Önálló verseskötettel jelentkezett Sipos Erzsébet

Az Egerben élő, magyar-történelem és hittanári szakokon végzett pedagógus gyermekkorától ír verseket. Második önálló, Neked adom című kötetének bemutatója a tervek szerint szeptemberben lesz a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban.

Mikor született meg önben a versírás iránti vágy?

Versíró tehetségemet anyai nagyapámtól örököltem, aki kántortanító volt Erdélyben. Első irodalmi élményeimet anyai nagymamámtól kaptam, aki sok gyermekversre megtanított, meséket olvasott nekem. Általános iskolás koromban kezdtem verset írni, melyeket barátnőm pötyögtetett le a TSZ-irodán. Ezekből egyet kötetemben is megjelentettem.

Kik hatottak önre a leginkább?

Számtalan kedvenc költőm és költeményem van, de a legjobban talán József Attila hatott rám. Ezért is lett első önálló verseskötetem címe: József Attila játékai, mely 2016-ban jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában.

Ha valami tiszta költészetre vágyom, előveszem Áprily Lajos, Dsida Jenő verseit. A fiatalon eltávozott zsenivel mélyebben főiskolai tanárom, dr. Lisztóczky László ismertetett meg, aki évtizedek óta töretlen erővel, nagy szaktudással kutatja a költő életművét és vezeti a Dsida Jenő Baráti Kört.

Költeményeiben visszaköszön a szülőföld iránti szeretet. Milyen gyermekkori élmények táplálják a verseket?

Mindenki számára meghatározó a szülőföld, a környezet, ahol felnő. Pontosan tudom, hol „úsztam” át a Karcsát (a falu és a tó neve ugyanaz) pöttyös labdával a hónom alatt evickélve. Előttem van a tágas mező, ahol virágokat szedtünk, fűzfákon „hajlókáztunk”, az egész határ a játszóterünk volt. Nem volt sok és drága játékunk, együtt játszottunk az utcabeli gyerekkel, nagyobb testvéreim vigyáztak rám, három bátyám és egy nővérem van. Nagy szeretetben nőttünk fel, ma is összetartó rokonság a miénk.

A Neked adom című kötet két fő témája a történelem, illetve Eger és a Bükk. Miért ez a két téma ihlette meg leginkább?

Erdély, Trianon, és a háború azért jelenik meg verseimben, mert elevenen élt családunkban ez a téma. Édesanyáméknak azért kellett elmenekülniük szülőföldjükről 1944-ben az anyaországba, mert nagymamámat kitették postahivatal-vezetői állásából, mivel nem tudta a román irodalmi nyelvet, és nem is akarta megtanulni, nem akart hűségesküt tenni arra a román kormányra, amely elszakította Erdélyt, s üldözte az erősen magyar érzelmű embereket. Pedig őseink évszázadok óta ott éltek és sokat tettek Erdélyért. A nagymamám nagybátyja, Fogarassy Mihály, Erdély püspöke iskolákat alapított, többek között Gyergyószentmiklóson, ahol nagymamám is tanult.

Történelmi témáimnak családi gyökerei vannak: a II. világháborúban orosz hadifogságból hazajött apám örökösen háborús élményeiről beszélt, míg a nővérem anyósától nem sok mindent tudhattam meg, annyira megfélemlítették. Sváb származása miatt fiatalon hurcolták el „málenkij robotra” a Szovjetunióba, szénbányába. Kétéves kisfiát itt kellett hagynia. Hogy hogyan lehetett kibírni a jogtalanul kényszermunkatáborokba hurcolt embertelen körülményeket, brutális bánásmódot, erről recski költeményeimben írtam.

Egerről azért írok verseket, mert ebben a gyönyörű városban élek több mint negyven éve, s szinte kötelességemnek tartom, hogy „megénekeljem” történelmi múltját, jellegzetes alakjait. Olyan tiszteletre méltó kiválóságról is írtam verset, mint Kopcsik Lajos világhírű cukrászmester, de a kedvenc fám, az érsekkerti ősplatán is szerepel a témák között, és az Egedet is „elragoztam”. Sokszor kirándultunk a Bükkben, elbűvölő szépségét sikerült versbe öntenem, s ezzel országos első helyezést értem el a Bükkről kiírt versíró pályázaton. A költemény címe: Neked adom, amit kisunokámnak, Benedeknek ajánlottam.

Min dolgozik most?

Régóta írok rendszeresen a dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész által szerkesztett Agria irodalmi lapba. Ebben jelentek meg verseim és esszéim is, utóbbiakat szeretném önálló kötetbe rendezni, de tervezem történelmi regényem befejezését is, melynek témáját húsz éve kutatom. Ezen kívül a legkisebbeket is megajándékoznám régebben írt verses mesémmel, ha az Úr erőt és időt ad hozzá.


SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT