Koskáné Török Tündét, az egri kórház vezető intézeti szakoktatóját kérdeztük
Bár nyilvánvaló, hogy a fekvőbeteg-ellátást végző egészségügyi intézmények orvosai és szakdolgozói igazi rutinra az arra szorulók gyógyítása és ápolása közben tesznek szert, az is magától értetődő, hogy a különböző diagnosztikai és terápiás eljárásokat, nem különben a betegágyak melletti tennivalókat gyakorolni szükséges. Pontosan ezt a célt szolgálják az úgynevezett skill (vagyis: szimulációs) laborok, amelyekben mind az orvostanhallgatók és a pályájuk elején álló nővérek, mind pedig a már hosszabb ideje a szakmában dolgozó kollégáik megismételhetnek egyes fogásokat, mozdulatokat azért, hogy azok „élesben” már minden fennakadás nélkül menjenek. Hogy miként is zajlik a valóságban? Többek között erről beszélgettünk Koskáné Török Tündével, a Markhot Ferenc Oktatókórház vezető intézeti szakoktatójával, a skill-labor ápolásszakmai vezetőjével.
Ha jól emlékszem, több mint három esztendővel ezelőtt adta hírül a kórház, hogy orvostechnikai, ápolási, gyógyászati segédeszközt és orvosi bútorokat kapott azon pályázat keretében, amely a skill-laborok országos hálózatának létrehozását célozta…
Így igaz, ez 2018-ban történt – kezdi Koskáné Török Tünde –, s noha ezeket az eszközöket nyomban használni kezdtük az oktatási munka során, maga a skill-labor mint önálló egység, 2020 óta működik. Mire alkalmas ez a gyakorlóhely? Nos, azt kell mondanom, az égvilágon szinte mindenre, legyen szó leendő szakdolgozók, orvostanhallgatók, rezidensek képzéséről, valamint a már jó ideje a pályán lévő orvosok, ápolók tudásának felfrissítéséről.
Hallhatnánk arról kicsit részletesebben, hogy az oktatótermeikben fellelhető eszközök mi mindent tesznek lehetővé az orvosok számára?
Ami az orvosokat illeti, ők többek között gyakorolhatják a laparoszkópos készségeket, beleértve az ehhez szükséges finom kézmozgásokat – mindezek elsajátítását külön laparoszkópos tréner segíti –, aztán van olyan szülészeti-nőgyógyászati ultrahangos babánk, amelynek révén az egészséges, illetve a kóros terhességeket lehet vizsgálni. A közelmúltban gyarapodtunk két 3D-s eszközzel, úgynevezett kiterjesztettvalóság-szemüveggel, amik még hatékonyabbá tehetik bizonyos területeken az oktatást: ezekben pillanatnyilag szülészeti-nőgyógyászati modulok vannak, de a jövőben jelentősen bővül majd a lehetőségek tárháza, hiszen az összes szervhez, szervrendszerhez érkeznek szoftverek. Ezek révén a legapróbb részletekre is kiterjedően tanulmányozható lesz az emberi test, beszéljünk bármelyik szerv anatómiai elhelyezkedéséről, felépítéséről, és így tovább. De hadd említsek még valamit… Az orvosok már a Covid időszakát megelőzően is rendszeresen gyakorolták a polytraumatizált betegek ellátását (ez esetben több szerv, illetve szervrendszer egyidejű sérüléséről van szó, amelyek közül legalább egy közvetlenül az életet veszélyezteti), méghozzá úgy, hogy több terület szakemberei közösen, egyfajta teamként dolgoztak együtt. E felkészülésnek később nagyon jó hasznát vették.
És mi a helyzet az ápolási tennivalókat ellátókkal?
Ami a szakdolgozókat illeti, ők a legkülönfélébb ápolási feladatokat fejleszthetik készséggé, az olyan alapdolgoktól kezdve, mint amilyen az ágyazás, a mosdatás és a hajmosás, egészen az orvos által kért diagnosztikus eljárásokig, példának okáért a vérvételig. Ez utóbbi célra rendelkezésre állnak vénázó karok, amelyeket fel lehet tölteni művérrel, és amelyek kísértetiesen hasonlítanak a valóságoshoz. De ugyanígy elsajátítható a hólyagkatéter behelyezésének szakszerű módja, hogy az újraélesztésről már ne is beszéljünk, amit egyébként az összes egészségügyi dolgozónak időről időre gyakorolnia kell. A csecsemőkkel, kisgyermekekkel foglalkozó nővérek tanulását élethű babák segítik, amelyek között újszülöttek éppúgy vannak, mint néhány évesek. De hogy ne csupán a kicsikről szóljak… Van öregségi szimulátorunk, amely segítségével megtapasztalható, hogy az idős embereknek a hétköznapok során milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk.
Feltételezem, hogy ezeknek az eszköznek a helyes használatát szakemberek tanítják…
Természetesen. A kórházban van egy négyfős oktatási csoportunk. Közülük hárman ápolók, illetve egészségügyi tanárok is, egy pedig skill-munkatárs. De annak idején, amikor elindult a skill-projekt, olyan instruktorokat képeztünk ki – orvosokat és ápolókat egyaránt –, akik a különböző képzéseket segítik. Emellett minden kórházi osztályunkon van oktatónővér – ők foglalkoznak például a Kossuth Zsuzsa középiskola azon diákjaival, akik az egészségügyben szeretnének dolgozni –, s akkor még nem is említettem azokat a főorvosokat, akik tutorként, azaz oktatóként, mesterként vesznek részt az orvosképzésben.
Gondolom, a skill-labornak is követnie kell azt a folyamatos fejlődést, amit az orvosi diagnosztika és a terápiás eljárások terén tapasztalhatunk…
Pontosan. Ezért van, hogy az általunk használt szoftverek állandóan frissülnek. De a legkorszerűbb oktatást szolgálják a már említett kiterjesztettvalóság-szemüvegek is, amelyekből rövidesen újabbak is érkeznek.
Minthogy szakorvosok, rezidensek, orvostanhallgatók, szakdolgozók és leendő nővérek egyaránt élnek a skill-labor nyújtotta lehetőségekkel, vélhetően jókora forgalmat bonyolítanak le. Létezik arról valamilyen adat, hogy egy-egy héten vagy hónapban hányan fordulnak meg az oktatótermekben?
A hét szinte valamennyi napján vannak nálunk tanulók, olykor több csoport is. Így előfordul, hogy tizenöt emberrel foglalkozunk, más esetben kétszer annyival. Amikor pedig a szakdolgozók valamely képzése zajlik, még több személyről van szó. Emlékszem, amikor a covid idején a védőfelszerelések fel- és levételét, illetve a lélegeztetett betegek ápolását oktattuk, egy hét alatt másfél százan kerestek fel bennünket. Igaz, akkor még nem voltak meg a jelenlegi helyiségeink, ám a szükséges eszközök már rendelkezésre álltak. Megjegyzem, az idők során civilek is jártak nálunk: így egyebek mellett a városi televízió munkatársai, akik – emlékezetem szerint – az újraélesztés helyes technikájával ismerkedtek, vagy az Egri Lenkey János Általános Iskola diákjai, amely intézménnyel úgyszintén jó partneri viszonyt ápolunk. A forgalomra, a skill-labor iránti érdeklődésre tehát egyáltalán nem panaszkodhatunk, de ennek csak örülünk, ugyanis szívesen tesszük a dolgunk.
SZERZŐ: STANGA ISTVAN
FOTÓK: VOZÁRY RÓBERT
