Kötet jelent meg Dsupin Pál verseiből.
2020 őszén, 57 évesen hunyt el Dsupin Pál népzenész, népzenetanár. Felbecsülhetetlen értékű gyűjtései, CD-i, oktató anyagai, zenéje, hangja, emberi alakja, a családtagok, barátok, tanítványok emlékezete, irántuk érzett szeretete maradt meg hagyatékul, de a sort még hosszan folytathatnák azok, akik ismerték, tisztelték, szerették őt. Egy dolgot viszont kevesen tudtak róla, azt, hogy verseket írt. Felesége, Panni, egy családi jóbarát, Bulla Márta iparművész szerkesztésével, lányuk, Luca illusztrációjával és dr. Lisztóczky László irodalomtörténész gondozásával egy csodálatos kötetbe rendezte ezeket a verseket.
Dsupin Pál fiatal kora óta írogatott, magyartanárként, érzékeny művészlélekként, halandó emberként mindig vonzódott a versek iránt, de ezek a korai költemények nem maradtak fenn. A 2011-től keletkezett versek viszont szerencsére igen. Eleinte a telefon jegyzetébe írt, de alkotott otthon a kertben, vagy késő éjjel a gép előtt. Felesége, Dsupin Panni barátok segítségével most kötetbe rendezgette a műveket, a kötet bemutatója 2022. március 26-án lesz 17 órától az egri ciszterci templomban.
Hogyan zajlott a válogatás?
Pali eleinte gyakran mutatta meg a verseit, de akkor még, a sok munka miatt nehezen hangolódtam rájuk. Szerkesztőtársam, Bulla Márta is írt verseket, küldözgették, felolvasták egymásnak. Férjem halála után vetette föl Márta, hogy adjuk ki a költeményeket, és ekkor, a rendezgetés során olvastam el őket igazán. Sajnálom, hogy már későn, ma már inkább hagynám a munkát, hogy olvashassam Palival a verseket… Közösen válogattunk Mártával, majd elküldtük Laci bácsinak végső válogatásra, ezután rendeztük ciklusokba témák szerint. Az égig élő földi műterem a hommage-verseket tartalmazza, tisztelgés a kedvenc költői, művészei előtt, mint pl. Pilinszky, József Attila, Kő Pál. A Télben nyílik egy rózsa a természeti, filozófiai témákat öleli fel, a Szomjúságban fürdő szabadság ciklus a férfias témákkal, míg a Keressétek a víz fényében magatokat a családdal kapcsolatos témákkal foglalkozik, az utolsó, a Lehessek egy vacsora bora pedig az istenes verseket tartalmazza. A ciklusok címei egy-egy versből kivett sorok. A halálváró verseket volt a legnehezebb olvasni, mintha tudta volna, hogy nincs olyan messze… Mindig szép öregkort reméltem kettőnknek, így nehezen tudtam olvasni ezeket a sorokat.
Ő mit szólna a kötet megjelenéséhez?
Nagyon szemérmes ember volt… Márta régebben felvetette, hogy legyen egy közös estjük. Pali ezt akkor nagyon ellenezte, úgy fogalmazott: a versek túl intimek ahhoz, hogy mások is megismerjék. Egy hét eltelte után viszont már érdekelte a dolog, ezért is egyeztem bele a kötet megjelenésébe, mert tudom, hogy ha kezdetben hadakozik is, végül nem ellenezte volna. És úgy érzem, a versein keresztül még szól hozzánk…
Dr. Lisztóczky László irodalomtörténész tanára volt Dsupin Pálnak az Egri Tanárképző Főiskolán, ahol a népzenész magyar és népművelő szakon végzett 1991-ben. A kötet előszavában tanár úr úgy fogalmazott: „Holtan is élő barátunk eligazodik, otthonosan mozog, a saját útjára lel a költészet szépséges, titokzatos birodalmában is. Már a szeme nézésében, a tollforgatásában ott rejlik, formateremtésre ösztönöz a tömörség, az elhallgatás, a képszerűség követelménye. Tud kevés szóval sokat mondani, a hétköznapokból magasabb, éteribb szférákba röppenni, a sorok közé és mögé is mondanivalót rejteni (…). Észreveszi és fölragyogtatja a hétköznapok legparányibb és legtünékenyebb, mások által észre sem vett szépségeit is.”
Tanár úr, milyen hatást tettek önre a versek?
Dsupin Pál csodálatos ember volt, önbizalmat tudott adni mindenkinek. Keresztény értelemben élt másokért, és nem várt viszonzást. Igen magas szinten foglalkozott a lét legelemibb kérdéseivel. Úgy gondolom, költővé az válhat, aki az átlagnál magasabbra szárnyal a létezésben, és ez a képesség megvolt benne. Eredendően ez a zene felé irányult, ugyanakkor ez az irodalomban is megmutatkozott. Maradandót alkotott a költészetben is, pedig csak játékos kiegészítésként foglalkozott a versírással. A költészet valójában nem más, mint képes beszéd, és ő fantasztikusan tudott képekben látni, kozmikus távlatokban asszociálni. Én elsősorban ebben a fantáziagazdagságban látom az ő költői titkát. Versei között remeklések is vannak, melyeket maradandó élmény volt olvasni.
Csónakázom
Egy Pilinszky-vers margójára
Köd és füst szállt a partra,
Valaki messziről kiállt, alig hallom.
Betakar a végtelen magányos ég
Akár téli folyót a mélyen alvó, opálos jég.
Eveznem nem kell, lassan visz a víz,
A szél sem szól semmit,
Csak a part úszik szembe velem.
Ugyanazt többé nem láthatom,
Ugyanazt többé nem tehetem.
„Mindaz, mi elmúlt, halhatatlan”
Suttogja ajkam halkan.
Ily mondatba öltözött gondolatban
Ámulok, hogy úszik csónakom,
S dalolva ring tovább a világ.
2021. április 1.
Semmi baj
Semmi baj, barátaim,
Sem itt, sem otthon nem vagyok,
Cél maradok, biztos pont,
Ha szíven találtok,
Tiétek vagyok.
2011. november 24.
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
