Dr. Pajtók Gábort, Eger és térsége új országgyűlési képviselőjét kérdeztük
Úgy vélem, még a párt legoptimistább hívei is csak hébe-hóba gondoltak arra, hogy az immár tizenkét éve irányító Fidesz–KDNP nemcsak ismét felhatalmazást kap a kormányzásra, de újfent kétharmados többséget szerez. Márpedig ez történt, lévén az Orbán Viktor vezette pártszövetség hihetetlenül sima – mondhatni: kiütéses – győzelmet aratott. És bár az egyesült ellenzék előzetesen azzal számolt, hogy az úgynevezett „billegő” körzetekben valós esélyük lehet nyerni, ezek a remények alig néhány perccel a szavazatok összeszámolásának kezdete után semmivé foszlottak. Miként történt Heves megye 1-es számú választókerületében is, ahol a Fidesz színeiben induló dr. Pajtók Gábor – a voksok több mint 53 százalékát megszerezve – magabiztosan verte a DK, a Jobbik, a Momentum, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP által támogatott Berecz Mátyást. Hogy milyen tényezőknek tulajdonítható ez a siker, s milyen tervei vannak az új parlamenti képviselőnek? Többek között erről beszélgettünk vele frissiben, rögtön a választások másnapján.
Hogy értékeli a Fidesz–KDNP választási szereplését? Önt is meglepte az újabb kétharmad, mint oly sokakat a táborukból, nem is beszélve a politikai ellenfeleikről?
Hihetetlenül jó eredményt értünk el – mondja Pajtók Gábor –, különösen, mert a pártszövetségünk egy viszonylag kiegyensúlyozott küzdelemben elért, úgymond „sima” győzelemben gondolkodott. Így voltam ezzel magam is, a választókerületemben pedig pláne nagy mérkőzésre számítottam, ismerve a korábbi időszak szavazási számait, nem különben azt a tényt, hogy a választás voltaképp kétpólusúvá vált, mert a harc a Fidesz–KDNP, illetve az egyesült ellenzék jelöltjei között folyt. És hát, igazából nem lehetett megjósolni, ki is lesz a befutó.
Ehhez képest Ön is nagyon fölényesen nyert, kevés híján tízezer szavazattal megelőzve a riválisát… Nézete szerint miért lett ennyire egyoldalú a verseny?
Hadd kezdjem személyes tényezőkkel… Annak betudhatóan, hogy közel három évtizeden keresztül ügyvédi tevékenységet folytattam, illetve, hogy jó pár éve Heves megye kormánymegbízottja vagyok, rendkívül sokan ismertek. Emellett persze, igyekeztem komolyan felkészülni erre a megmérettetésre, ami azt jelenti, hogy rengeteg munkát fektettem a kampányba, amelynek ideje alatt választópolgárok sokaságával beszélgettem el. Jártam különféle civil szervezeteknél, találkoztam az egészségügyben, a köznevelésben és a turizmusban dolgozókkal, és még hosszan folytathatnám a sort. Mindezek nagyon hasznosak voltak, hiszen az ember közvetlenül hallja, mi foglalkoztatja az embereket úgy általában, és milyen csak a területükre jellemző gondjaik vannak. Ezek tehát azok, amikkel magam próbáltam meg hozzájárulni a minél eredményesebb választási szerepléshez. De legalább ennyit nyomott a latban az a sikeres kormányzás, amit a Fidesz–KDNP mutatott be az elmúlt tizenkét évben, és amelynek során sok társadalmi réteg helyzetén próbált javítani. Ez valamennyi jelölt számára egy kedvező alapot biztosított. Végül, de nem utolsó sorban, segített nekünk a pártelnök-kormányfő személye, jelesül az a tekintély és karizma, az a magabiztosság, profizmus és ezernyi tapasztalat, amellyel ő bír, és amely – ezt mindenféle él nélkül mondom – nem feltétlenül volt meg az ellenzék miniszterelnök-jelöltjében. Úgy gondolom, mindezek a tények együttesen vezettek ehhez a győzelemhez, dacára annak, hogy én például soha nem voltam profi politikus, sőt, most sem tartom magam annak.
A szavatok összeszámolásakor túlzottan sokáig nem kellett izgulnia, hiszen már rögtön az élre állt, később pedig folyamatosan növelte az előnyét. Mit szólt a családja – a felesége és a fiai – ehhez az igencsak egyértelmű győzelemhez?
Volt ott minden, sírás is, nevetés is. Bevallom, magam is elérzékenyültem, annak pedig kifejezetten örültem, hogy Eger újra bizalmat szavazott a keresztény-konzervatív oldalnak. A családom mindvégig ott állt mögöttem, maximálisan támogattak, amit ezúton is szeretnék nagyon megköszönni nekik. Na, és ha már a köszöneteknél tartunk… Kimondhatatlanul hálás vagyok azoknak az embereknek is, akik a szavazataikkal fejezték ki az irántam érzett bizalmukat, amely – ezzel tökéletesen tisztában vagyok – kötelez is engem. Parlamenti tevékenységem során természetesen nemcsak őket akarom képviselni, hanem a választókerület valamennyi polgárát, teljesen függetlenül attól, hogy április 3-án kire adták a voksukat. Meggyőződésem szerint ugyanis képviselőként ez a feladatom.
