Sike András olimpiai bajnoké városunk következő csillaga

Az Eger Sikeréért Egyesületnek köszönhetően rövidesen egy újabb, a városunkból induló kiválóság, jelesül Sike András, az 1988-as szöuli olimpián elsőséget szerző birkózó nevét őrzi majd a Hírességek utcájaként is emlegetett Egri Csillagok sétánya. Jóllehet a kiváló sportember már meglehetősen régen nem a hevesi megyeszékhelyen él, az eredményei kapcsán mindig elhangzott, hogy a későbbi sikerek, így az ötkarikás játékok dobogójának legfelső fokáig vezető út első, nagyon-nagyon fontos lépéseit a szülővárosában tette meg, ezért aztán azok a győzelmek, amelyeket a pályafutása során elért, egyben Eger jó hírnevét is öregbítették. Hogy miként emlékszik vissza életének első szakaszára, hogy mit érzett, mire gondolt, amikor kiderült, nemsokára ő is „csillagot” kap a Dobó tér közvetlen közelében? Többek között erről kérdeztük őt a tokiói olimpiáról való hazaérkezését követően, amelyen a magyar kötöttfogású birkózók szakmai vezetőjeként vett részt.

Miután nem csupán az év, de az elmúlt évtized legnagyobb nemzetközi sporteseményén vagyunk túl, először is arra lennék kíváncsi, hogyan értékeli kötöttfogású birkózóink tokiói szereplését, ami nekem, szurkolónak, óriási meglepetés volt, mivel legszebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a szakág Japánból egy arany- és egy ezüstérmet hoz haza…

Az igazság az – mondja Sike András –, hogy jómagam előzetesen legalább egy érmet vártam, de azt sem tartottam kizártnak, hogy több medált hozunk haza. Mindezt teljesítettük is, ami számomra nem volt meglepetés, mert mindig is úgy gondoltam, ez benne van a csapatban. Más kérdés, hogy jósolni akkor is roppant nehéz, hiszen apró dolgokon múlik, hogy valaki odaér-e a dobogó valamelyik fokára, netán lemarad arról: döntő lehet a pillanatnyi forma és idegállapot, és akkor még nem is említettem az esetleges bírói tévedéseket, amelyek bőven benne vannak a mi sportágunkban is. Egyszóval én úgy vélem, hogy mind a négy fiúban benne volt az éremszerzés lehetősége, s közülük kettőnek sikerült is valóra váltania az álmait.

Ha már ennyire jó volt a prognózisa, pillantsunk előre a következő, párizsi olimpiáig, ami jószerivel itt van a nyakunkon… Ott is van esély ilyen szép szereplésre?

Ahogy most látom, a tokiói két érmesünk a francia fővárosban már nem lesz ott. De nem pusztán a Lőrincz testvérekre, Tamásra és Viktorra nem számíthatunk, hanem Kopasz Bálintra sem, aki szintén ott volt velünk Japánban. Velük ellentétben a fiatal Szőke Alex mindenképpen ott lehet Párizsban, de rajta kívül is néhány olyan versenyzőnk, akik nemcsak abban bízhatnak, hogy a résztvevői lehetnek a következő ötkarikás játékoknak, de abban is, hogy onnan szép eredménnyel jöjjenek haza. Mi mindenesetre az elkövetkező három évben is azért dolgozunk, hogy ezek a remények valóra váljanak.

Japánból és Franciaországból térjünk vissza Magyarországra, még közelebbről Egerbe. Érdekelne, mi járt az eszében, amikor megtudta, hogy Önnek is lesz egy csillaga a városban…

Nagyon-nagyon jóleső érzés, hogy a szülővárosom is ilyen rangos elismerésben részesít. Szerintem erre az ember különösen büszke lehet. Hiszen – függetlenül attól, hogy milyen kitüntetéseket kaptam az elmúlt évtizedek folyamán – akárcsak mások számára, úgy számomra is rendkívül fontos, hogy ott is gondolnak rám, ahonnan indultam, ahol életem meghatározó időszakát töltöttem.

Ha már itt tartunk… 1982-ben, 17 évesen került Budapestre, ahol a Ferencváros birkózója lett, ám addig Egerben teltek a mindennapjai. Úgy hiszem, sok-sok emléket őriz a városról…

Természetesen, ugyanis ott teltek a gyermekéveim, sőt, a tinédzserkorom egy része is. Arról nem is beszélve, hogy ott kezdtem el birkózni, ott sajátítottam el ennek a sportágnak az alapjait, és persze, a legelső sikereim is oda köthetők. De – ismétlem – talán az a legfontosabb, hogy ott szereztem meg azokat a tapasztalatokat és élményeket, amelyek egytől egyig befolyással voltak a további életemre, pályafutásomra. Így azután nemcsak nagyon-nagyon jó érzésekkel gondolok vissza a városra, de igen gyakran haza is látogatok.

Ilyenkor kiket keres fel, kikkel találkozik?

Mindenekelőtt az édesanyámhoz jövök, aki mind a mai napig Egerben él. De persze, vannak közeli barátok és jó ismerősök is, akikkel egy-egy ilyen alkalommal összefutok.

Nyilván az édesanyja is értesült arról, hogy az Ön nevét is megörökítik az Egri Csillagok sétányon, hiszen a helyi sajtó beszámolt az Eger Sikeréért Egyesület erre vonatkozó elképzeléséről. Gondolom, ő különösen örült ennek a hírnek…

Hát, hogyne. Rendkívül boldog volt, s persze, büszke rám.

Abban, hogy ilyen figyelemre méltó sportkarriert tudhat maga mögött, milyen szerepe volt az egri birkózószakosztálynak, az itteni edzőknek?

Egerben régen is, most is kitűnő birkózóműhely működött és működik, amellyel mindmáig szoros kapcsolatban vagyok: követem a tevékenységüket, és persze, szemmel tartom azokat a tehetséges fiatalokat, akik néhány esztendő múlva talán a jelenlegi legjobbak helyébe léphetnek. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy mit is köszönhetek az ottani szakembereknek, nos, úgy hiszem, azok az edzők, akik annak idején velem foglalkoztak, akiktől valóban nagyszerű alapokat kaptam, mind-mind teljes joggal érezhetik magukénak is azokat az eredményeket, amelyeket sikerült elérnem.


SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: SIKE ANDRÁS ARCHÍVUMÁBÓL