Középiskolai igazgatókat kérdeztünk az érettségi vizsgák jövőbeni változásairól
A 2023/24-es tanévtől változnak majd az érettségik vizsgakövetelményei – jelentette be nemrégiben Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának első embere, aki szerint a két év múlva életbe lépő módosítás „csökkenti az elvárt ismereteket, s jobban előtérbe helyezi az egyéni kreativitást és az aktív problémamegoldást.” A földrajz, kémia, biológia, fizika tárgyaknál középszinten projektmunka is készíthető, s ez a helyzet az állampolgári, gazdasági, közigazgatási ismeretek és a mozgóképkultúra esetében is. Az informatikavizsga helyett digitális kultúra lesz, a történelem tantárgyon belül pedig nő majd a magyar történelem aránya. Hogy valóban megérett-e az érettségi a reformokra, és hogy jó-e a miniszter által felvázolt irány? Erről kérdeztük városunk három középiskolájának vezetőjét.
A jelenlegi érettségi rendszert több mint másfél évtizede, 2005-ben vezették be – mondja Rozmán Éva, az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium igazgatója –, de azóta igen sokat változott a világunk. A gyors technikai fejlődés miatt a munkaerőpiac szereplői újabb és újabb kihívások előtt állnak. A vállalatoknak ma már nem meghatározott tudással bíró személyekre van szükségük, hanem kreatív, jól kommunikáló munkavállalókra, akik tudnak csapatban dolgozni, na, és persze, folyamatosan képezhetők. Mivel a szakképzésben résztvevő iskolák – a cégekkel kialakított szakmai kapcsolataiknak betudhatóan – közvetlenül is érzik ezen igényeket, náluk a különböző készségek fejlesztése előtérbe kerül. Úgy vélem, a tantestületekben igen komoly módszertani megújulásra volt és van szükség, hogy az érettségi követelményben meghatározott mennyiségű tananyag átadásán túl fiataljainkat a vállalati elvárásoknak megfelelően képezzük. De a változást sürgette az elmúlt időszak digitális oktatása is, amikor a tanulók jelentős szabadságot kaptak az idejük beosztásában, a nagyobb projektfeladatok elkészítésében és a tanulás melletti elkötelezettségük meghatározásában is. Ezekre figyelemmel indokoltnak vélem az átalakítást, tudva azt is, hogy az érettségi követelményei formálják az iskolákban kialakított módszereket, illetve átstrukturálják a tananyagot is.
Mint az intézményvezető hozzátette, Magyarországon még nincs olyan iskola, ami a 2020-as Nemzeti Alaptanterv követelményei alapján szervezett érettségi vizsga tapasztalatait összegezhetné. Jelenleg a 10. évfolyamosok azok a tanulók, akik a mostani tanév végén már az új szabályozás szerint tehetnek előrehozott érettségit például digitális kultúrából, ami azt jelenti, hogy középszinten számot kell majd adniuk többek közt a számítógépes grafikai, képszerkesztési, algoritmizálási, illetve adatmodellezési ismereteikről, vagyis itt nagyobb szükség lesz a problémamegoldó képességekre, mint korábban.
Ami azt a kérdéskört illeti, hogy az érettségi bizonyos része kiváltható lesz saját kutatások alapján összeállított projektmunkákkal, Rozmán Éva elmondta, a természettudományos tárgyaknál csak középszinten, a szóbeli részben választható a projektfeladat. A kémia, biológia és földrajz esetében a szóbeli „A” részében egy 20 tételből választott témát kell kifejteni, a „B” ellenben egy gyakorlati feladat, ami lehet a már említett projektmunka. A fizikánál utóbbival a teljes szóbeli helyettesíthető. A projektmunkákról annyit érdemes tudni, hogy az a vizsgázó által önállóan elvégzett és a konzulens szaktanárral egyeztetett, általa ellenőrzött vizsgálat (kísérlet vagy megfigyelés), amelynek eredménye a projektdolgozat. Ezt a tanulóknak a szóbeli érettségi során meg kell védeniük, amit a kérdező tanár meghatározott pontszámmal értékel majd. Egyébként a szaktanárok szerint a természettudományos tárgyak tanulása mellett elkötelezett fiatalok, akik nemcsak szeretnek, de tudnak is az adott területen kutatásokat végezni, következtetéseket levonni, az emelt szintű érettségin rendre nagyobb számban jelennek meg, ahol viszont nincs lehetőség projektmunka elfogadására.
Mint mindenben – kezdi Kántor Zsolt, az Egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium igazgatója –, az érettségi rendszerében is szükség van időnként felülvizsgálatra, illetve a kor kihívásaira választ adó módosításokra. Fontos, hogy a követelményrendszer igazodjon a megújult Nemzeti alaptantervhez és a kerettantervekhez, ugyanis a változásokat a kimenetben is követni kell. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül gyorsan alakuló világunkban megjelentek-megjelennek olyan ismeretek, amelyeket be kell emelni a NAT-ba. Gondoljunk csak például az IT szektor rohamtempóban végbemenő fejlődésére. Ezek mind indokolhatják azon újdonságokat, amelyekről az EMMI vezetője beszélt.
