Aklan Béla Sándor evangélikus lelkész húsz éve lát el börtönlelkészi feladatokat a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Áldozatos munkájáért az elmúlt hetekben vett át elismerő oklevelet, amelyet dr. Pintér Sándor belügyminiszter adományozott számára. A TV EGER „A mi történetünk” című műsorában szolgálatáról kérdeztük.
Hogyan került kapcsolatba a büntetés-végrehajtási intézménnyel?
Mivel nagy mozi- és filmrajongó vagyok, szívesen néztem ezzel kapcsolatos filmeket, pl.: a Halálsoron című alkotást, de magáról az épületről sokáig nem akartam tudomást venni, inkább átmentem az utca túloldalára. Soha nem vonzott az a gondolat, hogy egy ilyen intézményben végezzek lelkigondozói feladatokat. Míg egyszer, az azóta elhunyt feleségem, fel nem hívta rá a figyelmemet: tehetnék ezekért az emberekért valamit. 1999 és 2000 között lehetőség nyílt arra, hogy a börtönökben külsős szakemberek is tevékenykedjenek. Püspököm, dr. Szebik Imre engedélyével kezdtem meg a munkámat.
Hogyan fogadták Önt az ott élők?
A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet a legkisebbek egyike hazánkban, női letöltő és megyei előzetesház volt a tavalyi év végéig. Az európai normáknak megfelelve a női letöltő részleg azóta megszűnt és megyei ház maradt. A húsz év alatt megtanultam, hogy ne a megtérítés szándékával közeledjek a börtön lakóihoz. Mindig egy emberrel és nem egy fogvatartottal ültem le beszélgetni és örültem, hogy szót tudtunk váltani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én egy megosztó személyiség vagyok, így volt, aki megnyílt és szeretett, de volt, aki bolondnak tartott.
Milyen módon folyik az intézetben a reintegráció, a misszió?
A büntetés-végrehajtási intézetek kiemelt feladata a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése. A tevékenység egyik célja, hogy a fogvatartott a szabadságvesztést követően a társadalomba úgy tudjon visszailleszkedni, hogy minimális legyen az újabb bűncselekmény elkövetésének a valószínűsége. Ebben igyekszem én segíteni őszinte beszélgetésekkel, egy kis humort is belecsempészve.
Sikerült valamilyen módon ráébreszteni őket tetteik következményére?
Az, hogy ki mennyire érzi magát bűnösnek, nagyban függ attól, hogy más a jog és más az igazság. A megbocsájtás és az elengedés nagyon összetett folyamat, és leginkább az elitéltnek van rá szüksége. Mértékét csak az Isten tudja megítélni. Én mindig elesett, segítségre szoruló emberként tekintettem rájuk. A magatartásuk hasonlítható a haldokló emberhez. Van, aki bűnbánatot tart és imádkozik, van aki átkozódik és káromkodik. Sokan próbálják a saját felelősségüket külső körülményekre vagy más emberekre hárítani. Én abban lehetek eszköz, hogy ez a folyamat őszinte bűnbánattá alakuljon, de a változást, a növekedést csak az élő Isten képes maradéktalanul elvégezni.
SZERZŐ: DR. SOMOGYI KINGA
FOTÓ: TV EGER
