1956 októbere a reményről, a hitről, a bátorságról, a szabadságvágyról szólt, a márciusi ifjak szellemiségéről, az októberi ifjak lelkesedéséről és tenni akarásáról. Ők indították el a forradalmat, a változást akaró fiatalok, de a megtorlás időszaka alatt és után épp attól fosztották meg őket, amiben a forradalom idején a legjobban hittek: a szabadságuktól.
Az utókor visszaemlékezéseket olvas, kutatásokat végez, kordokumentumokat böngész, netán hallgatósága a családi történeteknek. Mi mást tehetne egy olyan korral, mely ma már történelem. Az utókor mai fiatalja pedig, ha a fentieket nem műveli, nincs ötvenhatos családtagja, és számára ’56 csak egy tétel az érettségin, vagy egy kötelező iskolai ünnepség, nos, az megnyitja pár percre a Google-t, és többnyire tőle távol álló fogalmakat, adatokat, neveket olvas. Tananyagot. Közben hétköznapi kérdések-válaszok röpködnek a Messengeren, a fülesben zene szól. És jól is van ez. Mert szerencsére egy mai tizen- vagy huszonévesnek nehéz bármit is kezdenie azzal a felismeréssel, hogy vele egyidős fiatalok valamikor a múlt században forradalmat csináltak. Kiálltak a hitükért, sztrájkoltak, felvonultak, gépfegyvert fogtak, beléjük lőttek. Szerencsére számukra ismeretlen az elnyomás elleni, harcokban, sortüzekben, megtorlásokban végződő küzdelem, és sajnálatos, hogy pár évtizeddel ezelőtt saját kortársaik számára nem volt az. Az akkori önfeledt kamaszok, esetleg nagybetűs életüket éppen elkezdő huszonéves munkás fiatalok és egyetemisták oly korba születtek, amikor küzdeni kellett Magyarország függetlenségéért és szabadságáért, elviselni e küzdelem kudarcát, majd menekülni, raboskodni, vagy éppen félni. Évtizedekig. Nehéz megbirkózni egy olyan fotóval is, ahol az alig 15 éves Szeles Erika Kornélia pózol orosz géppisztollyal, és nehéz elhinni, hogy ennyi idősen halt meg 1956. november 7-én, mint ahogy Mansfeld Péter sorsa is döbbenetes, aki szintén 15 évesen harcolt, és akit kivégeztek 1959-ben, 18 éves korában. És még megannyi fiatal sorsa döbbenetes és értelmetlen, azoké a lelkes fiataloké, akik küzdöttek a szabadságért. Nem könnyű ezt átérezni, de megismerni, hogy milyen bátrak voltak ezek a fiatalok, mit tettek, mekkora hősök voltak, azt talán igen. És ez a megismertetés a feladatunk, az idősebb utókoré.
Volt szerencsém találkozni és hosszasan beszélgetni az átélt élményekről dr. Renn Oszkárral, az 56-os Szövetség Egri Területi Szervezetének egykori elnökségi tagjával, akit miskolci egyetemistaként ért a forradalom. Az egyetemről hurcolták el a rendőrségre, ahol gumibottal verték, majd két évet töltött a váci börtönben. Ott megtanult németül és franciául, de szabadulása után újra kellett kezdenie az életet, jó ideig megfosztva számos lehetőségtől. Megfigyelték, hárman is jelentettek róla. „Bármi is történt, nem féltem. A félelem nem az a műfaj volt, amit megengedhettünk magunknak.” – nyilatkozta.
Az ilyen, dr. Renn Oszkárhoz hasonló bátor fiatalok indították el a forradalmat Egerben is. Az akkor még Egri Pedagógiai Főiskola volt a fókuszpontja az eseményeknek, ahol megalakultak azok az értelmiségi csoportosulások, melyek a rendszerrel szembeni változást akarták: a hallgatók csatlakoztak a Debrecenben létrejött Kossuth-körhöz, a Szegeden megalakult MEFESZ-hez (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége), és közzétették a MEFESZ 12 pontos követelését. Mindez történt 1956. október 21-én. Pár nap múlva megválasztották a MEFESZ helyi elnökét, Nagy Pál főiskolai hallgatót, helyettesként Bíró Lajos főiskolai tanárt, valamint Balogh László és Sklánicz Vince főiskolai hallgatókat.
