Furcsa világot élünk mostanában. Arcunkon maszk és igyekszünk távol tartani magunkat a másiktól. Nincs kézfogás, nincs ölelés, csak a maszk mögötti halvány motyogás. Mindenki érzi más lesz az idei ünnep, hogy ebben az évben hogyan fogjuk ünnepelni az adventet és a karácsonyt, azt még nem lehet tudni. Egy előnye a világjárványnak talán mégis lehet, az advent a csend, a böjt és az elmélyült reflexió ideje, s a korlátozások talán segítenek ennek újrafelfedezésében. Az ünnep lényegéről dr. Ternyák Csaba egri érsekkel beszélgettünk.
„Eger jövője ma sem a kövekben, hanem a lelkekben van.”
Közeledik Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe. Hogyan tud betörni a fény az egyre elsötétedő világba és hirdetni az örömhírt: a megváltó megszületett? Tudunk-e gyertyát gyújtani nemcsak külsőleg, hanem a lelkünkben is, vagy csak hideg villódzó reklámfények tobzódnak bennünk?
Minél nagyobb körülöttünk a sötétség, annál nyilvánvalóbb bennünk a fény utáni vágy. Érdekes módon, végül mégis a sötétség segít abban, hogy jobban meglássuk és értékeljük a világosságot. Gondoltunk-e már arra, hogy a csillagászok azért éjszaka vizsgálják az égboltot, mert minél nagyobb a külső sötétség, annál messzebbre látnak távcsöveikkel. Jézus Krisztus születésével nem így van, Ő egy olyan fénysugár, amely követőinek egész életútját képes bevilágítani, járjanak akár a legsötétebb völgyekben is.
Mivel gazdagíthatja az egyház a készülődés idejét?
Azzal, hogy minden karácsonykor rámutatunk, a fényre való hivatkozás nem valamiféle metafora vagy allegória csupán, hanem arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztussal Isten belépett az emberiség történelmébe. Minden karácsonykor újra kopogtat nálunk is: azt kéri, hogy fogadjuk be őt életünkbe és újítsuk meg azt. A készülődés akkor igazán eredményes, ha sikerül ezt a vágyat újra és újra felélesztenünk.
Hogyan kapcsolódhatunk be az ünnepi liturgiába, az egyház tervezi-e a templomok bezárását és a szentmisék online térben közvetítését?
Követjük az általános előírásokat és ameddig ez lehetséges, nem tervezzük templomaink bezárását. Természetesen azonban mindenkit óvatosságra és a szabályok betartására intünk. Sokan már most is szívesebben választják az online liturgiákat, esetleg hétköznap járnak szentmisére és ilyenkor áldoznak, amikor egyébként is kevesebben vannak. Persze karácsony egy kicsit más… de józanságot kérünk mindenkitől. Nem számítunk zsúfolt éjféli szentmisékre.
Ne féljetek – mondta Szent II. János Pál pápa. Mi mégis folyton aggódunk. Aggódunk a saját és családunk egészsége, egzisztenciánk, a gyermekeink és unokáink, a hazánk és a világ sorsa miatt. Hogyan győzzük le ezt a fojtogató félelmet? Tudunk-e együtt örülni a létezésnek, bízni egy boldogabb világban?
A hívő ember számára sem könnyű nem félni és nem aggódni egy ilyen rendkívüli helyzetben, pedig mi hiszünk a halál utáni örök életben és a feltámadásban. Azoknak lehet nehezebb a helyzetük, akik teljesen az evilági létre rendezkedtek be, akik nem kapták meg a feltámadásba vetett hit ajándékát. Mindenkiért imádkozom, különösen a kereső és a nem hívő emberekért, hogy megnyíljanak Istenre és benne megtalálják lelkük békéjét és nyugalmát.
Egyre több ember teszi fel a kérdést az ünnepek közeledtével, hogyan lehet túlélni a karácsonyt? Mi lehet ennek az oka?
Nem tudom. Talán vannak, akik az élet nagy kérdéseire adandó válaszokat folyton halogatják, mint például azt, hogy mi az életünk értelme, egyáltalán miért születtünk, milyen célt adhatunk életünknek. Karácsony ünnepe ezzel szembesíti őket.
Jézus szerető családba születik. Ma válások, magára hagyott feleségek, férjek, széttöredezett családok tarkítják a társadalmat. Tud-e az ilyen emberek számára a karácsony igazi örömforrás lenni, vagy inkább bántó számukra a szeretet ünneplése?
