A klímastratégiáról és a Klímaplatformról Minczér Gábor alpolgármesterrel
Jóllehet valamikor a szakemberek reménykedtek abban, hogy a kedvezőtlen folyamatok valamiképp megállíthatók, napjainkban szinte mindnyájan azt állítják, hogy mivel a klímaváltozást megelőzni már nem lehet, így jelenleg a legfontosabb dolgunk, hogy felkészüljünk a bekövetkező változásokra. Vagy amiként azt Hans Joachim Schnellnhuber, a Potsdami Klímakutató Intézet vezetője annak idején igen találóan megfogalmazta: feladatunk „elkerülni a kezelhetetlent, valamint kezelni az elkerülhetetlent”. Többek között e tennivalók jegyében készül városunk klímastratégiája, illetve hívta életre az egri önkormányzat az úgynevezett Klímaplatformot, amely a közelmúltban megtartotta első ülését. Ez az igyekezet tökéletesen érthető, ugyanis az utolsó órákban vagyunk. Erre utal Wolfgang Behringer A klíma kultúrtörténete című könyvében, amikor ezt írja: „A klímaváltozás a mi generációnk kihívása. S a válaszunktól nem a világ jó sora függ, hanem a miénk”. A készülő dokumentumról és a szükséges teendőkről beszélgettünk Minczér Gábor alpolgármesterrel.
Úgy tudom, a jelenleg is készülő klímastratégia nem előzmények nélküli…
Igen – mondja Minczér Gábor –, hiszen létezik egy úgynevezett SEAP, illetve SECAP programunk: az előbbi a Fenntartható Energia Akcióprogram rövidítése, és egy településszintű energetikai stratégiát jelent, az utóbbi pedig egy Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterv, amely a kibocsátáscsökkentési intézkedések mellett a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással is foglalkozik. Ezek, valamint az imént már említett klímastratégia többek között azért is igen fontosak, mivel az Európai Unió 2021-2027-es költségvetési ciklusában nagyon sok olyan pályázat található majd, amelyek a környezetvédelemmel és a klímavédelemmel kapcsolatosak, ám azok elnyerését rendkívüli módon megnehezítené, ha nem rendelkeznénk ezekkel a tervezetekkel.
A város pénzt is nyert a Széchenyi 2020 Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programban…
Igen, mégpedig 20 millió forintot a helyi klímastratégia kidolgozására, továbbá a klímatudatosságot erősítő szemléletformálásra. A munka már mindkét területen megkezdődött: az előbbit szakemberek végzik, a majdan elkészülő anyag véleményezése pedig azon szervezetek, intézmények képviselőinek a dolga lesz, akik a nemrégiben megalakult klímaplatform tagjai. Ami a szemléletformálást illeti, ott is történtek már lépések: hogy mást ne mondjak, e célt szolgálta az a rajzpályázatunk, amit óvodások és iskolások számára írtunk ki, s amely játékos formában foglalkozott a témakörrel. Amúgy nekem személyes meggyőződésem, hogy a klímastratégia nélkülözhetetlen, hiszen az éghajlatváltozás olyan kihívások elé állít mindnyájunkat, amelyek szükségessé teszik, hogy a saját területén mindenki tegyen lépéseket a kedvező változások érdekében. Ott vannak például a felmelegedés negatív hatásai, amelyek városi környezetben fokozottabban jelentkeznek, mint vidéken… Nekünk erre is figyelemmel kell lennünk, amikor a jövőt tervezzük.
Igen, bár azt gondolom, hogy az egri elképzeléseknek illeszkedniük kell a nagyobb akciótervekhez…
Ez természetes. A központi elgondolás, iránymutatás már csak azért is fontos, mert itt alapvetően szakmai kérdésekről van szó, vagyis döntően azokra a véleményekre hallgatunk, azokra a megoldási javaslatokra építünk, amelyeket hazánk legjobb szakemberei fogalmaznak meg. S persze, helyben is a hozzáértőkre hagyatkozunk: gondolok itt például az egyetemre vagy a kormányhivatal munkatársaira. Önkormányzatunk lényegében e tevékenység hátterét biztosítja, hiszen – ahogy az előbb utaltam rá – nekünk az a dolgunk, hogy a klímavédelem itthoni és nemzetközi tekintélyeinek elgondolásait váltsuk aprópénzre. Ilyen többek között a karbonsemlegesség irányába való elmozdulás, vagyis, hogy például megújuló energiaforrásokat használjunk az intézményeink esetében. Ezért is lett volna üdvözlendő a napelemparkos projekt, amennyiben ahhoz megfelelő finanszírozás társul. Reméljük, a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban lesznek olyan pályázatok, amelyek ilyen beruházást tesznek lehetővé.
Az alternatív közlekedés feltételeinek a biztosítása is ide tartozik, akárcsak a helyi tömegközlekedés ügye…
Valóban. Ezért is tartjuk szem előtt az egri kerékpárutak fejlesztését – lásd a Kertész utca jelenleg is tartó rekonstrukcióját –, továbbá e szemlélet és gyakorlat jegyében érkezik városunkba jövő tavasszal hat elektromos busz. Illetve ezért is szorgalmazza polgármester úr a már meglévő vasútvonal bevonását a helyi tömegközlekedésbe. Ez az „egri HÉV” már csak azért is érdekes, mert tudott, hogy az Európai Unió a következő költségvetési ciklusban nem elsősorban az autópályák építésére, mint inkább a kötöttpályás közlekedésre, különösképp a vasútra helyezi a hangsúlyt. Ami Magyarországon pláne fontos, mert bár az elmúlt években sok kedvező változás zajlott a honi vasútnál, még mindig fényévekre vagyunk Nyugat-Európától, hogy Japánt már ne is hozzam fel.
Ám hiába a kerékpárutak, az elektromos buszok, az „egri HÉV”, ha az emberek nem változtatnak a közlekedési szokásaikon…
Pontosan. Épp ezért elsődleges feladatunk felismertetni ezeknek a hasznosságát. Ez nem kis munka, sőt – megkockáztatom –, nagyobb falat, mint ezt vagy azt megvásárolni, ilyen vagy olyan beruházást végrehajtani. De – amiként arról korábban már szó esett – a Széchenyi 2020 program pénzt biztosít a klímatudatosságot erősítő szemléletformálásra is, amely lehetőséggel élünk is majd.
Említette a Klímaplatformot, amely augusztus legvégén ülésezett, s ami a program 2022. május 31-i lezárulásáig legalább még egyszer összeül. Kikből áll e „kerekasztal” és mi a dolga?
Sok mindenkit tömörít: a kormányhivatal, a megyei és az egri önkormányzat, a gazdasági kamarák, az általános és középiskolák képviselői éppen úgy helyet kaptak benne, mint a fertálymesteri testület, az egyetem, az Egri Főegyházmegye, a szakképzési centrum, a tankerületi központ megbízottjai, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságáról és a civil környezetvédelmi szervezetekről ne is beszéljünk. Ami a feladataikat illeti: egyrészt véleményezik az elkészült klímastratégiát, másfelől számítunk arra, hogy a területükön mindnyájan kiveszik a részüket a már többször meghivatkozott szemléletformálásból.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