Egerben feszülten várták a budapesti forradalom híreit. 24-én, főképp egri diákokból álló csoport Kossuth-nótákat énekelt, forradalmi jelszavakat skandálva vonult végig a Széchenyi utcán. A karhatalmi erőket készenlétbe helyezték. Másnap este a fiatalok újabb tüntetést szerveztek, ezúttal a főiskola hallgatói és a Dobó István Gimnázium diákjai, tanárai szovjetellenes jelszavakat hangoztattak, és két perces néma csenddel adóztak a forradalom budapesti áldozatai emlékének.
Október 26-án felgyorsultak a szovjetellenes események: ledöntötték az akkori Népkertben lévő szovjet katonai szobrot, és az akkori Szabadság téren álló szovjet katonai emlékművet. A Líceum tetejéről eltávolították a vörös csillagot, a nyomdában forradalmi kiáltványokat, röplapokat nyomtattak. A tömeg az ÁVH lefegyverezését követelte. Hozzájuk újabb fiatalok csatlakoztak, és ekkor a pártbizottság és a szakszervezet küldöttsége a MEFESZ vezetőit kérte fel arra, segítsenek a rend fenntartásában. A főiskolások is bekapcsolódtak a tömegdemonstrációba, és sikerült békés mederben tartaniuk az indulatokat. Másnap a borsodi munkások jövetele még inkább izzította a hangulatot, és ekkor ismét a MEFESZ segítségét kérték a rend fenntartásához. Ekkor merült fel egy városvédelmi bizottság felállításának gondolata, és meg is alakult Eger Városvédelmi Bizottsága, főiskolai székhellyel, és többek között a MEFESZ tagjaival. A főiskolások az Eger környéki megmozdulásokban is sokat segítettek. Október 28-án a színházban megalakult Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa, mely aznap megtartotta első ülését a főiskola épületében. Az elnökségi tagok között ott találjuk Balogh Lászlót és Bíró Lajost is (MEFESZ). A forradalmi eszmék szószólójává vált Népújság főszerkesztője is főiskolai hallgató lett, Sklánicz Vince, a Líceum épületéből pedig a hallgatók Szabad Eger Rádió néven független rádióadást sugároztak.
A fiatalok tehát Egerben is – mint Budapesten és szerte az országban – elindították a forradalmat, lelkesen akarták a változást: szervezkedtek, tüntettek, röplapokat gyártották, és fontos szerepeket vállaltak. Ugyanakkor áldozatokká is váltak. December 11-én, a városban történt incidensek idején Egerbe érkező Gyurkó Lajos vezérőrnagy egy mintegy tízfős raj élén kivonult a Széchenyi útra, és lövéseket adott le az ott gyülekezők felé. Ekkor halt meg Dezsán József (22) és Uza Sámuel (15). Másnap, a Lintallér László százados és Budai György őrnagy által vezetett karhatalmisták sortüzet nyitottak a Széchenyi utcán gyülekezőkre. A december 12-ei sortűz áldozatai: Bóta István (19) Bóta Antal (26), dr. Nagy József (36), Radó Gábor, Rezső Ferenc (29), Tóth József (31) és Tóth Sándor (36) egri polgárok.
A kemény intézkedések megtörték az aktív ellenállást, és a forradalmárokra kemény megtorlás várt. A büntetések nem kímélték a fiatalokat sem: nemcsak a MEFESZ tagjait büntették (Bíró Lajost 4 év, Balogh Lászlót 3 év börtönbüntetésre ítélték), de például azokat a dobós diákokat is, akik „csupán” röplapokon terjesztettek gúnyverseket. Ők három év próbaidőre felfüggesztett börtönt és javítóintézeti nevelést kaptak.
Az utókor tehát emlékezzen! Gyűjtsön minél több információt e nehéz korszak fiataljairól, és adja át azokat a mai kor fiataljainak! Hogy egyszer ők is megemlékezzenek, és ők is továbbadhassák elődjeik hitét és bátorságát az utánuk érkező generációknak.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FORRÁS: AZ 195 6-OS FORRADALOM ÉS MEGTORLÁS HEVES MEGYEI DOKUMENTUMAI. EGER, 2006.
A KÖTETET ÖSSZEÁLLÍTOTTA: CSEH ZITA
FOTÓK: TÓTH LÁSZLÓ GYŰJTEMÉNYE
