További restaurációra szorul a Rác templom
A betelepült rácokról, valamint a Rác templom múltjáról és jelenéről dr. Löffler Erzsébettel, az egri Érseki Vagyonkezelő Központ, Könyvtár, Levéltár és Múzeum volt igazgatójával beszélgettünk.
Kik is azok a rácok?
„A török hódoltság utáni felszabadulást követően egészen a 19. századig jelentős ortodox hitű rác közösség élt Egerben. A köznyelvben egységesen rácoknak nevezték azokat az ortodox, más néven görögkeleti vallásúakat, akik részben szerbek, részben pedig görögök voltak, és az oszmánok elől a balkáni régióból menekülve telepedtek le a Kárpát-medencében” – mondta el lapunknak dr. Löffler Erzsébet.
„A Habsburg és az Oszmán Birodalom között 1718-ban megköttetett pozsareváci béke az oszmánok fennhatósága alá tartozó népcsoport kereskedőinek különféle vámkedvezményeket biztosítottak. A görögök ebben a korszakban török alattvalók voltak, ebből következően csak egyszer, a Habsburg Birodalom területére történő belépéskor kellett vámot fizetniük. A két náció ittlétének fő tevékenysége az egri borok lengyel és német területen való értékesítése volt. Mária Terézia ezt a kedvezményt a 18. század közepén megszüntette, így maradásuk esetén vagy fel kellett venniük a magyar állampolgárságot, vagy kötelesek voltak elhagyni a Habsburg Birodalom területét. Ebben az időben a görögök közül sokan elhagyták az országot, és főleg a szerb náció tagjai maradtak itt. Ezzel kezdődött meg hazánkban a sajátosan görögkeletinek is nevezett ortodox hitű rácok asszimilációja. Hivatalosan ma már senki sem vallja magát Egerben ortodox hitűnek, tehát jelenleg nincs ilyen vallási közösség” – részletezte.
A görögkeleti Rác templom múltja és jelene
„Az oszmánok kiűzését követően 1688-ban a rácok megkapták az Ágoston-rendi szerzetesek régi, igencsak leromlott állapotú Szent Miklós templomát. Ez azonban kis méreténél fogva nem volt alkalmas a nagyobb számú élénk hitéletet folytató görögkeleti közösség befogadására. A rácoknak részben szerb, részben görög papjaik voltak, és a két náció felváltva tartott istentiszteletet. Ez számos feszültségre adott okot” – ismertette a történész.
Kifejtette, a rácok a 18. század folyamán többször léptek fel azzal az igénnyel, hogy új templomot építtethessenek maguknak, ám ennek sokáig gátat szabtak az egri püspökök. Egyrészt megtiltották nekik, hogy a meglévőnél nagyobb méretű templomot létesítsenek, ahogy azt sem engedték, hogy annak tornyot építsenek. Eszterházy Károly, aki 1761-ben foglalta el a püspöki széket, már engedélyezte számukra a templom restaurációját, valamint azt is, hogy annak legyen tornya, ám ragaszkodott a korábbi mérethez. A templomépítésre végül II. József adta meg az engedélyt 1784-ben, amikor a Líceum ügyében járt Egerben. A késő barokk stílusú copf templom Povolni József egri építész tervei alapján mindössze két év alatt készült el, és 1801-ben szentelték fel. Az épület egész terét uralja az a monumentális ikonosztáz, amely részben Jankovics Miklós szerémi képfaragó, részben pedig Anton Kuchelmeister bécsi festő munkáinak köszönhető.
Hozzátette, maga a Vitkovics-ház, -amely egykor a parókia volt-, egy szintén igen impozáns 18. századi épület, és egy egyedülállóan szép fedett lépcsősor vezet a plébániaháztól a templomig.
„Noha évtizedekkel ezelőtt restaurálták a templomot, amelynek részeként különös gondot fordítottak a berendezési tárgyak, közöttük az ikonosztáz restaurációjára, a meglehetősen leromlott állapotú épület további felújításra szorul. Tudomásom szerint a szerb egyház és a város vezetése között van egy erre vonatkozó egyezmény, amelynek értelmében a tető teljes javítása már megtörtént, ám a templom külső és belső tere, valamint a berendezési tárgyak közül például a műmárvány festésű szószék is restaurációt igényel” – részletezte.
Lapunk megkeresésére Patocskai Margit, a Rác templom gondnoka elmondta, hogy az érdeklők előtt ma is nyitva áll a templom.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT