A PCR-tesztek a fasorban sincsenek négylábú barátaink szimatához képest

A koronavírus-járvány elleni harc egyik kulcsfontosságú tényezőjévé vált az emberek minél szélesebb körének tesztelése és az ennek során kapott eredmények lehető leggyorsabb megállapítása. Egyebek mellett ezért is kaptam fel a fejem azon hírre, hogy a finnországi Helsinki repülőterén immár hónapok óta négy olyan kutya is szolgál, amelyek feladata – a szó szoros értelmében – kiszagolni a koronavírus által megfertőzött személyeket. Vajon mennyire is bonyolult egy ebet ilyen tevékenységre kiképezni? Többek között erről kérdeztem Kapaló Éva segítőkutya-kiképzőt, terápiáskutya-felvezetőt.

Olvastam, hogy míg egy PCR-teszthez legalább 18 millió koronavírus-molekula szükséges, addig egy kutyusnak elég 10-100 is. Ráadásul az eddigi tapasztalatok szerint a négylábúak sokkal gyorsabbak és megbízhatóbbak a teszteknél, nem szólva arról, hogy öt nappal a tünetek megjelenése előtt képesek megállapítani, fertőzött-e valaki. Ezek sokat elárulnak a kutyaorr érzékenységéről…

Ez így van – mondja Kapaló Éva –, sőt, a tudomány már azt is jó régen kiderítette, hogy a kutyáknak kétfajta szaglószerve van: az egyik, amely sohasem alszik, a másik pedig, amelyet zsákmányszerzésre használ. Mindkettő rendkívül kifinomult. Mint tudjuk, az emlősöknél ezerféle olyan receptorsejt van, amely a szaglást elősegíti. Csakhogy míg az emberek az agyuknak csupán három százalékát fordítják e feladatra, addig a kutyák tizenkettőt, ami önmagában is elég beszédes adat. Amikor összehasonlítják az ember és a kutya szaglását, általában azt szokták mondani, hogy utóbbiaké úgy egymilliószorosa a miénknek. Ez tehát teljes mértékben alkalmassá teszi őket arra, hogy a legkülönbözőbb kórokat – rák, cukorbetegség, stb. –, így többek között a koronavírus okozta covid-19-et is kiszagoltassuk velük.

Figyelembe véve, hogy Európába csupán tavasszal érkezett meg a koronavírus-járvány, Helsinkiben pedig már szeptemberben „hadrendbe állították” a koronavírusos személyeket kiszűrő ebeket –, sőt, a dubai reptéren még korábban –, úgy tűnik, hamar megtörténhet egy-egy eb kiképzése…

Ehhez azért tegyük hozzá, hogy olyan kutyákról volt szó, akik ezelőtt is megoldottak már hasonló feladatokat, tehát például rák- vagy cukorbeteg embereket „diagnosztizáltak”, vagyis volt fogalmuk arról, mit is szeretnének tőlük a gazdáik, nem a nulláról indultak. Ilyen esetben legfeljebb az új illattal kellett megismerkedniük. Hallottam például, hogy a négy finn kutyus közül az egyiknek mindössze hét perc elég volt arra, hogy rájöjjön, milyen szagot akarnak vele kerestetni. Tehát, amikor megmutatták neki a koronamintát, tudta, hogy azt kell felkutatnia.

És ha egy olyan kutyáról van szó, aki még soha nem csinált ilyesmit? Neki meddig tart elsajátítani a tudnivalókat?

Ez sok mindentől függ, így a képzés minőségétől, intenzitásától, nem különben attól, hogy egy-egy nap hány órát is fordítunk a tanításra. De ha egy számot szeretne hallani, úgy azt mondanám, 6 hetet mindenképpen igénybe vesz, míg a kutyák képesek megbízhatóan jelezni bizonyos dolgokat.

És hogyan folyik a kiképzés?

Ilyenkor a kutyák úgynevezett sorolást végeznek, amit úgy kell elképzelni, hogy a szagminták vagy egymás után, avagy körben helyezkednek el. Ezek között van – most vegyük a koronavírusos példát –, amely egészen biztosan covid-19, illetve, amelyik egészen biztosan nem az. Mindezek egyébként egy olyan teremben vannak elhelyezve, ahol nincsen komoly légmozgás, s ahová csak akkor mennek be a kutyák, amikor dolgoznak. Mint a legtöbbször, itt is pozitív megerősítést alkalmaznak, azaz, ha az állat jól elvégezte a feladatot, jutalmazzák, ő pedig innen tudja, hogy ez az, amit várnak tőle. Megjegyzem, a helsinki repülőtéren biztosra mentek, hiszen az egyik kutya által kiválasztott személyt, egy másikkal is ellenőriztették.

Úgy fogalmazott, hogy a kutyák dolgoznak… De vajon ezt ők is így fogják fel, avagy inkább játéknak?

A legtöbbször játéknak, illetve olyasvalaminek, amit a gazdája kedvéért tesz meg. Mindez döntően annak köszönhető, hogy a kutyák ősidők óta a társaink, akik szívesen működnek velünk együtt.

Vannak fajták, amelyek e célra alkalmasabbak a többinél?

Tudott, hogy szimatolásra legjobbak a vérebek, amiket pontosan a szaglászásra, a nyomkövetésre tenyésztettek ki. Hogy mást ne mondjak, amikor egy ilyen kutya elkezd a földön szimatolni, a fején lévő bőrredő azonmód rácsúszik a szemére, hogy még csak esélye se legyen a látására támaszkodni, azaz csakis a szimata vezesse. A fülük pedig – amely rendszerint jó nagy – mozgás közben az orruk elé tereli az illatokat. Egyszóval mindenük a szaglást szolgálja.

Noha a kutyáknak a kutatások szerint alig-alig van esélyük megfertőződni a koronavírussal, azt nem lehet kizárni, hogy két ember között közvetítsék a fertőzést. Ezt a veszélyt ki lehet kerülni az ilyesféle célra használt állatoknál?

Ez számomra is kérdés, elvégre nem tudom, hogy egy kutya orrát ki lehetne-e fertőtleníteni. De ha mindez netán még megoldható is lenne, akkor sem vagyok biztos abban, hogy – az állat szempontjait nézve – humánus dolgot csinálunk. Próbáltam utánanézni, hogy Finnországban és Dubaiban miként is segítettek ezen a gondon, de nem találtam erre vonatkozóan semmit.

Végül az érdekelne, Ön szerint a finn és dubai példát miért nem követték más országok, közöttük hazánk?

Talán az, amiről most beszéltünk, tehát annak végiggondolása, hogy mi történik a vírussal a kutyák orrában. Hiszen azok, akik szeretik négylábú barátainkat, erre a kérdésre is szeretnének megnyugtató választ kapni. Mert azt, hogy egy jól kiképzett eb költséghatékonyabb, gyorsabb és megbízhatóbb egy PCR-tesztnél, elég nehéz vitatni.


SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT