Fejlesztésekről, új kurzusokról, célkitűzésekről dr. Ternyák Csaba egri érsekkel
Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a hosszú-hosszú múltra visszatekintő egri felsőoktatás ez év augusztus 1-én története egyik fontos mérföldkövéhez érkezett, hiszen e naptól az Eszterházy Károly Egyetem fenntartói joga – a magyar parlament 2021. április 27-i határozatának értelmében – az Egri Főegyházmegyéhez került, ezzel egy időben pedig a hazai tanárképzés egyik legismertebb és legjelentősebb fellegvárának számító intézmény neve Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre módosult. Hogy mit is jelent ez a változás a mindennapokban? A 2021/2022-es oktatási év elindulásának apropóján többek között erről kérdeztük dr. Ternyák Csaba egri érseket.
Érsek úr! A témával kapcsolatos nyilatkozatai során szinte mindig hangsúlyozta, hogy az egyetem szenátusa – amelyben mind az oktatók, mind pedig a hallgatók képviselői ott vannak – egyöntetűen támogatta, hogy az intézmény egyházi fenntartásba kerüljön. Miért volt ilyen fontos, hogy ez a váltás teljes egyetértés mellett menjen végbe?
Tavaly ősszel meghívtam a szenátus tagjait az Érseki Palotába, ahol tájékoztattak a működésükről és a szempontjaikról, míg én azt mondtam el, hogy a főegyházmegye intézményfenntartóként milyen elveket követ. Bátorító volt számomra, hogy az érintettek azóta többször is egyhangúlag támogatóan beszéltek a fenntartóváltásról. Láttam, hogy egység van a testületben, továbbá azt is, hogy nagyon jól ismerik az egyetem múltját, benne a katolikus egyház szerepét. Fontos továbbá, hogy egyházi oldalon is demokratikusan előkészített döntés született: létrehoztam egy ad hoc előkészítő bizottságot, aztán meghallgattam a Tanácsosok Testületét, kértem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia véleményét, valamint tájékoztattam az Apostoli Szentszéket. Bátorított a tapasztalt egység, a közös akarat. E szándéknyilatkozatokat követte a magyar kormány döntése, majd az országgyűlés jóváhagyása, ahol 70 százalék feletti arányban szavaztak az átalakulás mellett.
A vonatkozó jogszabály szerint egri és jászberényi ingatlanok – kollégiumok, sportlétesítmények, iskolák – és mezőgazdasági területek kerültek a főegyházmegye tulajdonába. Ezekkel kapcsolatban gondolkodnak-e fejlesztéseken, és milyen szerepet szánnak annak az egri, Széchenyi utcai épületnek, amiben a Heves Megyei Pedagógia Intézet működött, s ami szintén az egyetemé lesz?
Üzenet értéke van, hogy a magyar állam – a fenntartói joggal együtt – tulajdonba adja az egyetem ingatlanjait is. Mindezt úgy értelmezem, hogy a fenntartóváltás nemcsak egy ideiglenes próbálkozás, hanem jól megfontolt, hosszú távú szándékra utal. Ennek megfelelően biztosítja az állam az egyetem finanszírozását és fejlesztési lehetőségeit is. Jó remény mutatkozik arra, hogy néhány esztendőn belül jelentős beruházások valósulnak meg az intézmény ingatlanjait érintően. Persze, vannak olyan tervek, amelyek elsődlegességet élveznek. Két sürgető feladatot máris említek azon tennivalók közül, amiket az ingatlanokkal való ismerkedés után lényegesnek gondolok. Az első, hogy a gyakorlóiskola számára minél előbb felépüljön egy olyan modern tornaterem, sportcsarnok, amelyre régóta várnak, a második pedig, hogy a Líceum díszterme visszanyerje eredeti pompáját. De más ingatlanok esetében is szóba kerülnek fejlesztések, túl azon, hogy a megfelelő szerepüket is szükséges megtalálni. Fontos feladat – az igények ismeretében – a kollégiumi helyek bővítése, minőségük javítása. Minderre az egyetem vezetésével együttműködve kerítünk majd sort.
