Andrea Mosconi olasz karmester évtizedekig, heti hat reggel követte ugyanazt a rutint. Zakót és nyakkendőt öltött, bement az itáliai Cremona városházára és belépett a hegedűmúzeumba, amely felbecsülhetetlen értékű zeneszerszámokat őrzött. Mivel legtöbbjük több mint háromszáz éves volt, megérdemelték a figyelmet, magukra hagyva, felhangolatlanul, vonó által nem érintve ugyanis a hangszerek elkezdik elveszíteni rezonálóképességüket. A mester feladata volt -vasárnap kivételével- zenélni, kihozni a legjobbat a legjobbakból. Mi a közös bennünk és Mr. Mosconiban? Lehetőségünk van arra, hogy úgy tekintsünk környezetünkre mint az isteni kincsek múzeumára, meglátva egymásban Isten „költeményét”. Nagy felelősség ez, hiszen mindennel, amit teszünk (vagy amit elmulasztunk), amit mondunk (vagy amit elfelejtünk), hatást gyakorolunk egymásra, és a kapcsolatot vagy a javulás, vagy a romlás irányába alakítjuk. Különösen fontos ezt átgondolnunk a közelünkben lévő háború idején, és más fókuszba helyezni a saját „háborúinkat”! Egy azonban biztos: ha boldogságot adunk, boldogságot találunk! A döntés a miénk…
Hartmanné dr. Somogyi Kinga
főszerkesztő
