Dr. Hernádi László osztályvezető főorvost és Kristály Tímea főnővért kérdeztük

Amikor a kormányzat elindította a Családbarát Szülészet programot, nem titkoltan azt remélte, hogy a kellemes, családias körülmények között zajló szülés minél többeknek ad motivációt további babák vállalásához, amire – ismerve a honi demográfiai mutatókat – hatalmas szükség van. Hogy tényleg így lesz-e, az még a jövő zenéje, ám tény, hogy a Markhot Ferenc Oktatókórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán többek között az említett cél elérését elősegíteni hivatott pályázati pénzek révén sikerült a gyógyulás-gyógyítás feltételeit még jobbá tenni. Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Egyebek mellett erről kérdeztük dr. Hernádi Lászlót, az osztály tevékenységét több mint két évtizede irányító főorvost, valamint Kristály Tímea főnővért, aki kereken tíz éve tölti be ezt a posztot.

Egy régebbi interjújában azt mondta, az osztály vezetésének átvétele után fontosnak tartotta, hogy az elődje által kialakított nyugodt légkört fenntartsa. Ezt mostanság is prioritásként kezeli?

Igen – mondja dr. Hernádi László –, ugyanis tapasztalatból tudom, hogy görcsbe szorult gyomorral senki nem képes színvonalasan teljesíteni, ezért még akkor is törekedni kell a megfelelő hangnemre, kommunikációra, amikor az ember különböző gondokat kénytelen megvitatni. Az, hogy az osztályunk a kórház életében korábban bekövetkezett változások – így például a fenntartóváltások – közepette is megbízhatóan működött, nem utolsó sorban épp azon felismerésnek volt köszönhető, hogy abban a kollektívában, ahol tisztázottak a viszonyok, ahol nincsenek értelmetlen regulák, s ahol az égvilágon mindent meg lehet beszélni, a munka is megfelelően megy majd.

Ha már munka… Egy-egy évben átlagosan hány kisbabát segítenek a világra, s miként alakul a kis- és nagyműtétek száma?

Tavaly 1531 újszülött látta meg nálunk a napvilágot, amely szám az elmúlt fél évtizedben állandóan nőtt. Úgy hiszen, ezzel a másfél ezres születéssel az elkövetkező időkben is bizton számolhatunk. Ami már most a kis- és nagyműtéteket illeti, ezek számát a koronavírus-járvány erősen befolyásolta, ezért nem adna hiteles képet, ha az elmúlt két esztendő adatait említeném. Ám, ha a „békeéveket” nézem, úgy azt kell mondanom, hogy nagyműtétből – ide a has megnyitásával járó beavatkozásokat, például a méheltávolítást vagy a petefészekműtéteket szoktuk sorolni – évente mintegy száz körülit végzünk, míg a kisebbekből több ezret. Utóbbiak közé tartoznak többek között a szövettani mintavételek is. Itt jegyezném meg, hogy az osztályunkon lezajló évi másfél ezer szülés közel negyede császármetszéssel történik, ami igen komoly műtét még akkor is, ha közvélemény esetleg nem tartja annak.

Dr. Hernádi László főorvos több mint húsz éve irányítja a szülészeti-nőgyógyászati osztály mukáját

A tény, hogy a kórház szinte minden osztályán sok rezidens, illetve szakorvosjelölt dolgozik, a jövő szempontjából rendkívül megnyugtató. Érvényes ez a szülészet-nőgyógyászatra is?

Olyannyira, hogy a reggeli megbeszéléseinken nem ritkán több rezidens és szakorvosjelölt üli körbe az asztalt, mint szakorvos. Jelenleg nyolc ilyen fiatalunk van, közülük hatan hamarosan szakvizsgáznak. Úgyhogy azoknak a gondoknak, amiket évekkel ezelőtt az utánpótlás hiánya okozott, manapság nyomuk sincsen.

Arról nem beszélve, hogy – betudhatóan többek közt a Családbarát Szülészet pályázati programnak is – az elmúlt években az osztály minden egysége hatalmas átalakuláson ment keresztül…

Az első tervek a szülészet-nőgyógyászat korszerűsítésére négy évvel ezelőtt születtek, tavaly pedig már befejeződött ez a sok-sok lépésből álló megújulási folyamat. Mivel az összes változás felsorolása meghaladná e cikk lehetőségeit, csak egy-két dologra utalnék. A korábbi ötágyas, közös szülőszobánk, valamint az egyágyas elkülönítőnk helyett most négy egyágyas, illetve egy kétágyas szülőszobánk van – talán mondani sem kell, hogy ez mennyivel nyugodtabb körülményeket teremt a szülő nők számára –, és akkor még nem szóltam a szükséges műszerek meglétéről, így például a központi magzatészlelő monitorokról, az infúziós pumpákról, azaz mindarról, amik biztosítják az elvárható szakmai minőséget egy-egy szülés során. Külön érdemes megemlékezni a császárműtőnkről – ezt megelőzően a központi műtőbe kellett vinnünk a betegeinket –, illetve arról a két laparoszkópos toronyról, amelyek a mieink, így ma már nem kell más osztályokkal osztoznunk e műszerek használatakor. Utoljára, de nem utolsó sorban ott vannak a kórtermeink, amelyek nemcsak minden részletre kiterjedően korszerűsödtek, de amelyekhez immáron külön-külön vizesblokkok is tartoznak. Ezeket látva, az ember el sem hiszi, hogy nemrégiben még közös zuhanyzókat használtak a betegeink. Összességében tehát elmondható, hogy a minőségi munka feltételei adottak, amiért köszönet illeti a kórház vezetését, amely nagyon jelentős saját forrásokat is megmozgatott azért, hogy minél jobb körülmények között tehessük a dolgunk.

Kristály Tímea főnővér is dicsérte a megújult munkakörnyezetet

Túlzás nélkül állítható – mondja Kristály Tímea –, hogy az osztályunkon mindenre kiterjedő felújítás történt, mivel az átalakítás épp úgy kiterjedt a szülőszobára, mint a nőgyógyászati és a gyermekágyas részlegre, hogy a nemrégiben átadott császárműtőről már ne is szóljunk. Természetesen nekünk sem mindegy, milyen környezetben végezzük a napi feladatainkat, de ami még ennél is lényegesebb, hogy a betegeink részéről is csak pozitív visszajelzések érkeztek a korszerűsítések nyomán.

Kíváncsi vagyok, vajon az osztályon fekvők elsősorban mit várnak el a szakápolóktól?

Akár nőgyógyászati betegekről van szó, akár szülés előtt álló kismamákról, mindenkiben van több-kevesebb bizonytalanság, netán félsz az ismeretlentől. Ezért fokozottan igénylik a bátorítást, továbbá, hogy felvilágosítsuk olyan ügyekben, amelyek a mi illetékességi körünkbe tartoznak. Úgyhogy amikor csak tudunk, ezekre a tennivalókra mindig igyekszünk időt szakítani.

A koronavírus-járvány mennyire nehezítette meg a dolgukat?

Próbáltunk mindent a megszokott módon végezni, ámbár a védőruha fel- és levétele, az abban való munka nyilván nem volt egyszerű, amiként a Covid-19-cel járó pszichés terhelés elviselése sem. Ezek ellenére minden rendben zajlott, így az apás szülések is, ami nem kis szó, hiszen manapság a szülések döntő többségénél valamely hozzátartozó jelen van. Ami senkinek nem jelent gondot, ugyanis – hála a hosszú évek gyakorlatának – olajozott gépezetként működünk.


SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTO: VOZÁRY RÓBERT