„Jó érzés az, hogy van egy közösség, ahova bármikor fordulhatsz segítségért, mert ott nyitott fülekre és segítő kezekre találsz” – mesélte lapunknak GÁSPÁR SÁNDOR, aki ötödéves történelem és etikaszakos hallgató az Eszterházy Károly Egyetemen, és várhatóan idén nyáron szerez diplomát. A középiskolát a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban végezte az Arany János Tehetséggondozó Program segítségével.
A 25 éves Gáspár Sándor története iskolapéldája annak, hogy egy roma származású fiatalból is lehet első generációs értelmiségi. A Nógrád megyei alig 400 lélekszámú Szalmatercsen született, mindössze 4 éves volt, amikor édesanyja elvált a férjétől, és nagyon sokáig egyedül nevelte 4 gyermekét, köztük az elsőszülött Sándort.
„Nagyon fiatalon ismertem meg a szegénységet, és a kezdetektől biztos voltam abban, hogy nem szeretném, hogy a saját gyerekeimnek olyan körülmények között kelljen felnőnie, ahogy nekünk. Másnak talán természetes, hogy van fürdőszobája, nekünk nem volt. Noha édesanyám sajnos csak nyolc általánost végzett, mindig támogatott abban, hogy tanuljak, és bennem mindig megvolt az igény arra, hogy képezzem magam” – részletezte.
A szakkollégisták és a mentorok szakmai kapcsolata
Elmondta, a tanári mentorok szakmai tevékenysége mellett kiemelt fontossággal bír az önkormányzatiság elve alapján működő, hallgatókból álló elnökség. Ők tartják a kapcsolatot a szakmai vezetővel és hidat képeznek a tagság és a szakemberekből álló csoport között.
„Elengedhetetlen volt számomra az ösztöndíj, amelyet a szakkollégiumtól kaptam, és az különösen motivált már az elejétől fogva, hogy az összeg mértéke attól függ, hogy ezért mennyit dolgozom. Fontos visszacsatolás volt, amikor a tanulmányi átlagommal és a szakkollégiumi társadalmi munkámmal elértem a legmagasabb összeget. Ugyanis az ösztöndíj megállapításánál a szakkollégium elnöksége és a mentorok közösen döntenek.”
Elmondta, a mentori támogatás nemcsak szakmai segítséget nyújtott számára, hanem egyfajta életvezetési tanácsadást. Közvetlen és baráti viszony alakult ki a mentor és a mentorált között.
„Ugyancsak nélkülözhetetlen volt nekem a kollégiumi lakhatás, vagy például az, hogy lehetőségünk van arra, hogy nyelvkurzuson vegyünk részt. Mindemellett olyan emberi alapértékeket kapunk, amivel egymást is motiválhatjuk” – hangsúlyozta.
A támogatottak társadalmi felelőssége
Gáspár Sándor fontosnak tartja, hogy az, amit a támogatói rendszerbe kerülők kapnak, abból valamit visszaadjanak. Egyéb társadalmi feladatai mellett maga is rendszeresen korrepetál közép- és általános iskolás diákokat több tantárgyból is, valamint számos alkalommal tart motiváló előadást szintén hátrányos helyzetű fiataloknak.
A jövőjével kapcsolatban elmondta, a tanári pálya mellett kifejezetten érdekli az oktatás- és ifjúságpolitika.
„Ha sírva is mentem be hozzá, mindig nevetve jöttem ki tőle”- Szamkó Kitti mentoráról
Szamkó Kitti mindössze 7 évesen került állami gondozásba, ám tavaly az Eszterházy Károly Egyetem szociálpedagógia szakán szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányai alatt került az Egri Roma Szakkollégium támogatói rendszerébe. Lapunknak elmondta, honnan indult és mit kapott a szakkollégiumban mentoraitól.
„Egy nagyon szegény családba születtem Vácon 1989-ben, és két testvéremmel együtt 1996-ban kerültem állami gondozásba Miskolcon. Majd egy hónap után mindhárman nevelőszülőkhöz kerültünk. Szerencsére ők mindent megtettek azért, hogy tanult felnőtt váljon belőlem” – mondta el.
A roma származású fiatal ennek köszönhetően került egy jó általános, majd középiskolába Miskolcon és nyert felvételt az Eszterházy Károly Egyetem szociálpedagógia szakára, amelyet 2020-ban fejezett be.
„Az egyetem alatt a nevelőszüleim megkapták azt az összeget, amelyet addig is, a 15.000 forint családi pótlékot, viszont már saját jogon kaptam, amely halmozottan hátrányos helyzetűként kiegészült az egyetemen kapott maximálisan adható szociális ösztöndíjjal, amely 23.000 forint volt. Összesen ennyi pénzem volt, ugyanis a nevelőszüleim a hétvégi miskolci lakhatásomon és az ételen kívül más összeggel nem támogattak a hétközbeni egri tanulmányaim idején” – tette hozzá.
Elmondta, az egyetem alatt minden nyáron egy pizzériában dolgozott, és ahhoz, hogy a nevelőszülői rendszerben maradhasson, a lehető legtovább nappali, aktív hallgatói jogviszonnyal kellett rendelkeznie, emiatt paradox módon le kellett rontania átlagát. Így viszont az egyetemen átkerült költségtérítéses képzési formára.
Visszaadni azt, amit kaptunk
„A legjobb barátnőm akkor már szakkollégista volt, és az ő biztatására kerestem meg dr. Ludányi Ágnest 2013-ban. Hatalmas segítség volt, hogy a szakkollégiumba kerülve kaptam mentortanáromnak dr. Fazakas Idát, aki egyben a pszichológusommá is vált. Ha sírva is mentem be hozzá, mindig nevetve jöttem ki tőle. Nagy segítség és öröm volt számomra, hogy az Egri Roma Szakkollégium hasznos tagja lehettem, amelynek segítségével rendbe tudtam tenni magam lelkileg, és akkor fogalmazódott meg benne, hogy nekem is az az utam, hogy az állami gondoskodásba került gyermekekkel foglalkozzak” – részletezte.
Kitti ma Miskolcon él párjával, akivel 3 lány gyermekről gondoskodik nevelőszülőként. Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat elhelyezés-ügyintézője.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