Sokan tudják – és az imént Ön is szóba hozta –, hogy nem profi politikusként vágott neki a választási csatározásoknak, ami azt is jelenti, hogy mostanáig nem vett részt választási kampányban. Ezért hát pláne érdekel, miként is látta – immáron belülről – ezt a meglehetősen mozgalmas időszakot? Ilyenre számított? Netán jobbra? Esetleg rosszabbra…?
Nem tudom, más miként van ezzel, de én valahogy nem tapasztaltam olyasféle indulatokat, annyira felfokozott hangulatot, olyan „vérre menő” harcot, mint a korábbi parlamenti választások alkalmával, noha azoknak nem az egyik főszereplője voltam, hanem csupán nézője. Meglehet persze, hogy mindezt kizárólag én éreztem így, jóllehet ennek a feltételezésnek ellentmondani látszik, hogy szűkebb hazánk másik két választókerületéből is az enyémhez hasonló véleményeket hallottam.
Meglehet, hogy a megszokottnál némileg csendesebb volt ez a héthetes kampányidőszak, azért én mégis kíváncsi lennék, hogy ennek folyamán mi volt a legnegatívabb, illetve legpozitívabb élménye?
Ami a negatívumokat illeti, sok ilyennel szerencsére nem találkoztam. A standoknál természetesen akadt egy-két megjegyzés, de azokat nem vettem a lelkemre. És nem elsősorban azért, mert az elején azt a tanácsot kaptam, hogy ne foglalkozzak a nemtelen beszólásokkal, hanem mert azok olyanoktól érkeztek, akik egyáltalán nem ismernek engem. Aztán voltak még különböző vádaskodások, amelyek vagy minden alapot nélkülöztek, vagy fél-, de inkább negyed igazságokat tartalmaztak. Hála istennek, örömteli élményből lényegesen több volt. Például e „rohangálós” időszak révén olyan településeket és személyeket ismertem meg, amelyekre és akikhez talán soha nem jutottam volna el. Arról nem is beszélve, hogy ezek a találkozások kivétel nélkül plusz energiával töltöttek fel, legyen szó egy értékes emberrel való beszélgetésről vagy épp egy komoly fejlődést bemutató helyi cégnél tett látogatásról. De hasonló érdeklődéssel néztem a falvakban működő civil szervezetek tevékenységét is, különösen, mert eleddig nem túl sokat tudtam a munkájukról. Mindent összevetve tehát azt mondhatom, engem a kampány sokkal inkább épített, semmint rombolt.
Az elkövetkező négy esztendőben országgyűlési képviselőként dolgozik majd. Vajon összeállt-e már a fejében, melyek azok a legfőbb célok, amiket a ciklus végéig szeretne elérni?
Minthogy a szomszédunkban háború folyik, amelynek egyelőre nem látjuk a végét, ám ami biztosan súlyos gazdasági következményekkel jár az egész világra nézve, e pillanatban túl nagy tervekben nem gondolkodhatunk. Így hát 2022-re inkább a majdan megvalósítandó elképzelések előkészítése marad. A megoldandó gondokat szerencsére már szükségtelen feltárni, hiszen – mint korábban említettem – a kampány során sok helyütt megfordultam, sok, orvosolandó bajjal megismerkedtem. Részletekbe ezúttal nem szeretnék belemenni, de jó pár területen akarok változást elérni, a közlekedéstől kezdve egészen a borvidék, közelebbről a borturizmus ügyéig. De említhetném az egészségügyet is – például az orvosi ügyelet dolgát, avagy azokat a kórházi beruházásokat, amelyek még teljesebbé tehetnék az itteni gyógyító munkát –, aztán a szépkorúak állandó ellátását biztosító idősotthonok kérdéskörét, amelyet különösen fontosnak gondolok, és így tovább. Szintúgy kiemelt célként fogalmazhatom meg a megyeszékhely déli iparterülete infrastruktúrájának fejlesztését és az állam által fenntartott három egri középiskola rekonstrukcióját. Hadd tegyek hozzá még valamit… Nem csak az szerepel a terveim között, hogy egy seregnyi helyre (újra) ellátogatok – a közlekedési hatósághoz, az egészségügy egyes szereplőihez, a hegyközséghez, az agrár-, illetve az iparkamarához –, hogy megvitassuk a legsürgetőbb tennivalókat, hanem az is, hogy folyamatosan elérhető legyek a választópolgárok számára.
Amikor pártja választókerületi elnöke lett, az interjúban, amit Önnel készítettem, többek között azt is megfogalmazta, hogy szeretne tenni a helyi politikai kultúra színvonalának emeléséért. Gondolom, ez a szándéka nem változott meg…
Természetesen nem. Továbbra is úgy vélem, e téren bizony van mit tenni, ráadásul – köszönhetően a választók adta felhatalmazásnak – immáron országgyűlési képviselőként dolgozhatok azért, hogy a helyi politizálás nívója a korábbinál magasabbra kerüljön. Erősen bízom abban, hogy ezen a területen is tudok majd eredményeket elérni.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓK: VOZÁRY RÓBERT