Az intézményvezető szerint a szakemberek már hosszú ideje szorgalmazzák a követelmények, az elvárt ismeretek mennyiségének felülvizsgálatát, ami már csak azért is szükségszerű, mert az érettségi hazai rendszere – már legalábbis a lényegét tekintve – másfél évszázada alig-alig változott. Abban mindenki egyetért, hogy a tanulók túlterheltek, így csökkenteni kell a tananyagot, ám, hogy ez mely területekre terjedjen ki, az vitákat szül. Nem véletlenül, hiszen az érintettek mindegyike védi a saját érdekeit, ami érthető, csak éppen emiatt meglehetősen nehéz közös nevezőre jutni. Az egyébként megfelelő irány – teszi hozzá az igazgató –, hogy a tanulók olyan képességek birtokában legyenek, melyek segítségével tovább tudnak lépni, vagyis nem kizárólag arra lesznek képesek, hogy önállóan szerezzenek meg új ismereteket, de arra is, hogy azokat alkalmazzák. A modern informatika korában ez kulcskérdés, mert az információk mindenki számára elérhetők, csak meg kell találni az azokhoz vezető utat. Itt lesz nagy szerepe a kreativitásnak.
A projektmunkákkal kapcsolatban Kántor Zsoltnak az a véleménye, hogy a számonkérés módjainak átalakítását is muszáj volt végiggondolni, az ugyanis mindenki számára világos, hogy az egyes tárgyak ismeretéről másként-másként érdemes számot adni. Például természetesnek vehető, hogy a vizsgázó az inkább gyakorlati tantárgyak esetén valamilyen produktummal, „mestermunkával” készüljön, így is bizonyítva, hogy a kérdéses területen elmélyültebb tudásra tett szert. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az egyetemi felvételinek számító vizsgáknál fel kell mérni, hogy az adott tárgyból milyen tudásra tett szert az érintett fiatal. Mindez az emelt szintű érettségik szerepének felértékelődését is magával hozza. E téren – véli az igazgató – hasznos lehet figyelembe venni más országok gyakorlatát, ugyanis többen előttünk járnak e tekintetben. Az ő, illetve a mi tapasztalataink ötvözésével lehetne elvégezni a mostani rendszer finomhangolását.
Úgy gondolom, a helyzet egy ideje már megérett a változásra – fejtegeti Rázsi Botond, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium igazgatója –, csak hát az oktatási rendszer olyan, mint egy hatalmas óceánjáró hajó: nem egyszerű kimozdítani a pályájáról, ráadásul azt is csak igen körültekintően lehet megtenni. Arról nem szólva, hogy jócskán előre kell gondolkodni egy-egy beavatkozás kapcsán, mert mire az végigfut a rendszeren, évek telhetnek el. A legfontosabb változtatni való a tananyag, illetőleg a követelmények mennyiségének csökkentése, akár felezése! Rengeteg felkészült, tapasztalt kolléga panaszkodik arra, hogy a tananyagok mennyisége miatt az adott óraszámokkal szinte teljesíthetetlen a tanterv. Emellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni a készségek fejlesztésére, mert bár a ma embere számára is fontos az általános műveltség, ám miután sokkal könnyebben hozzáfér az információkhoz, ezért az ingát a lexikális tudás felől az ismeretek megszerzésének, feldolgozásának és alkalmazásának módja felé kell lendíteni. S persze, az értelmi mellett szükséges az érzelmi, társas, stb. intelligenciák fejlesztése.
Figyelemmel az általa elmondottakra, az igazgató üdvözlendőnek tartja Kásler Miklós bejelentéseit, ám úgy véli, azok csakis akkor vezethetnek eredményre, ha a pedagógusok hatékony, alkalmazható módszertani segítséget kapnak a különféle képességek, készségek fejlesztéséhez, akár továbbképzések formájában. Ennek a pedagógia teljes vertikumára ki kellene terjedni, az óvodai neveléstől kezdve egészen a tanárképzésig, miután az érettségire való felkészítés – legalábbis pedagógiai szempontból – már az óvodában elkezdődik, jóllehet akkor még nem így nevezzük a dolgot.
A projektmunkák ötletét is jónak tartom – szögezi le Rázsi Botond –, de ez is alapos előkészületeket kíván mind a tanárok, mind a diákok részéről, mert e módszer ritka a középiskolában. A tanulmányok során több ilyen feladatot is el kell készíteni gyakorlásként, a tanulókban pedig tudatosítani kell, hogy az elvárás egy valóban önálló, plagizálás nélküli munka. Ami különben a felsőoktatási követelmények teljesítéséhez is segítséget nyújt, mivel az egyetemi hallgatóknak sokkalta önállóban kell tanulniuk és különféle beadandó dolgozatokat készíteniük. Ám egy projektfeladat érettségi vizsgaként csak akkor alkalmazható, ha az adott tárgyból kapott jegy nem számít bele közvetlenül a felvételi eredménybe, tehát lényegében csak középszintű vizsgánál jöhet szóba.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓK: VOZÁRY RÓBERT