Mint kiderült, az egyetemen új kurzusok is indulnak, így például kántorok is kikerülnének az intézmény falai közül. Gondolkodnak egyéb szakemberek oktatásán is? Így mondjuk hittanárok képzésén, ami már csak azért is logikus lenne, mert az egyetem a hazai tanárképzés fellegvára…
A fenntartóváltás természetesen már önmagában szükségessé teszi, hogy az egyetem hallgatóinak felkínáljunk olyan új lehetőségeket, amelyek révén jobban megismerhetik a keresztény hit tanítását. Ezért a kötelezően választható tantárgyak közé bekerül „A keresztény hit alapjai” címet viselő kurzus. Hittanári képzés jelenleg is folyik az egyetemen, a Hittudományi Főiskolával együttműködve, ezt szeretnénk bővíteni, illetve magasabb szintre emelni. A tanárképzés kiemelt fontosságú az egyetem számára, mivel a pedagógusok utánpótlásának biztosítása során nem pusztán az egyházunk által fenntartott iskolákra kell gondolnunk, ugyanis az egyetem a régió, sőt, az egész ország számára ad szakembereket. További új képzések elindítására az egyetem vezetésének szakmai javaslatai és az általános igények alapján kerülhet sor.
Ezek a tervek valószínűsítik, hogy az oktatói gárda is bővül. Megtalálták már az összes olyan tanárt, akire szükség lehet a napi munka során?
E kérdéskör elsősorban a rektor és az egyetem vezetésének a hatáskörébe tartozik. Fenntartóként az a feladatunk, hogy megismerjük, értékeljük, egyetértésünk esetén pedig támogassuk azon kezdeményezéseket, amelyek az egyetem közép-, valamint hosszú távú célkitűzéseit szolgálják. Ami a katolikus hit mélyebb megismeréséről szóló kurzusokat illeti, ott a tanárokat a Hittudományi Főiskola biztosítja.
Ha már az oktatóknál tartunk: amiként az köztudott, augusztus 1-jével esetükben a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakult át. Ám arról nem sokat hallhattunk eddig, hogy a fenntartóváltás ezen túlmenően jelent-e számukra más, lényeges változást…
Az egyetem valamennyi munkatársa kapott egy tájékoztatót az alkalmazási feltételekről, illetve egy új munkaszerződési ajánlatot, amelynek az elfogadására, netán az elutasítására 15 nap állt a dolgozók rendelkezésére. Ez tartalmazta a munkavállaló jogait és azon kötelezettségeit, amelyeknek a jövőben eleget kell tenniük. Szinte mindenki elfogadta ezt az ajánlatot, így esetükben 2021. augusztus 1-jétől a Munka törvénykönyvét alkalmazza a katolikus egyetem. Tekintettel arra, hogy egyházi intézményről van szó, mind a hallgatóknak, mind az alkalmazottaknak tiszteletben kell tartaniuk a katolikus egyház tanítását, továbbá nem tanúsíthatnak az intézményhez méltatlan vagy az egyházat sértő magatartást. E feltétel nem nehéz, különösen, mert az egyetem részéről ilyesmit korábban sem tapasztaltunk.
Az említett változásokból adódóan immáron az egyetem gyakorlóiskolája is egyházi intézményként működik. Gondolom, a pedagógusokkal és a szülőkkel itt is egyeztettek arról, mit hoz számukra a jövő…
Természetesen. Tartottunk egy fórumot a pedagógusok, valamint az újonnan beiratkozott tanulók szüleinek, amelyen magam is részt vettem. Emellett az egyetem vezetése további olyan találkozókat is szervezett, amelyeken a szülők mindent megtudhattak a várható történésekről. Egyébként hiszem, hogy a fenntartóváltás rengeteg új lehetőségeket teremt mind a pedagógusoknak, mind a diákoknak és családjaiknak, s nem csupán a vallásos ismereteket illetően. Meggyőződésem, hogy az életben való eligazodáshoz is segítséget kapnak.
A hittanári képzés kapcsán már utalt az úgyszintén a városunkban található Hittudományi Főiskola és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem közötti együttműködésre. Ez milyen területekre terjedhet még ki?
E két nagy múltú felsőoktatási intézmény között eddig is példásan jó kapcsolat volt, ami természetesen még jobban elmélyül a jövőben. Az együttműködés legfontosabb területét a hitoktatók képzése jelenti: ők a teológiai tárgyakat a Hittudományi Főiskolán tanulják, míg a pedagógiai képzést az egyetemen kapják. Ezt a jól bevált gyakorlatot az elkövetkező időszakokban is folytatni szeretnénk. Ezen túlmenően – amint arra korábban már utaltam – a katolikus hit mélyebb megismeréséről szóló egyetemi kurzusokhoz a Hittudományi Főiskola biztosítja majd a tanárokat.
Az a tény, hogy az egyetem fenntartója a katolikus egyház, az intézmény nevének megváltozásán túl nyilván különböző formai jegyekben is tükröződik majd. De vajon a mindennapi munka, az oktatás során hol és hogyan nyilvánul meg?
Minden katolikus intézmény törekszik arra, hogy legyen kápolnája, ami az Istennel való találkozás kitüntetett helye. Annak idején Eszterházy püspök erről is gondoskodott, ahogy remek könyvtárat és dísztermet is építtetett a Líceumban. Ha úgy véljük, hogy a könyvtár az intézmény agya, akkor a kápolna a szíve. Az egyik az értelem, a másik a hit szimbóluma. Azt pedig nem szükséges bizonyítani, hogy egy egyházi egyetemen mindkettő szükséges. Igaza van Einsteinnek, aki szerint „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak”. A katolikus egyetem gondolkodását, mindennapi munkáját, az oktatás minden szegmensét át kell hatnia ennek az alázatnak és kölcsönös tiszteletnek, lévén „a hit és az ész (fides et ratio) két szárny, melyekkel az emberi szellem fölemelkedik az igazság szemlélésére”, amint azt II. János Pál pápa tanította. Az egri egyetemen mindezek nem új gondolatok. Számtalanszor tapasztaltam már a hitre való nyitottságot, ami bizalommal, bátorsággal tölt el. Ám az intézmény akkor válik ténylegesen egyházi egyetemmé, ha a katolikus vallású oktatók, hallgatók és munkatársak elfogadják meghívásunkat, hogy járjanak templomba. Segítjük a szentségek felvételét, bátorítjuk a házasságrendezéseket. Az érdeklődőknek felajánljuk, hogy ismerjék meg egyházunkat. Ezért bevezető és elmélyítő kurzusokat szervezünk, míg a többi felekezetek követőit – a vallásszabadság jegyében – arra bátorítjuk, hogy ők is gyakorolják vallásukat. A korábbi fenntartóváltások folyamán nagyon sokan voltak olyanok, akik úgy élték meg a változást, hogy abban alkalmat láttak életük megújítására, arra, hogy elmélyítsék Istenhez fűződő kapcsolatukat, szorosabban kötődjenek az egyházukhoz.
Érsek úr! Azzal, hogy az Egri Főegyházmegye az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem fenntartójává vált, az óvodák, általános és középiskolák mellett immáron felsőoktatási intézménnyel is rendelkezik, tehát az oktatási-nevelési intézmények teljes palettájával. Mindezt miként értékeli?
Kihívásnak, egyben lehetőségnek tartom. Kihívásnak, mert az egyetem önmagában is majd’ akkora, mint az egész közoktatási intézményhálózatunk, ugyanakkor lehetőségnek is, hogy Eszterházy Károly püspök két és fél évszázaddal ezelőtti szándéka, ami 5 éve az egyetemmé válással megvalósult, most, a katolikus egyetem létrejöttével nemcsak teljessé válik, de újabb lendületet, inspirációt is kap. Ennek kapcsán fontosnak tartottam, hogy a nagy terjedelmű hivatalos dokumentumok mellett kiadjunk egy ünnepélyes alapítólevelet, amelyben tömören megfogalmazzuk katolikus egyetemünk küldetését. Ez a díszes okmány az egyetemen egy jól látható helyre kerül, hogy mindenkit emlékeztessen a legfőbb célkitűzéseinkre. Ezen irat rögzíti, miszerint azzal a céllal alapítjuk meg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemet, hogy az „székvárosunk és nemzetünk szellemi és lelki gazdagodását szolgálja, segítse a fiatalok személyiségének kibontakozását, talentumainak feltárását és fejlesztését, hozzájáruljon az általános műveltség emeléséhez és az egyház tanítói küldetése teljesítéséhez”. Ezek az ünnepélyes, emelkedett szavak a hétköznapokban kemény munkát jelentenek. Szeretnénk ragaszkodni azokhoz a régi, kipróbált, jól bevált normákhoz, amelyek biztosítják a folytonosságot, úgy újítanak, hogy közben tiszteletben tartják az elődök eredményeit, elfogadják azon természeti törvényeket és adottságokat, amelyek alapvetően határozzák meg az ember életét. Ha ezeket tiszteletben tartjuk, van bennünk alázat ahhoz is, hogy felismerjük és elfogadjuk az isteni törvényeket, amelyek alapján Istent imádjuk, embertársainkat szeretjük, így emberhez méltóbb életet élhetünk. Az egyetem tanáraitól azt kérem, hallgatóinkat igényességre, a tudomány szeretetére, folytonos tanulásra, kutatásra sarkallják, hogy ők is megtapasztalják Isaac Newtonnal: „az első korty a tudomány poharából ateistává tesz, a pohár alján azonban ott van az Isten”.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