Nyilván embere válogatja. Sajnos sok fájdalmat, szenvedést tudunk okozni egymásnak. Leginkább mindig azok a hűtlenségek fájnak, amikor a számunkra kedves emberekben kell csalódnunk, mert cserbenhagynak, elárulnak bennünket: hitvestárs, barát, családtag, olyan, aki nagyon fontos volt nekünk, akiben teljesen megbíztunk. Jézus átélte ezt a szenvedést is. Mennyi keserűség van szavaiban, amelyeket az áruló Júdásnak mond letartóztatása előtt: „éppen csókkal kell elárulnod engem?” Ilyen helyzetekben tapasztaljuk meg igazán a bűnt, a gonoszság titkát. A szeretet árulása okozta sebeket sokan életük végéig hordozzák, nyalogatják, mert nem találnak rá arra a nagyobb szeretetre, amely képes lenne begyógyítani azokat. Karácsony éppen ennek a gyógyulásnak az ünnepe: Isten szeretete gyógyítja be az ember sebeit. A szeretet mértéke mindig az érte hozott áldozat nagyságával mérhető. Isten a legnagyobb áldozatot hozta, mert végtelenül szereti az embert. Mindannyian hordozunk sebeket, melyeket Isten képes begyógyítani. Boldog, aki Füzesabony nagy szülöttének, a néhai Belon Gellért püspöknek a jelmondatát magára alkalmazhatja: „sebtől gyógyult”.
„Mindenkit óvatosságra és a szabályok betartására intünk.”
Ebben az időszakban milyen kísértéseknek vagyunk kitéve?
Az idén feltehetően egy kicsit ez is más lesz. Sokszor nagyobb ajándék egy jó beszélgetés, közös játék, felolvasás, mint egy értékes tárgy ajándékozása. A legnagyobb kísértés az, ha most is a külsőségekre, a tárgyakra figyelünk, ha minden áron rá akarjuk erőltetni jó, vagy jónak vélt elgondolásunkat, ötleteinket a szeretteinkre. A járvány okozta még nagyobb összezártság új alkalmat teremt arra, hogy megtanuljunk jobban figyelni és alkalmazkodni egymáshoz.
Jézus Krisztus egy istállóban született, mert Máriát és Józsefet nem fogadták be, kitaszították a szentcsaládot. Ma befogadnánk-e Jézus Krisztust?
Minden karácsonykor ez a visszatérő kérdés, amelyet fel kell tenni magunknak. A mi beszélgetésünk is e körül forog. Elgondolkodtató, hogy Szent János evangéliuma elején tényszerűen állapítja meg: „övéi közé jött, de övéi nem fogadták be”. Érdemes azonban tovább olvasni a prológus sorait, mert a karácsony lényegéhez vezetnek el: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek”. Valóban Isten Fia azért lett emberré, hogy rajta keresztül mi Isten gyermekei lehessünk.
Van-e olyan személyes élménye az ünneppel kapcsolatosan, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
Leginkább gyermekkorom pásztorjátékai jutnak eszembe, amelyet a templomban adtunk elő, és amely a kicsi gyermekek számára próbálta emlékezetessé tenni az ünnepet. Ilyenkor általában valamelyik pásztort játszottam, de úgy emlékszem egyszer Szent Józsefet is alakítottam.
Hogyan tudjuk a karácsonyi ünneplésben visszahelyezni a hangsúlyt a családunkban a Megváltó születésére? Hogyan ünnepeljünk Istennek tetsző módon?
Idén sokan nem mennek majd el a templomba. A karácsonyi evangéliumot otthon is fel lehet olvasni a Bibliából vagy egy okoseszköz segítségével, lehet énekelni, imádkozni, rádión, tévén bekapcsolódni a szentmisébe.
Milyen kérdések foglalkoztatják mostanában? Felmerült, hogy a katolikus egyház átvenné az Eszterházy Károly Egyetem működtetését? Milyen feltételekkel tartja ezt elképzelhetőnek?
Egy kölcsönös ismerkedési folyamat indult el, amelyet nyitottság és érdeklődés jellemez.
Hogyan látja Eger jövőjét? Milyennek szeretné látni az itteni hitéletet?
Eger ősi egyházi központ, püspöki város. Szent István alapította a püspökséget, amely ezáltal a történelem során Felsőmagyarország lelki, szellemi központja volt. Bár azóta új centrumok is létrejöttek, a város alapvetően megőrizte ezt a jellegét. Ipari város sok van szerte a világban, modern toronyházak tömegesen találhatók más nagyvárosokban. Bár kétségtelenül a mai építészet is különleges alkotásokra képes, a mi városunk büszkesége a történelme. Itt elsősorban nem barokk épületeinek harmóniájára gondolok, hanem a Gárdonyi Géza által megalkotott Dobó-kultuszra, a hazaszeretetre, a hitre és arra a meggyőződésre, hogy a vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében található. Eger jövője ma sem a kövekben, hanem a lelkekben van. Aki hisz a lélekben, az azt is tudja, hogy van lelkiismerete és ez nem más, mint a bensőnkben megszólaló hang, amely arra int: tedd a jót és kerüld a rosszat! A hitéletnek egyik szép megnyilatkozása lesz az, ha a járvány után ismét megtelnek templomaink, ha olyanok is gyakran eljönnek majd, akik eddig csak elvétve léptek be a templomba. Ha újra megtanulunk imádkozni Istenhez és tisztelettel, bizalommal és szeretettel fordulni egymáshoz. Ez a kettő – hitem szerint – kéz a kézben jár. Jézus azt tanította, hogy a két legfontosabb parancs a törvényben, az Isten- és emberszeretet parancsa. Ebben látom Eger jövőjét, polgárainak boldogulását és boldogságát.
SZERZŐ: DR. SOMOGYI KINGA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
