egy olyan helyet szerettünk volna, ami egyszerre barátságos, kényelmes, illetve hangulatos, ahová szívesen és mosolyogva lépnek be az emberek. Az pedig már csak plusz, hogy az itt-ott megjelenő ikonikus mondatok láttán nosztalgikus hangulatba kerülnek a vendégeink. Persze amikor egyszerre becsődült húsz fő, még kicsit megijedtünk, de láttuk, hogy minden rendben megy. Néha pedig felmerült bennünk az is, hogy biztosan szükség van-e egy újabb kávézóra Egerben, de amikor valamelyikünk elbizonytalanodott, próbáltuk motiválni a másikat, hiszen minden nehézség ellenére itt vagyunk egymásnak.

Eddig milyen vendéglátós tapasztalatokra tettetek szert?

A párom kaszinókban dolgozott külföldön, én pedig három éve három hónapot tölthettem az Amerikai Egyesült Államokban, ahol egy gyermektáborban segédkeztem. Az ottani nyüzsgés, a hangulat hasonlít a kávéházi helyzetre, így a korábbi tapasztalatokból könnyedén tudok meríteni. Az USA-ban akkor sajnos nem jutottam el a Central Perkbe, mert éppen zárva volt.

Azért szomorúságra semmi okod, hiszen helyette megvalósítottátok a saját Jóbarátok-helyszíneteket… A kávézótokban egyébként az ital- és ételkínálat összeállításánál is ügyeltek arra, hogy azok a sorozat hangulatát idézzék?

Dolgozunk azon, hogy idővel minél nagyobb egyezőség legyen, azonban egyelőre a gyakran kért Mocsoládé titkos receptjét még csupán próbáljuk megfejteni, addig is Monica híres almás pitéjét megkóstolhatják a hozzánk betérők, amely igen nagy népszerűségnek örvend.

Annak idején már gyerekként is figyelemmel követtem a Jóbarátok történetét, majd később többször is újranéztem, így első kézből, tapasztalatból állíthatom, hogy a ’90-es és 2000-es évek sorozata a mai napig élvezhető, szerethető, sőt még mindig lehet azonosulni a főhősökkel. Szerinted ennek mi lehet az oka?

Tényleg ismét óriási az érdeklődés a sorozat iránt, és határozottan kijelenthető, hogy 2022-ben újra felkapott. Azt gondolom, ennek az a történetben bemutatott 25-30 éves korosztály az oka, akiknek bepillanthatunk a mindennapjaikba, a felmerülő problémáikba, és akik minden áron barátok maradnak. Ott vannak egymásnak, és bármi történjék is, biztos támaszt, illetve segítséget nyújtanak a másiknak. Ez hihetetlen otthonosságérzést ad, és mi pontosan ezt szeretnénk visszaadni a hozzánk betérőknek. A szereplők olyan értékeket képviselnek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem múlik el fölöttük az idő, emellett a zseniális humoruk könnyedén behúzza a közönséget.

És ti hogyan tudjátok „behúzni”, bevonzani a rajongókat?

Olyan otthonos környezetet teremtettünk, ahol mindenki önmaga lehet, elfogadjuk egymást, itt lazán lehet viselkedni, nincs ok a szorongásra, bárhová le lehet ülni. Aki beugrik hozzánk, csak lehuppan egy kanapéra, és jól érzi magát.

A fotóhelyszíneken, a hangulaton, illetve a finomságokon kívül mivel várjátok a vendégeiteket a jövőben? Számíthatunk például Phoebe-féle egyszálgitárestre?

Az egri egyetem egyik hallgatója, Nagy Krisztina havonta egyszer élő koncertet ad majd, erre már volt példa, és nagy sikert aratott többek között a sorozat főcímdalával. A tervek szerint az öcsém négyfős zenekara, az Aposztréfa is legalább kéthavonta tiszteletét teszi nálunk. Emellett tematikus kvízesteket szervezünk, ezekre azonban előzetes regisztrációt várunk. Természetesen nyitottak vagyunk a megkeresésekre, például igény szerint kiadjuk a helyet csapatépítő rendezvényekre, születésnapra, lány- illetve legénybúcsúra.

Mai szemmel, 2022-ben milyennek tűnik a Jóbarátok, mennyit változott a világ és a kapcsolatok?

Ami azonnal szembetűnik, hogy nem telefonoztak a fiatalok, egyszerűen csak átmentek a szomszédjaikhoz. Jó látni, hogyan viszonyultak egymáshoz az emberek, talán kicsit közvetlenebbek voltak, internet nélkül kevésbé voltak felszínesek a kapcsolatok, helyette a bensőségesség jellemezte a barátságokat, és mai szemmel alapvetően személyesebbnek tűnik az őket körülvevő közeg is.

A kapcsolatok említésénél azonban nem mehetünk el szó nélkül a családunk és barátaink mellett, akik rengeteget segítettek, támogattak minket, és hozzájárultak a kávézó hangulatának kialakításához. Szintén köszönet illeti Miknyócki Juditot, aki a benti kis folyosón függő három festményt készítette. Azt pedig, hogy mennyire családias a közeg, mi sem bizonyítja jobban, hogy sokan kicsi gyerekekkel érkeznek, akik zokniban is szívesen elrohangálnak a szőnyegen.

Érdemes tehát betérni az Érsek utcában található kávézóba, ahol a mindennapok monotonitásából kiszakadva egy falat Amerikára nyithatunk Eger belvárosában.


SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT